Új jelszó kérése
Termék részletek


Sven Elvestad: A hajnali vendég MOBI e-könyv

Sven Elvestad: A hajnali vendég MOBI e-könyv
540 Ft

TARTALOM

Asbjörn Krag kettős könyvvezetése
A selyemsálas férfi
A sebes fül
Rettenetes hír
A jegyzetek
Az aratóünnep
A távirat
A villa nem felel
Valaki jön
A kék sál
A harmadik
Az ügyvédné titka
A betörő megszökik
Amit az újságok írtak
Rejtett veszély
Az utolsó találkozás
A bizonytalanság órái
Szónya asszony halála
A kék selyemsál
Az államtanácsos kutyája
Nyomon
A nyomot követik
Az erdei lak
Váratlan esemény
A nyaklánc
A villa lakója
Élő-e vagy halott?
Az elveszett nyom
Az igazi
A gyorsvonat utasa
Asbjörn Krag, mint zsebtolvaj
A két szövetséges
A levél
Szónya?
A méreg
Szónya!
Találkozás
Az első
A hajnali vendég megjelenik
A második
A harmadik
Revolverlövés hajnali három órakor
A végzet

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A nyaklánc

    - A revolvereket! - vezényelt Krag hangosan - Lőjjenek, ha meg nem áll!
    Azután franciául kikiáltott a sötétségbe:
    - Vigyázz! Egy lépést se többet!
    De megint hallatszott a közelebb lopódzó test nesze és Asbjörn Krag tolvajlámpájának fényében egy különös jelenést, egy fantasztikus alakot láttak. Egy embert, aki négykézláb közeledett és a nyitott ajtón egyszerre csak beugrott a szobába.
    Ebben a pillanatban lövés dördült el. Ugyanakkor felhangzott Asbjörn Krag hangja:
    - Ne lőjjenek!
    De már késő volt. A benyomuló ellenség a padlón hevert és görcsösen utolsót vonaglott. Nem ember volt, hanem egy nagy fekete kutya.
    A három férfi tanácstalanul hajolt az állat fölé.
    A biró elkáromkodta magát.
    - Olyan valakit is agyonlőhettünk volna, aki jobban megérdemli! - mondta.
    Asbjörn Krag lekuporodott a földre az állat mellé és fölemelte az orrát. A kutya feje visszahanyatlott, az állat már nem élt.
    - Ismeri ezt a kutyát? - kérdezte a detektiv.
    A biró tagadón csóválta a fejét.
    - Az összes kutyákat ismerem itt a tanyákon, mértföldnyi körzetben, de ezt a kutyát sohasem láttam. Idegen kutya. De nini, lánc van a nyakán, nézzük csak meg!
    Krag forditott egyet a nyakláncon. Bőrből készült nyaklánc volt, ezüstlemezekkel kirakva. Az egyik ezüstlemezen ott állott a kutya neve; Krag hangosan olvasta: «Pierre». A Péter név francia alakja fölkeltette a detektiv figyelmét. Elővette a kését és elvágta a nyakláncot.
    Tolvajlámpája világánál gondosan megvizsgálta. Rögtön talált is rajta egy felirást, amelyet megmutatott a rendőrtisztnek. A «Printemps» nagy párisi áruház bélyege volt, jele annak, hogy a nyaklánc onnan származik. Már másodszor találkoztak a párisi áruház nevével.
    - A nyaklánc francia, - mondta elgondolkodva és a rendőrtiszt felé fordult, - és a kutya neve is francia. Különös, hogy az ember Svédország közepén ilyesmire bukkanjon! És még különösebb, hogy a biró sem ismeri.
    - Másszóval az apacs kutyáját lőttük le, - mondta a rendőrtiszt.
    - Lehet, - mondta Krag, de a hanghordozásán hallani lehetett, hogy mégis kételyei vannak. Közben a nyakláncot letette az asztalra és tolvajlámpáját a földre állitotta, de ugy, hogy visszfénye ne érje az ablakot.
    Azután intett a rendőrtisztnek, hogy csukja be az ablakot. Mikor ez megtörtént, megint lehajolt a kutyához.
    Pompás állat volt, nagy, erős ujfundlandi és kétségkivül tisztafaju. A külseje azonban azt gyanittatta, hogy elhanyagolták. Nagyon le volt soványodva; fején és fülein nyilt sebek éktelenednek. De főleg rettenetesen piszkos volt. Hasa és lábai csupa sár. Hosszu szőrén pászmákban lógott a megszáradt sár. Egyébként egész bundáját finom országuti por fedte.
    Asbjörn Krag felpillantott.
    - Mikor volt esőjük ezen a vidéken?
    - Nagyon régen, - felelt a biró, - valósággal sóvárgunk utána; de délebbre volt bőven.
    - Malmő környékén esett, mikor onnan elindultunk; emlékszik? - kérdezte a rendőrtiszt felé fordulva. - Ez a kutya messziről jött.
    - A külseje után itélve Franciaországból is jöhetett, - mondta a biró.
    - Ez a kutya olyan benyomást tesz, mintha el lenne hanyagolva, pedig voltaképen nincs elhanyagolva. Nézze csak, milyen dagadtak a lábai! Hosszu utat tehetett meg futva; valószinüleg több mérföldet. Déli irányból jött, felázott utakon, esős időben. Ezt láthatjuk a száraz és finom porról, amely a szőrére tapadt. Bizonyára több nap és éjszaka loholt. A sebeket bizonyára a majorok kutyáival való verekedés közben kapta. Valószinüleg valami megehető holmit próbált lopni és elüzték. Egészen lesoványodott szegény!
    Lábával a kandallóhoz tolta az élettelen állatot.
    - Csak elmesélhetné, honnan jött és hova igyekezett!
    - Azt hiszem, nem nehéz eltalálni, hova igyekezett, - mondta a rendőrtiszt.
    - Én is azt hiszem, - szólt közbe a biró, - mi sem természetesebb, minthogy ide igyekezett.
    Asbjörn Krag kétkedően nézett a rendőrtisztre.
    - Igazán azt hiszi, hogy az apacs kutyát tartott?
    A rendőrtiszt tanácstalanul csóválta a fejét.
    - Ki tudja? - mondta. - Hiszen minden összevág - a francia nyaklánc, a francia név, azután a kutya ideszaladt, ahol a francia apacs lakik. Hü kutya lehet, ha Kopenhágából követte a gazdája nyomát.
    - Ne felejtse el, hogy ha ez a véleményünk, akkor fel kell tennünk, hogy az apacs, vagy az apacsok a kutyát Franciaországból hozták magukkal. Jól jegyezzük meg, egyenesen Franciaországból! És nekem mégis kissé valószinütlennek tetszik, hogy két gonosztevő egy ilyen állatot városról-városra magával hurcoljon. Hol rejtegették volna egész idő alatt?
    - Hát akkor, hogy kerül ide a kutya? - kérdezte a rendőrtiszt.
    - Csak egy magyarázat van, - felelt Krag, - és pedig az, hogy hamis nyomon vagyunk.
    A rendőrtiszt elhült.
    - Igen, uraim, - mondta a biró, - másként én sem tudom megmagyarázni, hogy az orosz, akit üldöznek, oly nyiltan járt-kelt. Hiszen egyetlen lépését sem igyekezett eltitkolni.
    Asbjörn Krag bólintott és helyeslőn mosolygott.
    - Azt hiszem haszontalanul csaltak be bennünket ilyen mélyen Svédországba. De most mindenekelőtt állapitsuk meg, hogy a férfi, akit üldözünk, valóban az apacs-e.
    Az ablakra nézett, amelyen bágyadt fénnyel beszürődött a hajnal. A kisértetiesen szürke hajnali világosságban csak alig-alig látták egymást.
    - Itt maradunk, - mondta a detektiv, - megvárjuk, mig a lakó hazajön. Látják ott azt a kis pajtát, - szólt az ablakon kimutatva, - abban meghuzódhatunk.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988398
Webáruház készítés