Új jelszó kérése
Termék részletek


Sven Elvestad: A hajnali vendég EPUB e-könyv

Sven Elvestad: A hajnali vendég EPUB e-könyv
540 Ft

Ha egy magándetektív kikapcsolódásra vágyva egy csendes vidéki szállodába utazik, akkor valószínű, hogy sem csendes sem nyugalmas napok nem várnak rá... Természetesen Krag magándetektívvel is ez történik, amikor első szállodai séráján a hotelt övező erdőkben kér hamis külsejű alakba botlik. Akik aztán megkörnyékeznek egy fiatal hölgyet, aki ettől elalél. Később a hölgyről is furcsa dolgok kerülnek elő, és Krag detektív is még sokszor botlik az "apacsnak" nevezett alakba - persze már hullák társaságában...

  • Részlet az e-könyvből:

    A távirat

    Mig az ügyvéd villájában teljes csend uralkodott, az ügyvéd buzgón dolgozott, felesége pedig álmodozva hevert a szomszéd szoba divánján, lassan-lassan elhalt a ragyogó ünnepélyek zsivaja. A lángok kialudtak, mind sötétebb és sötétebb lett; ám a sötétségbe lassan belekapott az ébredő nap derengése.
    Egyszerre csak az ügyvéd felfigyelt és hallgatózott. Hallott valamit, meghökkent és mozdulatlanul várt egy ideig. Hirtelen felrettent. Igen, most már semmi kétség. Odakünn van valaki. Felkelt, felvette a lámpát az asztalról és az ajtóhoz közeledett. (Itt közbe kell iktatnunk, hogy dolgozószobája a földszinti három szoba közül a középső volt. Tehát, hogy a kertbe kijusson, előbb keresztül kellett mennie a csukott verandán, ahonnan széles kétszárnyu ajtó nyilt a kertbe vezető nagy lépcsőre.) Az ügyvéd kinyitotta ezt az ajtót és kilépett a lépcsőre. Figyelmesen körülnézett és szólt:
    - Van itt valaki?
    Semmi válasz.
    Az ügyvéd megkisérelte, hogy tekintetével átfurja a sötétséget, de csak a fák sötét és sürü árnycsoportozatát látta. Ujból kiáltott, de mikor nem kapott feleletet, a verandaajtót gondosan bezárta és fejcsóválva visszament a szobába.
    Megint az iróasztalához telepedett és most már semmi sem zavarta.
    Itt ujból idéznem kell Asbjörn Krag jegyzeteiből:
    «Az apacsok odakinn voltak. A füben hevertek, vagy a villa falainak tövében rejtőzködtek. Vajjon látták-e Gadené ékszereit, mikor a vasszekrénybe zárta őket?»
    Másnap ragyogó napsütéses idő volt.
    Reggeli után az ügyvéd megint aktáiba temetkezett. Csodálatos, hogyan félre tudott tenni mindent, ha egy ügy érdekelte. Látta ugyan, hogy a felesége unatkozik, tudta, hogy sétálni szeretne, sajnos azonban ez az ügy: a Földbirtokosok Bankjának ügye nagyon sürgős volt.
    Ebben a pillanatban megjelent a rendőrtiszt. Ugy jött, mint egy mentőangyal és mikor meghallotta, hogy Szónya asszony sétálni szeretne, lelkesen felajánlkozott kisérőnek. És mig a buzgó jogász aktái fölé hajolt, ők ketten élénk beszélgetésbe merülve eltüntek a kert verőfényes sétautján.
    Az óra kettőre járt, mikor a szobalány táviratot hozott be az ügyvédnek.
    Gondoljuk meg, hogy Asbjörn Krag, mikor feljegyzéseit papirra vetette, a különös eseménysorozat egész menetét ismerte már. S igy az egyes jeleneteket egybevethette avval, ami ugyanakkor más helyeken történt. Ezért Asbjörn Krag, mielőtt a távirat érkezését elbeszélte volna, följegyezte, hogy a két apacs egy délelőtti vonattal Kopenhágába utazott. Az egyik rögtön visszatért, mig a másik a városban maradt. A kék selyemsálas apacs visszatért, a másik pont tizenkét óra harminc perckor a kopenhágai táviróhivatalból a következő táviratot küldte Gade ügyvédnek:
    «Jöjjön azonnal a városba. Jelenlétére a Földbirtokosok Bankjának ügyében feltétlenül szükség van.»
    Ez a távirat az ügyvédet legkevésbbé sem lepte meg. Az illető ügy olyan bonyolult volt, hogy Kopenhágába való kéretését semmiesetre sem találhatta feltünőnek. Elővette a menetrendet, amelyből kitünt, hogy öt óra előtt nem megy vonat Kopenhágába.
    Ebéd közben az ügyvéd közölte a feleségével, hogy a városba kell utaznia. Egyuttal telefoni uton táviratot adott fel irodafőnökének, hogy valamivel nyolc óra utján az irodában lesz. (Egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a táviratot irodafőnöke küldte.)
    - Meddig maradsz? - kérdezte az asszony.
    - Csak holnapig, - felelt az ügyvéd. - Amilyen gyorsan csak tehetem, visszajövök!
    Az asszony kikisérte a pályaudvarra.
    Később, ugy hat óra felé találkozott a rendőrtiszttel a tengerparti sétányon és mig az asszony strandszékében ült, a rendőrtiszt lábainál feküdt a homokban és felolvasott a legujabb francia regényből. Figyelt az asszony a felolvasásra? Álmodozott? Mire gondolt? Mindenesetre szivesen volt a férfi társaságában. Lelkiállapotát legjobban evvel az egyszerü mondattal lehetett volna kifejezni: nem unatkozott. Nem tudjuk, mit beszéltek egymással. Csak annyit tudunk: megállapodtak, hogy éjfélkor ujra találkoznak, még pedig az ügyvéd villájában.
    Két lehetőségre gondoltunk és Asbjörn Krag följegyzéseiből kitünik, hogy ő mindkét lehetőséget számbavette. Vagy barátunk, a rendőrtiszt ért el sikert udvarlásával, vagy a kéksálas apacsról beszélgettek, és az asszony rászánta magát, hogy elmondja, mi az a titok, ami kinozza és talán a rendőrtiszt segitségét kérte.
    Ezalatt az ügyvéd a város felé utazott. A legközelebbi vidéki városig helyivonattal utazott, onnét Kopenhágába gyorsvonaton, ahova nyolc órakor, a rendes időben érkezett meg. Irodafőnöke várta.
    Kezdetben általános dolgokról beszéltek, de egyszer csak az ügyvéd az irodafőnök egy kijelentésére felfigyelt és csodálkozva kérdezte:
    - Az istenért, hát nem maga küldte a táviratot?
    - Micsoda táviratot? - kérdezte az irodafőnök ugyancsak csodálkozva.
    Az ügyvéd elismételte a sürgöny szószerinti szövegét és az irodafőnök esküdött, hogy a kérdéses sürgönyt soha el nem küldte. A bank dolgában különben sem történt semmi, ami az ügyvéd jelenlétét szükségessé tette volna. A két férfi egymásra nézett és hirtelenében egyikük sem tudta megérteni, hogy itt csak misztifikációról lehet szó. Gondolkodtak egy ideig, nem küldhette-e a táviratot valamelyik iroda, amellyel összeköttetésben állnak, de arra az eredményre lyukadtak, hogy ez az eset nem foroghat fenn. Az ügyvéd megkérte az irodafőnököt, hagyja magára.
    Miközben a széken ült, tanácstalanul maga elé meredve egy kép suhant át emlékezetén. Felesége és fiatal norvég barátja, amint a kert napfényben fürdő fái között sétálnak. Az ügyvédnek hirtelen melege lett. Indulatosan felugrott és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Különös gondolatok fordultak meg az agyában. Talán mégis lehetséges, hogy bizalmas viszony szövődött közöttük? Ám a következő pillanatban elmosolyodott; nem tudja, nem akarja elhinni! Aztán megint leült és ujból gondolkodni kezdett.
    Ha valaki táviratot kap, amely őt egy bizonyos helyről elszólitja és amely hamisnak bizonyul, ugy ez nem jelenthet mást, minthogy egy vagy több személynek érdekében áll, hogy őt erről a helyről eltávolitsák.
    Ki az, akinek érdekében állhat, hogy ma este a családomtól távoltartson?
    Először a rendőrtisztre gondolt. Azután természetesen Szónyára. De fejcsóválva megint elhessegette magától ezt a gyanut.
    Ekkor uj kép bukott fel töprengő agyában.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988381
Webáruház készítés