Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Surányi János: A positiv bölcselet hatása..._EPUB

Surányi János: A positiv bölcselet hatása..._EPUB
340 Ft340

Surányi János ekként vezeti be olvasóit könyve témájába és megírása céljába:


A positiv bölcselet elvei hazánkban is alkalmaztatván az angol fejlődéstan (evolutionismus) hívei által a jogi, állami és társadalmi tudományokban, - e tudományoknak a positiv bölcselet szellemében való felfogására és feldolgozására vezettek; miként ezt Pulszky Ágost és Pikler Gyula jogbölcseleti művei is bizonyítják.


Tekintve azt, hogy e két mű vezérfonalul szolgál egyetemi joghallgatóinknak, kik közül a mai tanrendszer folytán kevesen rendelkeznek azok átértésére szükséges bölcselettörténeti és metafizikai ismeretekkel, és hogy nevezett művek - a nehézség dacára, melylyel tanulmányozásuk jár - a positiv tanoknak mindennap új követőket szereznek: feladatomul tűztem a pozitív bölcseletnek hazánk jog- és állambölcselőire való befolyásáról értekezni, hogy feltüntessem, mennyire képes a positiv bölcselet felszeg elveivel a jogbölcseletet fensőbb ethikai tartalmából kivetkőztetní, s a tapasztalati, a természeti tudományokkal egy színvonalra helyezni.

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A positiv bölcselet szerint minden ismeretnek egyedüli forrása a tapasztalás, csak tapasztalati tudományok lehetségesek. Tisztán az ész elveiből folyó, a tapasztalást meghaladó metafizikai igazságok az ész által meg nem ismerhetők, s azért oly tudomány, bölcselet, mely képes felkutatni azt, mi a dolgokban az általános, a változhatatlan, t. i. azok lényegét, lét- és célokait nem létezik.
    A jog-, állam- és szociálbölcselet is tapasztalati tudomány. — Comte a szociológiát társadalmi természettannak (physique sociale) nevezte. Minthogy tehát minden jog a tényeken, a tapasztaláson alapszik s ezeknek eredménye, azért csak tételes, positiv jog s ennek bölcselete lehetséges. Az ember ethikai természeten alapuló, az ész elveiből folyó s általa megismerhető jog, természetjog, észjog s ennek bölcselete nem létezik.
    E nézeteket vallják positiv jogbölcselőink mindnyájan. Pulszky Ágost mondja: »A jog- s állambölcselet, mint minden tudomány, kettős feladattal bír: a létezőt, a tapasztalati tünemények összeségét megmagyarázni s a lehetőt, a jövőben tapasztalhatót megállapítani; a múltból és jelenből a viszonyok fölött uralkodó törvényeket kideríteni s ezek működését a jövőre kiszámítani. Okadatolni azt, ami van, ebből következtetni arra, aminek lenni kell; s ekként az eredetek s a jövendők kérdése egyaránt birodalmához tartozik. Azon tudományokban pedig, melyek az emberi tudat jelenségeivel foglalkoznak, tehát a társadalmi tudományokban, és közöttük a jog- s állambölcseletben, a jövendők magokban foglalják az eszményeket; az, aminek lenni kell, részben azon alakban is mutatkozik, aminek lenni kellene; hiszen az alatt azon alakulatokat értjük, melyek olyan tényezők ellensúlyozása folytán érvényesülhetnek, melyek vágyainknak útját állják ugyan, de bizonyos feltételezések mellett eltávolíthatóknak mutatkoznak… A tételes jog- s állambölcselet, mint különleges időre és bizonyos viszonyokra korlátolt elmélet, mindig töredéke egy lehető általános jog- s állambölcseletnek, melynek keretébe beilleszthető, de mely esetleg már túlhaladott álláspontu lehet, vagy olyan, mely még elismerésben részesül. így, valamint a tételes ismékből az összetes tanok egész sora vezet az elvont bölcsészeti tudományokig, úgy a történeti és tételes jog- s államrendszerek isméinél kezdve egész sorozatát lehet megállapítani a mind általánosabb rendszereknek, míg az egyetemes vagy tiszta jog- s állambölcselethez emelkedünk. Eme közbenső rendszerek haszna az, hogy közvetlen magyarázatot, mérvet és célt szolgáltatnak valamely határozott körben fennálló intézmények létrejötte, összefüggése, összetartozása és következményei tekintetében; az általános jog- s állambölcselet hivatása ellenben az emberiség minden társulati alakulatának származását fölfejteni, rokonságát kideríteni, hatását kiszámítani s a társiasság teljének feltételeit megszabni, amennyiben az bármikor és bárhol az addig s ott elért ismeretek és felhasználható módszerek segélyével lehetségese.«
    A jog- s állambölcselet feladatának ilyetén kifejtése után Pulszky Ágost ekkép folytatja: » Mihelyt azonban e határokon is túlterjeszkedik, és végérvényes, a jövőre is változhatlan, zárt, feltétlen és korlátlan igazságot negélyező rendszer alkotásának igényével lép fel a jogtudomány, melyben a jog s állam eszméi s eszményei egyszerre és mindenkorra lennének mint feltétlen érvényűek megállapítva: letér a lehető tapasztalat ösvényéről, kivetkőzik a tudomány jellegéből, és nem keresi tanai igazolását a tényekben, hanem előzetes, minden mellékes bizonyítéktól eltekintő meggyőződésre hivatkozik, melynek számára feltétlen érvényt követel. E meggyőződés nem lehet tudományos, szükségképen az ismeret határain kivül leli eredetét, tehát vagy a hitben, vagy a metafizikai elmélkedésben, s így a theológiai vagy a metafizikai képzetek rendjéhez tartozik. Minden aprioristikus, előzetesen elfogadott főelvből levezetett jog- s állambölcseleti rendszer e szerint theológiai vagy metafizikai, s eszményi joga mint isteni jog vagy mint észjog jelentkezik…«
    Ez a positiv bölcselet álláspontja, mely szerint az ember ethikai természetén, az ész elvein alapuló, az ész által megismerhető igazságok nem léteznek, következéskép metafizika, theológia, ész- vagy természetjog egyszerűen lehetetlen.
    Ugyanezen tétel bebizonyítására vállalkozott Pulszky Ágost tanítványa Pikler Gyula, ki nagyon könnyűvé teszi magának feladatát, midőn ekkép formulázza a tételt: »A természetjog vitakérdése abban áll, lehetséges-e egy bizonyos jogi meggyőződés kizárólagos igazságát bebizonyítani ?« — Ennek tagadása céljából következőleg csoportosítja bizonyítékait: A természetjog lehetetlen, mert a különböző jogmeggyőződések közt oly eltérések vannak, melyekben gondolkodás nem dönthet. Ilyen az eltérés a) a végső célokban; b) az igények elismerésében; c) a közvetlen különös jogmeggyőződésekben; miből következik, hogy a természetjog gyakorlatilag keresztülvihetetlen.
    Positiv jogbölcselőinknek a magok álláspontján igazuk van, mert ha minden jog az emberi cselekvényeknek, a tapasztalati tényeknek eredménye, akkor természetesen annyifélék a jogmeggyőződések, ahányfélék a cselekvények, a tapasztalati tények, anélkül, hogy azok közül bármelyiknek kizárólagos igazságát lehetne bebizonyítani. Mert mikép a különféle jogmeggyőződések, akkép az ezeknek megfelelő jogszabályok is eltérnek egymástól a különböző igények és célokra nézve, melyeket valósítaniok kell. Csakhogy mindez egyedül a tételes jogról áll, melynek szabályai a különféle jogi meggyőződések szerint nagyon különbözők, a népek változó jogigényeik és céljaik szerint szerfölött változók.
    Positiv jogbölcselőink e félszeg és folületes álláspontja még jobban kidomborodik a jog lényegéről, alapjáról s eredetéről való tanításukat tekintve. — Halljuk mindezekről Pulszkyt: A jog a társadalmi együttlét feltételeinek öszszege a közösségi s egyéni cselekvőség tekintetében, összetesen mindig mint az állam akarata jelentkezik, nyíltan kifejezve parancsban, engedélyben, tilalomban, vagy hallgatag elismerve szokásban…
    A jog tárgyi értelemben mint az államakarat megállapította szabályok összege jelentkezik; alanyi értelemben pedig, a mennyiben e szó egyszersmind a közösségi vagy egyéni akarat uralmának bizonyos körére alkalmaztatik, mint valamely igény kielégítésének szabadsága, mint körülhatárolt cselekvőségi tér, mint biztosított várakozások öszszege szerepel.
    A tapasztalat folyamán az ember megismerkedik önkényének határával, s ekkor találkozik össze először az alanyi és tárgyi jog felfogása, melyeknek egybeolvasztására hat nagy mértékben az önző érzelmeknek közérzületté s önfeláldozási készséggé átalakulása a társadalomban. A meddig azonban az egyén oly vágyakat s igényeket táplál, melyeknek kielégítését magára szükségesnek tartja, míg megvalósításuk akadályait csupán mesterségeseknek tekinti, addig az alanyi jog érzete még mindig ellentétbe kerülhet a tárgyi jog körével, épen úgy mint a szabadság fogalma a rendével; a kettő egymásnak tökéletesen megfelelő alkalmazkodása tehát csak úgy s akkor következhetik be, ha minden igény minden mással összhangzólag találhat kielégítést a társadalomban, ha a magánérdek s a közérdek ellentéte megszűnt, ha a készséges lemondás kiegyenlíti a jelen feláldozásának fájdalmát a szebb jövő kedvéért, ha oly rend létesül, melyben a szabadság minden tényezője tért lel saját fejleményeinek, a mi mind csupán a történeti jövőn túl fekvő eszményi állapot mozzanata; míg tapasztalatilag, valamint a tételes tárgyi jog sem egységes, sem a képzelhető legmagasabb rendű törvény, úgy az általa elismert, az esetleg államsegélylyel is érvényesíthető alanyi jog sem felel meg annak, amire az egyének s az alárendelt társadalmak vágyai irányulnak; így az igények érvényesítésének törekvései többé-kevésbbé mindig ellentétesek az állami akarat által létesített szabályok korlátaival.
    Innen, az alanyi és tárgyi jog képzeteinek összeütközéséből, határaiknak egymás fölé kölcsönös kiterjeszkedéséből magyarázható az igazságosság fogalma, tárgyilag mint azon külső, alanyilag mint azon lelki állapoté, melyben kiegyenlítésüket találják; ez eszmekapcsolatból származik azután az igazságosság, valamint az azzal kapcsolatos jog fogalmának vonatkoztatása az egyenlőségre, mely az eszmék tartalmának legrégibb elméleti alkatelemei közt föllelhető. Az igazságosság tehát a társadalom egyensúlyának állapota, mind a személyek akaraturalmának terére vonatkozólag, illetőleg a tárgyi s alanyi jog összhangjára nézve, mind a különböző személyek cselekvőségi határainak fentartását, vagyis a külön alanyi jogoknak egymással összemérését tekintve. És minthogy a tárgyi jog, midőn az alanyi jog körét kielégítően szabályozza, a társadalom egyensúlyát létesíti az által, hogy a cselekvési tereket a tehetségeknek, az elismert érvényesíthető igényeknek megfelelőleg kiosztja, vagyis az érdemet, az állam részére teljesített áldozatot jutalmazza, a sérelmet pedig bünteti, az igazságosság osztónak neveztetik, midőn a társadalmi egyensúly megteremtésére vonatkozik s így dynamikai elv; míg kiegyenlítő, amidőn ezen létesített egyensúly fentartását eszközli, mint statikai elv, az által, hogy az alanyi jogköröket épségben megőrzi, egyik növekedését a másik kárára az előbbi állapot visszaállítása által helyrehozza, indokolatlan változás folytán mutatkozó többletet és kevesebbletet, nyereséget és veszteséget ismét elenyésztet. S így az igazságosság áltanos fogalma mint helyes arány vagy viszony létesítéséé alakult, mint a mi úgy az osztóban, mint a kiegyenlítőben közös; s a jog mint az igazságosságnak megfelelő szabály értelmeztetvén, szintén mint az emberek egymáshozi viszonyát s arányát kifejezésre juttató lett felfogva.
    Positiv jogbölcselőink ezen álláspontjával szemben be kell bizonyítani, hogy a jogeszme nem tapasztalati, hanem észeszme, hogy az nem a tapasztalati tényeken, hanem az embernek, mint öncélú, szabad észlénynek, személynek természetén alapszik s az ész által minden tapasztalás előtt felismerhető; következéskép léteznek egyetemesen érvényes, változhatatlan jogelvek, melyeknek összege az ész- vagy természetjog.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633646885
Webáruház készítés