Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Stephen Leacock: A Mauzoleum Klub_EPUB

Stephen Leacock: A Mauzoleum Klub_EPUB
890 Ft890

A huszadik század amerikai irodalmának egyik legmulatságosabb írásművét tartja kezében az olvasó. A nagytőke világának, jellemző alakjainak és tipikus helyzeteinek méltán hírneves görbe tükre A Mauzoleum Klub. Hitelét az adja, hogy írója nemcsak amerikai, hanem polgári foglalkozására nézve a közgazdaságtan professzora. Leacockról sokan elmondták már, hogy Mark Twain után a második legnagyobb amerikai humorista. Míg Twain mosolyra fakaszt, addig Leacock harsány nevetésre késztet. Nem szokványos regény ez a kötet, sokkal inkább önállóan is olvasható novellák laza fűzére, melyet azonban szorosan tart össze a képzeletbeli Plutoria, mely - a külsőségek alapján Afrikában, talán Dél-Afrikában található, s ha nevét Pretoriára cseréljük, talán a könyvbeli helyszínt is megleltük... Nem véletlen ugyanis, hogy Leacock nem valódi helyszíneken játszatja szereplőit: a nagytőkések allűrjeit bemutató görbetükör ugyanis szétrobbant volna akkor, ha szereplői, mintaadó hősei saját jogukon szerepeltek volna a könyvben... Ám így, hogy a helyszín egzotikus, még harsányabban kacagunk Leacock humorán. A könyvet Szerb Antal kitűnő fordításában olvashatjuk.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Ez a mi Alma Materünk, Mr. Tomlinson, - mondta Boomer elnök, amikor áthaladtak a Plutoria Egyetem vaskapui alatt.
    - Miért éppen alma? - kérdezte a boszorkánymester.
    - Mert itt terem a tudás almája, - felelte szellemesen az elnök és harsogva nevetett saját tréfáján. Dr. Boyster, aki Tomlinson másik oldalán haladt, mély röhejjel csatlakozott.
    Ketten maguk közé vették a varázslót és az egyetemre toloncolták. Úgy vitték, mint egy foglyot, aki megígérte, hogy nem tanusít ellenállást. Szabadon járhatott; de kétfelől vigyáztak rá szemüvegükön keresztül. A nyugtalanság legkisebb jelére elárasztották latin szavakkal, hogy megadják a kellő formát a tervbe vett maecenátus számára.
    Az első lépés már megtörtént. Három nappal előbb felkeresték a szállodában és átnyújtottak neki elfogatóparancsként egy értekezést a mytilenei ásatásokról. A varázsló és Mama megszemlélték a romokat ábrázoló fényképeket és arra a megállapításra jutottak, hogy Mytilene Mexicoban fekszik és igazán gyalázat ilyen állapotban hagyni és az Egyesült Államoknak törődniök kellene ezzel.
    A második lépés az emberszeretet és a maecenásság ösvényén abból állt, hogy dr. Boomer elvonszolta a varázslót az Egyetem megtekintésére. Dr. Boomer tapasztalatból tudta, hogy egy gazdag ember sem képes meglátogatni az Egyetemet a nélkül, hogy ne érezne heves vágyat aziránt, hogy pénzt adományozzon.
    Az elnök azt is már rég kitapasztalta, hogy a pénzemberekkel való érintkezés titka abból áll, hogy latinba kell őket fullasztani. Más célokra az elnök megint más eszközöket használt. Ha a Mauzoleum Klubban kedélyes vacsorán vett részt, amint már láttuk, a navajo indiánusok régészeti maradványairól beszélt, mert tudta, hogy itt a könnyed társalgás a helyénvaló. Hasonlóképpen Mrs. Rasselyer-Brown Dante-ebédjein főként az olasz cinquecentistákról beszélt és arról, hogy vajjon ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb, Gian Gobbo della Scala, avagy Can Grande della Cicoria. De hát az ilyesmi csak asszonyoknak való. A kereskedők túlságosan ravaszok az ilyesmihez. A kereskedőknek, erre dr. Boomer már rég rájött, semmi sem szerez akkora örömet, mint az, ha minden további nélkül, mint a világ legtermészetesebb dolgát, feltételezzük róluk, hogy tudnak latinul. Ez úgy hat rájuk, mint hogyha egy nagy tételt könyvelnének a javukra. Üzletbarátait dr. Boomer mindig harsány „terque quaterque beatus”-szal üdvözölte vagy az „O et praesidium et dulce decus meum” hangjaira morzsolta össze a kezét. Ennek sosem tudtak ellenállni.
    - Csak nem akar - kérdezte habozva a varázsló, amint az egyetem kertjének lágy pázsitját nézte - ide építtetni valamit?
    - Nem, nem, - biztosította gyorsan az elnök - ez megmarad a sport számára. Sunt quos curriculo...
    - Pulverem olympicum, - vágott közbe karként dr. Boyster.
    Ez kedvenc citátumuk volt. Boomer elnöknek alkalmat adott, hogy részletekbe bocsátkozhassék a latin költészetben szereplő -m- végződésre vonatkozólag és kifejthesse azon véleményét, miszerint a végső -m- úgynevezett elisiója inkább csak a magánhangzó kiesését és a két végmássalhangzó összevonását jelenti. Állítását Ammianus Marcellinusból vett idézetekkel támogatta, mire dr. Boyster sietett kijelenteni, hogy Ammianus konyhalatinsággal írt.
    Eme bölcseséghez Tomlinson természetesen egy szót sem tudott hozzászólni, csak némán pislogott egyikről a másikra. Dr. Boomer később megállapította, hogy Tomlinson éleselméjűsége csakugyan páratlan és élvezet volt nézni, milyen hasztalanul kísérletezett Boyster, hogy Tomlinsont a maga álláspontjára hódítsa. Boyster szerint viszont az volt nagyszerű, mennyire nem hagyta magát Tomlinson, amikor Boomer lépre akarta csalni, és kár, hogy Aristophanés néhány ezer évvel előbb élt, különben kitűnő jelenetet írhatott volna ebből.
    A Plutoria Egyetem homlokzata, amint ismeretes, a Plutoria Avenuere néz és a két legnagyobb épület, az ipari és a mechanikai fakultás épülete, közvetlen az utca mentén fekszik. Ezek a rendkívül szép épületek tizenöt emelet magasságba nyúlnak fel és a város legjobb áruházaival és gyáraival is minden tekintetben felveszik a versenyt. Este, amikor a technikai esti kollégiumok ablakai világosak, a kísérleti műszerek valamennyien működésben vannak és a hallgatók laboratóriumi fehér köpenyükben járnak ki-be, már gyakran nézték az egyetemnek ezt a részét gyárépületnek. De még sosem nézte gyárnak senki sem az egyetem másik, régebbi részét, amely nyugodtan és szerényen húzódik meg a fasor végén, a nagy szilfák lombjai alatt. Valamikor ez a rész volt az egész egyetem, már a gyarmati időkben is ott állt Concordia College néven. Régimódi hosszú fehér szakállt és kopott fekete ruhát hordó, ezerötszáz dollár évi fizetést élvező professzorok és elnökök nemzedékei népesítették be valamikor.
    De Boomer elnöknek köszönhető, hogy Concordia Collegeből Plutoria Universityvé, régimódi kollégiumból igazán modern egyetemmé alakult át. Most már mindent tanítanak Plutoriában. A Concordia Collegeben például nem volt külön szak a vallástudomány számára, csak éppen biblia-előadásokat tartottak. Most már lehetett kollégiumot hallgatni Konfuciusról, Mohamedről és Buddháról is és a két utolsó szemeszter hallgatói számára ingyen kollégium volt az atheizmusról. A Concordia College-zsel ellentétben ide nőket is felvettek, csodálatos hajviseletű hölgyeket, akik tölgyfapultok mellett csillagászatot tanultak és üstökös-szemmel néztek az előadóra. Az egyetem mindent tanított és mindent tudott. Voltak fent gépezetei, amelyek megállapították a szél sebességét, a pincében pedig szeizmográf segítségével mérték a földrengést. Kollégiumok hangzottak el az erdészisme, a gyógyfogászat és a kézjóslástan köréből. Tanulmányi csoportokat küldött ki a rosszhírű negyedekbe, hogy az életet és a városi halottnézőházba, hogy a halált megismerjék. Hallgatóinak olyan bőséges választékban nyújtotta a tanulmányi anyagot, tárgyat és témát, hogy nem kellett egy dolog mellett megrögződniök, hanem egyszerre százféle dologgal is foglalkozhattak, aminek nagy pedagógiai jelentősége van. Ennek megfelelően az egyetem úgy ontotta magából éjjel-nappal a saját nyomdáján előállított jelentéseket, monográfiákat és disszertációkat, hogy élvezet volt nézni.
    Ilymód dr. Boomer nyugodtan mondhatta a város pénzügyi köreiben, hogy intézete nemcsak egyetem, hanem valóságos kis világegyetem és csakugyan, ha a pénzemberek még néhány hálótermet építtetnének és megfelelő fundust, avagy fondatumot adnának a megfelelő célra, semmi sem állíthatná meg az egyetem végtelenbe lendülő fejlődését.
    Amint hármasban végig haladtak a szilfasoron, diákok jöttek velük szembe könyvekkel a hónuk alatt, diáklányok diadalmas sapkákkal a fejükön és tanárok tavalyi felöltőben; közülük némelyik mosolyogva haladt el mellettük, míg mások összeborzongtak.
    - Ez Withers professzor, - mondta az elnök részvétteljes hangon, amint az egyik alak reszketve elvonult mellettük. - Szerencsétlen flótás! - sóhajtotta.
    - Mi baja van? - Talán beteg? - kérdezte a varázsló.
    - Nem, nem beteg, - felelte az elnök nyugodtan és szomorúan - csak hasznavehetetlen.
    - Hasznavehetetlen?
    - Az, sajnos. Természetesen nem úgy értem, mint ahogy általában értik a hasznavehetetlenséget. Szó sincs róla. Csak úgy áll a dolog, hogy Withers, aki egyébként kitűnő ember, nem tud nagyobb osztályokkal bánni. Kisebb osztályokban kitűnő. De nagyobb osztályokban csődöt mond. Nem tud fegyelmet tartani.
    - Igazán nem?
    - Nem bizony. De hát mit lehet ez ellen tenni? Éppen ez az. Elküldeni nem tudom, nyugdíjazni nem tudom, mert nincs hozzá pénzem.
    Az elnök meglassította lépéseit és oldalról figyelmesen szemlélte a tervbe vett jótékony adakozót. De Tomlinson nem reagált. A másik oldalon egy másik tanári jelenség ment el mellettük.
    - Ime, a hasznavehetetlenség egy másik esete, - mondta az elnök. - Ez prof. Shottat, az angol irodalom nyilvános rendes tanára.
    - Hát vele mi a baj? - kérdezte a varázsló.
    - Ő meg kis osztályokkal nem tud bánni, - felelte az elnök. - Nagy osztályokban kitűnő, de kis osztályokkal szemben teljesen felmondja a szolgálatot.
    Ilymód Mr. Tomlinson még végig sem ment a fasoron és máris bőséges alkalma nyílt meggyőződnie a Plutoria Egyetemen uralkodó szörnyű pénzhiányról és arról, micsoda kutyaszorítóban van az elnök.
    Röviden, nyilvánvaló lett, aminthogy annak is szánták, hogy pillanatnyilag egy a szükséges, annyi pénz, hogy az elnök önmagán és Boysteren kívül mindenkit elbocsáthasson. Dr. Boyster, az más lapra tartozik. Boyster az elnököt negyvenöt év óta ismeri, azóta, amikor még csak kövér, kicsi, szemüveges kisfiú volt, aki az egyik gimnáziumban úgy teletömte magát görög rendhagyó igékkel, mintha azok osztrigák lettek volna.
    De nemsokára kiderült, hogy a tanárok elbocsátásának szükségessége a nagy bajnak csak egy része még. Az épületekre is kell gondolni.
    - Ez itt, szégyelem bevallani, - mondta dr. Boomer, amint áthaladtak a régi Concordia College görögös portáléja alatt - a mi eredeti otthonunk, tanulmányaink fons et origoja, magas akadémiánk.
    Valóban: az épület ugyan omlatagnak látszott, mégis volt benne valami tiszteletet parancsoló, különösen, ha meggondolja az ember, hogy ez az épület már itt állt akkor is, amikor tanítványai seregestül vonultak ki, hogy a rabszolgák felszabadításáért harcoljanak; és három nemzedékkel előbb be kellett csukni a colleget, mert diákjai fejükbe nyomták a háromszögletű kalapot és kovaköves puskájukkal elszaladtak, hogy mint önkéntesek vonuljanak be Washington tábornok seregébe.
    De dr. Boomer arról ábrándozott, hogy lebontatja ezt az épületet és helyébe egy igazi tízemeletes fakultást állít, lifttel és minden egyéb kényelemmel ellátva.
    Amikor a nagy előcsarnokban álltak, Tomlinson tisztelettel eltelve nézett körül. E hely légköre megfélemlítette. A falakon napi jelentések és órarendek függtek és tanúskodtak az itteni szorgos munkálkodásról. „Prof. Slithers mai előadását nem tartja meg”, állt az egyiken. „Prof. Withers előadásai ezen a héten elmaradnak”, mondta egy másik cédula; és a harmadik: „Prof. Shottat betegség miatt ebben a hónapban nem tart előadást”; míg a negyedik ezt hirdette: „Prof. Podge gyengélkedése miatt ebben a félévben nem lesznek növénytani előadások. De prof. Podge reméli, hogy szombaton mégis részt tud venni a Loone Lake mellett tartandó botanikus-pikniken”.
    Az ilyen természetű hirdetmények nagy száma és gyakorlott kézre valló megfogalmazásuk bizonyságul szolgált arra, hogy mennyire felőrli az embereket az egyetemi munka. Aki tisztában van az egyetemek mibenlétével, nem rendül meg ezen túlságosan, de Tomlinsont nagyon elszomorította, hogy a professzorok ily gyakran roppannak össze a túlságos megerőltetés következtében.
    Az előcsarnokban itt-ott félfülkékben bronz-mellszobrok álltak: római arcélű és csupasznyakú férfiakat ábrázoltak, akik mindkét vállukon egy tóga csücskét hordták.
    - Hát ezek kicsodák? - kérdezte Tomlinson rájuk mutatva.
    - A fakultás fő-alapítói és jótevői, - mondta az elnök és Tomlinson szívében megint kihalt a rügyező reménység. Mert elképzelte, milyen osztályhoz kell tartoznia annak az embernek, akit felvesznek az egyetem jótevői közé.
    - Mi az, ami a nevük mögött áll? - kérdezte Tomlinson.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985625
Webáruház készítés