Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Stefan Zweig: Egy szív pusztulása MOBI e-könyv

Stefan Zweig: Egy szív pusztulása MOBI e-könyv
490 Ft490
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Oly rettentőt hördült az öreg ember oly erővel tört ki melléből a kín, hogy a felesége, aki mellette aludt, felébredt. «Mi az?» kérdezte álomtól ittasan. Az öreg ember meg se moccant és még a lélekzetét is elfojtotta. S így hevert mozdulatlanul, kínjának sötét koporsójában, kora reggelig s úgy rágták a gondolatok, miként a férgek.
    Reggel elsőnek jelent meg a reggeliző asztalnál. Nagy sóhajtással ült le a helyére s minden falatnál újból útálkozott.
    - Megint egyedül, gondolta magában, megint csak egyedül! ... Ha reggel az irodámba megyek, még mindketten kényelmesen alusszák ki éjjeli táncukat, színházi mulatságukat... ha este hazajövök, már isten tudja, milyen mulatságra röppentek ki, ilyenkor nincsen reám szükségük ... az a pénz, az az átkozott pénz tette őket tönkre, az idegenítette el őket tőlem... Én szamár létemre két körmömmel kapartam össze... s közben elidegenítettem őket magamtól, magamat loptam meg, magamat tettem vele szegénnyé s őket rosszakká... ötven esztelen éven át én vesződtem, egyetlen szabad napot se juttattam magamnak s most itt vagyok egyedül...
    Lassanként türelmetlenné vált. «Miért nem jön már vajon... beszélni akarok vele, meg kell, mondjam neki, innen el kell utaznunk ... nyomban… miért nem jön még... bizonyosan még fáradt, - nagyszerűen alszik az ember, ha nyugodta lelkiismerete, - míg én, szamár, a szívemet tépem itt ... Az anyja meg órák hosszat cifrázza magát, meg kell fürödnie, kikészíttetnie, megfésültetnie, manikűröztetnie kell magát, nem jön az le tizenegy óra előtt... mit van ezen csodálni ... mi legyen az ilyen gyermekből? ... Ó, az a pénz, az az átkozott pénz!»
    Háta mögött könnyű léptek csikordultak. «Jó reggelt, apuskám, jól aludtál?» Valaki gyengéden fölébe hajolt s halk csók suhant lüktető homlokára. Akaratlanul is elkapta a fejét, a Coty parfüm édeskésen szédítő illatától undorodott. Meg aztán... «Mi bajod, édesapám? Megint rossz kedvedben vagy... Kávét kérek, pincér és ham and eggset… Rosszul aludtál vagy rossz híreket kaptál ?» Az öreg ember erőt vett magán. Bátortalanul hajtotta le a fejét, nem mert felnézni és hallgatott. Csak a leánya két kezét látta az asztalon, szeretett két kezét, amelyek kényesen és ápoltan játszottak, mint elkényeztetett keskeny agarak a terítő fehér mezején. Remegni kezdett. Ijedten tapogatódzott fel pillantása, e gyermeki karokon végig, amelyek egykor... mikor is volt csak? … lefekvés előtt oly gyakran átölelték… Látta a keblek finom boltozatát, amelyek szabadon remegtek az új sweater alatt, lélekzés közben. «Meztelenül... meztelenül fetrengett ... egy idegen emberrel», gondolta dühösen. Mindezt megfogdosta, megtapogatta, megsimogatta, megkóstolta, kiélvezte... az én véremet és húsomat ... az én gyermekemet ... ó, azaz idegen gazember... ó... ó...» Akaratlanul is újból felsóhajtott. «Mi bajod van, apuskám!» dörgölőzött hozzá hízelkedőn. «Hogy mi bajom van?» harsogott fel most benne. Az a bajom, hogy ringyó a leányom és az a bajom, hogy nincs bennem mersz, hogy ezt az arcába vágjam.
    De halkan csak annyit dörmögött, hogy semmi, semmi. Aztán gyors kézzel az újságja után nyúlt, hogy a széttárt lapokból gátat emeljen a leány kérdő pillantása elé, mert egyre erőtlenebbnek érezte magát, hogy a leánya szemébe nézzen. A keze remegett. Most kéne megmondania, amíg így egyedül van vele! gyötrődött magában. De a hangja elcsuklott, még annyi ereje se volt, hogy felnézzen. Majd hirtelen lökéssel kirúgta maga alól a székét s nehéz léptekkel a kert felé menekült, mert érezte, hogy akarata ellenére kövér könnycsepp gördül végig az arcán. S ezt nem szabad a lánynak meglátnia.
    A rövidlábú öreg ember céltalanul kóborgott a kertben s hosszan bámult ki a tóra. Bár befelé csorgó könnyei egészen megvakították, még se tudta megállni, hogy ne lássa meg, milyen szépez a táj, az ezüstös fényfelhő mögött zöld hullámokban nyúlik felfelé, a ciprusok keskeny vonalaitól beárnyékolva, puha színekben pillantottak rá a halmok s mögöttük ridegebben a hegyek szigorú, de még se gőgös szemmel pillantva át a tó kedves szépségét, mint a komoly férfiak a gyermek súlytalan játékát. Milyen szelíden tárul ki mindez, nyílt, virágos, vendéglátó mozdulattal, hogy csalogat, légy jó és boldog, Istennek ez örökké üdvös mosolya a délszaki tájra! «Boldog». Az öreg ember zavartan lóbálta elnehezült fejét. «Itt boldog tud lenni az ember. Én is ezt akartam, most az egyszer magam is érezni akartam, milyen szép lehet a gondtalanok világa... egyszer, egyszer, csak egyetlen egyszer, ötven esztendei írás és számolás és alkudozás és pénzgyűjtés után, néhány derűs napot szerettem volna élvezni ... egyszer, csak egyetlen egyszer, mielőtt síromba vetnek ... Hatvanöt esztendő? Istenem, uram, ilyenkor a halál keze már testünkben turkál s ilyenkor már a pénz se használ, meg az orvosok se ... Csak néhánykönnyű lélekzetvételre vágyódtam, egyszer valamit magamnak is... De már szegény végre Istenben boldogult apám is megmondotta; «Az élvezet nem a magunkfajta embernek való, az ember a batyuját a hátán cipeli élete végéig...» Tegnap azt hittem, egyszer én is megengedhetem magamnak e ritka jó órát... tegnap olyanformán éreztem magamat, mint egy boldog ember, örvendeztem az én szép és tiszta gyermekemnek, örömömet leltem az ő örömében ... s máris megbüntetett az Isten, máris elveszi tőlem… Mert ennek most már egyszer s mindenkorra vége ... Nem beszélhetek többé egyetlen gyermekemmel... nem tudok többé a szemébe nézni, annyira szégyellem magamat. Mindig erre kell eztán már gondolnom, odahaza, az irodában, és éjjel, ágyban fekve: hol van most, hol jár, mit művel? ... Soha többé nyugodt lélekkel haza nem térhetek, s most ott ül és a nyakamba ugrik s a szívem megnyílik előtte, ha látom, milyen szép és milyen fiatal. Ha megcsókol, azt kérdem magamban, vajon kié volt tegnap, kié volt az ajka… egyre ebben az aggodalomban élek, ha tőlem távol lesz s egyre szégyelleni fogom magamat, ha a szemébe nézek. Nem, így nem élhet az ember így nem élhet az ember...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988558
Webáruház készítés