Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott_MOBI

Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott_MOBI
990 Ft

TARTALOM

I. Az esemény
II. Gyűrűk a vízben
III. A hős és a megvertek
IV. Barátság
V. Két élő, egy halott

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A szörnyű merényletet nem sikerült felderíteni. A tettesek, mintha a föld nyelte volna el őket. Még az ujjlenyomat-szakértők is tehetetlenül állottak. A kazettákon és a kulcsokon találtak ugyan részben megmaradt lenyomatokat, de a legvilágosabbak a személyzettől származtak. A többi csak töredékes volt és nem lehetett megállapítani az azonosságot.
    A halvány gyanú, mely Berger ellen felmerült, magától szertefoszlott. Semmit se lehetett reábizonyítani. A vád gyengén volt megalapozva. Majdnem húszesztendei szolgálata alatt Bergert mindig rendkívül lelkiismeretes és becsületét nagyra tartó hivatalnoknak ismerték. Tisztán és egyedül csak a rablásnál tanúsított viselkedése tette lehetővé, hogy a bűnrészesség gondolatát felvetették. Nem lehetett tenni semmit. Az eljárást be kellett szüntetni.
    Csak ketten voltak, kik egész életükön át nem fogják beszüntetni: Berger és Lüdersen.
    A mindennapi hivatali életben egyikük se mutatta a másiknak. És a kollégáknak se tűnhetett fel semmi. De ők ketten tudták. Úgyszólván szemmel tartották egymást, mintegy, hogy tájékozva legyenek, mennyit hordoz még a történetekből magában a másik? Nem engedték észrevenni, de mindegyik teljesen tisztában volt a másikkal.
    Ennek ismét az volt a következménye, hogy mindketten igyekeztek a lehető legkevesebbet érintkezni egymással. Berger kerülte Lüdersent és Lüdersen hagyta, hogy így legyen, mert hiszen Berger már különben se számított.
    Magától értetődik, hogy a legmélyebb sebeket Berger viselte. Lüdersennek az egész csak a hiúság kérdése volt. Berger azonban szennyfoltnak érezte az ügyet és oly meg-aláztatásnak, amilyet senki becsületérző ember nem engedhet magán száradni. Állandó hallgatag ellentmondás élt benne a felfogással szemben, melyet a többiek mind magukévá tettek. A tulajdonképpeni ellenség azonban Lüdersen volt a szemében, ő volt annak a felfogásnak a megtestesülése, őt emelte a hősmagaslatára.
    Egyszerű, csendes, szinte gyermeki lényével Berger kevéssé termett reá a kverulans szerepre. Ellenkezőleg, ameddig csak lehetett, igyekezett megmaradni a hitben, hogy a leg-több ember az ő pártján lenne, ha egyszer alaposan felvilágosíthatná őket. Erre azonban nem volt se alkalma, se elegendő elfogulatlansága. Lassanként azonban mégis, bár meglehetős gyenge, de határozott irányú benyomásalakult ki benne az emberekről, kikkel érintkezésbe jutott. És keserű csodálkozással fedezte fel, hogy jóformán egyedül áll.
    Két párt vagyunk, - állapította meg végül.
    - Egy kis fiú és én az egyik oldalon és az összes többiek, élükön a hős Lüdersennel, a másikon. Valójában Helén is az ő pártjukon van, ha nem is beszél már róla.
    Egy szürke egyszerű mindennapi ember és egy ötéves kisfiú, szemben az összes többi emberrel - ez oly nyomasztó alulkerülés, amilyet nem lehet elviselni. A kisfiúnak persze az a természetes, hogy az apának életben kell maradnia és mindegy, hogy ezt akármiképp üti is nyélbe. Neki ez oly magától értetődő, hogy nem is kell rajta gondolkodnia. Egyszerűen el is feledte.
    Berger azonban nem felejtett. És szenvedélyesen keresett valakit, aki egyetértene vele. A bankpénztáros Bognost, sajnos, nem ismerte.
    Lüdersen ismerte, de esze ágában se volt, hogy Bergert figyelmeztesse reá. Úgy is eleget bosszantotta, hogy Rognos, aki egyébként egészrokonszenves ember, ebben a dologban oly hóbortos.
    Bergernek soha eszébe nem jutott, hogy elégedetlenségét és fájó, elkeseredett felháborodását az emberek fülébe dudálja. Nem is szidta őket. Ellenkezőleg, sajnálatot érzett irántuk, hogy oly határtalanul és gyógyíthatatlanul buták. De a megalázást, melyet ez a vak együgyűség reámért, lelke mélyéig égette. Meg voltbélyegezve és reménytelennek látta, hogy agyalázatot valaha is lemoshassa magáról.
    Ez háborította fel leginkább. Hogy lenézték. Hogy gonosztevőnek tudták tartani.
    Első tehetetlen elesettségében - miután tisztába jött helyzetével - arra gondolt, hogy valakinek mégis csak meg kell őt értenie. Mindenki csak nem lehet ily esztelenül elvakult.
    Mint valami megváltás, jutott eszébe az anyja. Elmegy hozzá és meg fogja kérdezni, hogyan vélekedik ő a dologról. És pár nappal azután, hogy Quisthust eltemették, el is ment.

    Az öreg Bergerné már húsz év óta özvegyvolt. Csak ez az egy fia volt, meg egy leánya, de mert mindketten családosak voltak, egyedül lakott. Hogy hosszú éveken át és nem nagyon bőséges módban, magánosan élt, bizonyos nyugodt és tartózkodó komolyság fejlődött ki benne. Nemrég múlt hatvan éves, vékonycsontú és alacsony termetű volt.
    Az este, mikor Berger ellátogatott hozzá, szobájában ült és olvasott. Szemüveggel a kezében nyitott ajtót fiának. Már kilenc óravolt és mikor látta, hogy ki a késői látogató, arca csodálkozó és kérdő kifejezést öltött. Halványan és kissé fáradtan mosolygott. Mosolya talán kissé fáradtabb volt, mint máskor. Berger egy pillanatig fürkészően nézett reá.
    - Jó estét, mama. Már rég nem voltam nálad, úgy-e?
    - Oh! fiam... - Úgy mondta ezt, mintha csak természetes volna, hogy már nem jön olyan gyakran. És mialatt fia levetette a kabátját, várakozóan állt mellette. Azután előrebocsátva beléptette a szobába.
    - Ülj le.
    - Köszönöm, mama.
    Azonban még állva maradt és megint azt érezte, amit már annyiszor, hogy most, amikor már ő is nős és gyermeke van, nehezebben jutnak közel egymáshoz. Kissé elfogódottan érezte magát. Félt, hogy bántóan viselkedik vagy nem eléggé kedves. Ezt már sokszor érezte.
    Távozásakor majdnem mindig úgy tűnt fel előtte, hogy akaratlanul is nem adták ki azt a melegséget, mely bennök még megvolt.
    Miután leült, kisfiús félénkséggel nézett anyjára.
    - Hogy vagy, mama?
    Ahogy anyja ott állt előtte, valami futófáradtságot látott átsuhanni az arcán.
    - Köszönöm, - felelt az anyja. - Hál’Isten, egészséges vagyok.
    Szünet állott be. Berger nem tudta, mit mondjon és mert anyja is néma maradt, semleges témához folyamodott.
    - Mit ír Inja? - kérdezte, csakhogy szóljon valamit.
    - Most vasárnap jött tőle levél.
    - Jól van?
    - Igen. Mind a négyen jól vannak... Akarod olvasni a levelét?
    - Hogyne! - kapott mohón a szón. És mialatt anyja a levelet előkereste, halkan fütyörészett maga elé. A levél előkerült és Berger felállt, hogy átvegye. Lassan és még mindig állva vette ki a borítékból. Azután a borítékot az asztalra tette és az olvasáshoz egy másik székre ült. Lehetőleg mozgásban igyekezett maradni, nehogy csak úgy üljenek a szobában.
    A levél szerencsére a rablómerénylet napján íródott, tehát nem lehettek benne megjegyzések róla. Kedves és szívélyes levél volt és Berger számára is volt benne üdvözlet. Ez felbátorítóan hatott reá.
    - Úgy látszik, minden rendben van náluk - mondta. - Nem gondolod?
    Az anyja bólintott.
    - De igen - mondta. - Náluk rendben van.
    A náluk szó szinte alig észrevehető hang-súlyozása megütötte Berger fülét. Miközben a levelet összehajtogatta, lopva rápillantott anyjára. Az öregasszony elvette az asztalon heverő könyvet és odavitte az állványhoz. Berger bevárta, amíg megint visszajön, beletette a levelet a borítékba és odanyújtotta anyjának.
    - Köszönöm szépen - mondta.
    Az anya hangtalanul vette el a levelet. Aztán megkérdezte:
    - Vacsoráztál már?
    - Köszönöm, igen.
    - De azért megkínálhatlak valamivel? Azt hiszem, még maradt egy kis gyümölcs...
    De Berger hevesen szabadkozott.
    - Nem, nem, mama. Inkább ülj ide szépen és beszélgess velem egy kicsit. Nincs semmi újság?
    Az öreg asszony leült és Bergernek ideges aggódásában úgy rémlett, mintha nyugodt és okos szemét fürkészően szegezné reá. De csak ennyit mondott.
    - Nincs semmi.., Velem nem igen történik valami.
    Erre Berger összeszedte egész bátorságát és közeledni próbált a kényes tárgyhoz.
    - Na, - mondta erőltetett könnyedséggel - mással annál inkább.
    Reánéztek egymásra. És megint elnéztek egymásról. És megint kis szünet támadt.
    Aztán az anya megkérdezte:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986820
Webáruház készítés