Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott_EPUB

Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott_EPUB
990 Ft990

A ma rendkívül népszerű skandináv krimi gyökerei után kutatva, előbb-utóbb feltűnik Christiansen neve. Regényét ma thriller műfajába sorolnánk be, ám mégsem ma, hanem csaknem 80 évvel ezelőtt jelent meg. Mégis, a műfaj kellékei, a cselekménybonyolítás izgalma és a remek lélekelemző készség garancia arra, hogy az előfutár méltó a mai mesterekhez. A történetben egy elpléptetés előtt álló postatiszt postahivatalát brutális rablótámadás éri.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Egy pénteki napon, este fél nyolckor olyasvalami történt, ami az egész várost megrendítette és irtózattal töltötte el. Valami egész meglepő, hallatlan és elvetemedett dolog: két revolveres bandita a legjobb amerikai minták szerint kifosztotta a városi postahivatalt.
    Az első hírek úgy szóltak, hogy két embert megöltek. Ez túlzás volt, mert az egyiknek csak bezúzták a fejét. A másik azonban meghalt.
    Összesen hárman voltak a hivatalban: Berger, Lüdersen és Quisthus. Mindhárman harmincöt és negyven év között. Lüdersen, az egyedüli nőtlen, két évvel fiatalabb volt, mint Berger.
    A katasztrófa kevéssel a zárás után történt. Az altisztek a továbbítandó postával éppen elhajtattak a pályaudvarra. A három pénzkezelő hivatalnok tehát, mikor a szerencsétlenség bekövetkezett, magában volt. Lüdersen az összegyűlt pénzt éppen be akarta zárnia pénzszekrénybe. Quisthus a maga kazettájával viszont átmenőben volt egy másik helyiségbe, Berger pedig a szomszéd szobában ültés összeadta a postautalványokat. Hármuk közül az ő pénzkészlete volt a legnagyobb; jó hétezer korona lehetett. A másik két kazettában körülbelül hétszáz és négyszáz korona volt, beleszámítva a levélbélyegeket is.
    Az egész a brutális megrohanás tempójában játszódott le. Az egyetlen, aki talán elmondhatta volna, hogy miként kezdődött, Quisthus volt, mert ő volt legközelebb a hátsó ajtóhoz. De hát éppen ő halt meg. Alkalmasint ellentámadással próbálkozott és rögtön leütötték.
    Az utána következő, aki a merénylőkkel szemben lelte magát, Lüdersen volt. Éppen be akarta zárni a szekrényajtót, mikor a szomszédos helyiségben lármát hallott. Kezében a kulccsal kiszaladt, hogy megnézze, mi történik. Az ajtóban azonban összeütközött egy álarcos banditával, ki előreszegzett revolvert tartott a kezében.
    Egy pillanatig elállt a szívverése. Az utána rémület eszeveszett, halált megvető cselekvési ösztönt oldott fel benne. Tennie kellett valamit, leütni valamit, akármi legyen is az. Vad indulatban hátrált egy lépést, azután megállt és anélkül, hogy később számot tudott volna adni róla, miért és miként - rávetette magát az álarcos alakra. Balkarjával ösztönszerűleg félrelökte a revolvert, mialatt jobb keze, mint valami életveszélyes fegyverrel, hadonászott a kulccsal. Valami puhába és hangtalanba vágott és hallotta a maga felhevült kiáltásait.
    Nem segítségért kiáltott. Amit kiáltott, az makacs és dühöngő állítás volt:
    - Nem mersz lőni! Nem mersz lőni!
    Ide-oda taposott és vagdalkozott, fejvesztetten és számítás nélkül, mígnem egy jól irányzott ütés eszméletlenül a földre terítette.
    Berger mit sem hallott, mikor Quisthust megölték. Lüdersen kiáltásait és utánuk a zuhanást azonban hallotta. A kiabálásra megrettenve ugrott fel. A legriadtabb kétségbeesés kiált így. Ez nem lehetett tréfa. De hát mi volt ez? Mit jelentsen, hogy valaki nem mer lőni? Az ajtóhoz rohant, megnézni, mi történik és hogy segítsen, ha kell. Mialatt azonban e három lépést megtette, világossá vált előtte, hogy ami a szomszéd szobában történik, az csak egy dolog lehet.
    Hirtelen meg akart fordulni. Eszébe jutotta kazetta. Mert hiszen természetesen ez volta céljuk. A pénzt meg kell mentenie. Élet-veszedelem nincs. Hallotta, hogy nem mernek lőni. Mindenesetre legelőbb is biztonságba kell helyezni a kazettát, azután majd...
    Ekkor Lüdersen artikulátlan kiáltása hasította át a levegőt; azután, mint valami tompa visszhang - halott húsnak az odacsapódása - hallatszott a zuhanás.
    Berger lázas izgalomban felszakította az ajtót, telve aggodalommal, hogy későn érkezik megakadályozni, ami történt vagy történhet.
    A küszöbön azonban megmerevedve és anélkül, hogy a kilincset eleresztette volna, állva maradt. Lüdersen összegörbülve hevert az ajtó előtt és szorosan mögötte egy izmos termetű, kihevült és vérbeborult arcú férfi állott, kinek álláról valami fekete rongy lengett alá. Villámgyorsan revolver csöve meredt Bergerre. De ugyane pillanatban kettőjük között ismét becsapódott az ajtó.
    Félelem és zavar káoszával telten Berger visszaszaladt a szobába, felkapta a kazettát és az ablakhoz rohant. Az ajtó újra felpattant és Berger kemény, hideg, parancsoló hangot hallott maga mögött: »Állj, vagy lövök!«
    Berger az ablakdeszkára tette a kazettát és megfordulva, a hátával fedezte el. Soványteste ingadozott, arca eltorzult az ijedelemtől és a dühtől.
    Négy lépésnyire egy másik ember, magasabb és karcsúbb, mint az ott kint, állott előtte. Arcát az álarc egészen eltakarta, hangjából azonban mindenre kész, hajthatatlan akaraterő csengett ki.
    - Ide a pénzt!
    Berger nem felelt. Dacosan nézett az emberre és nem mozdult.
    - Hallotta? Ne mókázzon! Ketten vagyunk - két revolver.
    Berger még mindig mozdulatlanul állott. Most a végsőkig feszült izgalom hangján csengett feléje:
    - Mi lesz? Még egy perc és lövök!
    Berger még egy pillanatig habozott. Azután halálsápadtan egy lépést tett oldalvást. Ott mozdulatlanul állva maradt és nézte, ahogy az idegen gyors, ideges kézmozdulatokkal kiüríti a kazettát. Látta, ahogy eltűnik az ajtón és hallotta a kulcs elfordulását az árban. Erre kinyitotta az ablakot és kiugrott, hogy segítséget hozzon. Nem sikerült rögtön. Az emberek, kikkel találkozott, azt hitték, megőrült.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986813
Webáruház készítés