Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Sienkiewicz Nyomorból a halálba EPUB e-könyv

Sienkiewicz Nyomorból a halálba EPUB e-könyv
540 Ft

TARTALOM

I. Az uj világ felé
II. New-Yorkban
III. Telepes-élet

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Aztán föltünt az égen a nap. Első sugarai beragyogták az állványzat magas gerendáit. Egyik-egyik átszürődött a gerendákon és ráesett a lány fakó arczára, mintha csak pirosra akarná csókolni lágy érintésével. A mint körülragyogták a napsugarak, beárnyékolva szőke fürteitől, a miket fölborzolt az éjszakai küzdelem és szétzilált a hajnali szellő, ez az arcz csakugyan olyan volt, mint az angyaloké a szentképeken. Hiszen, majd hogy angyallá nem lett maga is a sok megpróbáltatásban, szenvedésben!
    Tiszta, kéklő égbolt terjeszkedett a vizár fölött. A napsugarak egyre jobban tüztek le, a szellő lágyan simogatta a szunnyadókat. A sirályok hangosan lármáztak, mintha csak keltegetnék őket. Az öreg levetette kabátját és betakarta vele a lány lábait. Oly reménység szállt szivébe: Marysia arczáról lassan-lassan elszállt a fakóság és halovány pirosság ült ki rajta. Mosolygott és végre fölnyitotta szemeit.
    Az öreg paraszt térdre ereszkedett, tekintetét az égre emelte és barázdás arczán végig patakzottak könnyei. Most érezte csak, hogy ez a lány az ő szemefénye, lelkéből lelkedzett gyönyörüsége, legkedvesebbje e világon.
    Marysia fölébredt. Szinte frissebbnek, egészségesebbnek érezte magát, mint tegnap. A tiszta tengeri levegő meggyógyitotta, a mit rontott rajta a büzhödt szoba-levegő. Igazán uj életre virradt. Odaült egy gerendára és szinte vidáman mondta:
    - Apácskám, enni szeretnék valamit.
    - Jer leánykám, tán akad valami hulladék számunkra is odaát, mondta szeliden az öreg.
    Megindultak. Ugy látszott, hogy a sors is megelégelte szenvedéseiket és ez a nap forduló lesz az életükben. Mert alig mentek pár lépést, a mint egyik gerenda mögé rejtve egy kendőbe takart rozskenyérre és sózott husra akadtak.
    Bizonyára valamelyik munkás tette ide tegnap, hogy legyen reggelije mára, a mint ez már szokása a munkásoknak. Marysia és édes apja azonban sokkal egyszerübben magyarázták a dolgot. Ki tehette más ide a számunkra ezt az ennivalót, mint az, a ki az erdők madarait táplálja, a mezők liljomát fölruházza és a hangyának is megadja a mindennapi táplálékát. A jó isten csak nem feledkezett meg ime róluk sem.
    Hálát rebegtek az ég urának, mohón elfogyasztották az ennivalót, a mi ugyan nem sok volt és friss erőre kapva tartottak a városba, a vámház előtt, a Water-Street irányában egyenesen a Broadway városrészbe. Pár órába került, mig idejutottak, mert az ut meglehetős hosszu. Helylyel-közzel lepihentek valami gerendára, vagy üres ládára.
    Mentek, a nélkül hogy tudták volna hova és miért? Marysia azonban ugy érezte, hogy valami hajtja őket a városba. Utközben találkoztak fuvarosokkal, a kik a kikötőbe tartottak. A Water-Streeten még nem volt valami különös élénkség. A kapukon ki-bejártak az emberek és siettek teendőik után.
    Az egyik kapuból egy éltes, magas ur jött ki egy fiatal gyerekkel. A mint meglátta a lengyel nemzeti ruhába öltözött két alakot, figyelmessé lett. Látszott, hogy meglepte a dolog. Aztán közelebb jött hozzájuk és jóságosan mosolygott.
    Egy mosolygó emberarcz, itt ebben az idegen, barátságtalan városban, szokatlan volt nekik és mint valami varázslaton elcsodálkoztak rajta.
    Közben egészen oda ért az öreg ur és tiszta lengyel szókkal állitotta őket meg.
    - Honnan jöttök, emberek?
    Mintha villámcsapás érte volna a miéinket. A paraszt, ahelyett hogy a kérdésre válaszolt volna, fehér lett mint a fal, megtántorodott, alig mert hinni szemeinek.
    Marysia térdre borult, elkapta az öreg ur kezeit és csókokkal halmozta el:
    - Lengyelországból valók vagyunk, nagyságos ur, Pozen mellett laktunk.
    - Hát aztán miért jöttetek ide?
    - Nyomorgunk uram, éhezünk és szenvedünk.
    Tovább már nem birta Marysia. Az öreg azonban odadobta magát az öreg lábaihoz, megcsókolta a kabátja szélét, mint valami mennyei jelenségre, ugy tekintett rá. Hiszen ez az ur ért a nyelvünkön, megmenti majd őket az éhhaláltól, a jó isten küldte őt segitésükre.
    A fiatal gyerek, a ki az öreg urral volt, csudálkozva nézte a jelenetet. A járókelők körülállták a kis csoportot és tátott szájjal bámulták, hogyan térdepel egyik ember a másik előtt és csókolja annak a ruhája szegélyét. Amerikában ez nem szokás.
    Az öreg ur mérgesen szólt rájuk angolul:
    - Mit bámultok itt? Mért nem mentek a dolgotokra?
    Aztán odafordult Marysiához.
    - Gyertek velem, nem jó itt az utczán ácsorogni.
    Elvezette őket egy közeli vendéglőbe, szobát adatott nekik és maga is a gyerekkel együtt közéjük telepedett. Megint térdre akartak borulni előtte. Mérgesen kiáltott rájuk:
    - Ej, hagyjatok már fel ezzel a bolondsággal. Elvégre honfitársaim vagytok, egy anyának vagyunk a gyermekei.
    Mintha szivarjának a füstje a szemébe verődött volna, könyezett. Zsebkendőjével törölgette a könyeket.
    - Hát éhesek vagytok? kérdezte.
    - Két álló napja, hogy nem ettünk. Csak ma reggel akadtunk valami harapnivalóra a tengerparton.
    - William, szólt oda a fiunak, rendelj valamit ezeknek az embereknek.
    Aztán odafordult az öreghez.
    - Hol lakik, földi?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740919
Webáruház készítés