Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Shakespeare A makrancos hölgy EPUB e-könyv

Shakespeare A makrancos hölgy EPUB e-könyv
540 Ft540

A makrancos hölgy, Kata egy gazdag kereskedő idősebbik lánya, akinek modora tűrhetetlenül érdes, akinek beszédétől, szellemes-durva kifejezéseitől minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon. Húga pedig csak akkor mehet férjhez, ha nővére már "elkelt". Az ő udvarlói - mert nőies, szép, szelíd Biancát mindenki szereti - kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiót, aki vállalkozik Kata megszelidítésére, rendes feleséggé alakítására. A darab középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelidítés folyamata áll: az újdonsült férj éhezteti, kínozza, valóban idomítja feleségét, aki azután megtörik, szófogadó asszonnyá válik.
A mű középpontjába éppen a nemiség, annak sajátos változatai kerülnek, nevezetesen Kata - Biancával szemben nagyon is nyilvánvaló, a testiséget is intenzíven vállaló, kívánó szerelemkoncepciója, másrészt Petruchio "idomításának" ugyancsak erőteljes szexuális "felhangjai". A mű számos ponton Freudot előző pszichológiával dolgozik, anélkül azonban, hogy elemzésekbe, pszichológiai részletekbe veszne. Éppen a mű nehéz értelmezhetősége miatt, a színházi előadások általában rövidrezáró, leegyszerűsítő megoldásai okán a darab elsősorban olvasmányként élvezhető minden Shakespeare-kedvelő számára. (Legeza Ilona)

A darabot Harsányi Zsolt üde műfordításában adjuk közre.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    ELSŐ FELVONÁS
    1. jelenet
    Pádua. Nyilvános tér.
    Lucentio és Tranio jönnek.

    Lucentio:
    Bevált szolgám, hű Tranio, tudod,
    Hogy vágytam látni bölcsesség s tudás
    Forrását, Páduát. Most itt vagyunk
    Lombardiában, dús olasz helyen,
    Apám ellátod pénzzel és veled,
    Most itt vagyunk. Vegyünk lélegzetet:
    Be szép lesz itt okulni és tanulni.
    Apám, Vincentio, dús kereskedő,
    Zordon Pisában nemzett engemet,
    Mint pénzes Bentivoglio-sarjadékot.
    Gazdag vagyok, tehát a nagy vagyont
    Nagy tettekkel kell ékesítenem,
    És miután Firenze városában
    Az első nevelésben részesültem,
    Most Páduában kell tanulnom az
    Erkölcsöket és illendő tudást.
    De oly tudást s oly bölcsességet is
    Remélek itt, amely erények által
    Az ember boldogságát adja meg.
    Mondd meg tehát a véleményedet,
    Mert Pisából úgy jöttem Páduába,
    Mint a sekélyben gázló únja a
    Vékony vizet és mélybe ugrik fejjel,
    Hogy csömörlésig oltsa szomjuságát.
    Tranio:
    Mi pardonate, kedves, jó uram,
    E szomjat épp úgy érzem jó magam,
    S örvendek, hogy a tudomány mohó
    És édes vágya ösztökél.
    De míg erkölcs és filozófia
    Csodálatára szánod lelkedet,
    Túlságosan sztoikussá ne válj,
    Itéld el, mint egy Arisztotelész,
    Ovidius világi bűneit,
    De közben élj! Retorikát tanulván
    Ne felejtsd el közvetlenül beszélni,
    Vers és zene véreddé váljon itt,
    A számtan még elvontságában is
    Eszköz legyen, hogy jól érezd magad.
    Nincs haszna annak, amit nem szeretsz.
    Szóval beszélj, de kedvedet kövesd.
    Lucentio:
    Derék legény vagy, jó tanácsot adsz,
    Kár, hogy Biondello, szolgám nincs velünk,
    Mert rendben lennék egy-kettőre itt,
    Berendeznénk egy kedves kis lakást,
    Belé helyi barátokat keresvén.
    De nézd csak, milyen furcsa társaság.
    Belépnek: Baptista, Katharina, Bianca, Gremio, Hortensio, ők oldalt állanak.
    Baptista:
    Urak, ne alkudozzatok tovább,
    Mert engem bár őszintén érdekeltek,
    Legkisebb lányom férjhez nem mehet,
    Amíg az elsőt jól férjhez nem adtam.
    Igen kedvellek mindkettőtöket,
    S tanácsom egy van: foglalkozzatok,
    Ha kedvetek van, inkább csak Katóval.
    Gremio:
    Nekem, sajnálom, túlkemény falat.
    Hortensióhoz. De tán te, kérlek, majd vállalkozol.
    Kató:
    Bocsáss meg, jó apám, miért legyek
    Kitűzött díj két ilyen úr között?
    Hortensio:
    Bocsáss meg, jó lány, az lesz csak urad
    Köztünk, kihez szelíd, s kedves leszel.
    Kató:
    Hát mindkét úr nagyon nyugodt lehet,
    Mert kedvességem annyi összesen,
    Hogy piszkavassal megfésüljelek,
    Pirosra fesselek és udvari
    Bolondjaimnak alkalmazzalak.
    Hortensio:
    Isten őrizzen tőled, angyalom.
    Gremio:
    Csatlakozom.
    Tranio halkan Lucentiohoz:
    Gazdám, ez szórakoztató eset.
    A lány vagy önfejű, vagy félbolond.
    Lucentio halkan Traniohoz:
    Viszont a másik annál csendesebb.
    Nagyon szelíd és rendes kisleány.
    Hallgass.
    Tranio halkan:
    Úgy van, gazdám. Csak nézd a másikat.
    Baptista:
    Uram, majd én rendet csinálok itt.
    Bianca lányom, menj szépen haza.
    Ne vedd rossz néven, hogy elküldelek.
    Hiszen szeretlek, azt te jól tudod.
    Kató:
    Szeret? Hát azt helyedben megköszönném.
    Belédrúgott. Hogy mért? Tudod.
    Bianca Katóhoz:
    Ha rossz nekem, örülj, mert jobb neked.
    Apjához: Apámuram, engedelmeskedem.
    Van könyvem bőven. Bent majd olvasok.
    Vagy ha megúnom, majd zenét gyakorlok.
    Lucentio halkan:
    Minerva ennél nem szólhatna szebben.
    Hortensio Baptistához:
    Elküldöd őt? Lehet, hogy jót akarsz,
    De annyi szent, uram, hogy néki ez
    Nem jól esik.
    Gremio:
    Uram, nem értem ezt.
    A kedvesebbik keserülje meg,
    Hogy ennek olyan csípős nyelve van?
    Baptista:
    Hagyjuk, uram. Tudom, hogy mit csinálok.
    Menj be, Bianca. Bianca el.
    Én ismerem Bianca lányomat:
    A vers, az ének mindene neki.
    S én örvendek, ha ebben művelődik.
    Ha vagy te, Gremio úr, vagy pedig
    Te másik, tudtok jó tanárokat,
    Küldjétek hozzám. Kellő oktatók
    Mindíg szíves vendégek otthonomban.
    S a két lányt így igyekszem jól nevelni,
    Hát most megyek. Katóhoz: Maradhatsz, ha akarsz,
    A húgoddal beszédem van nekem. El.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989159
Webáruház készítés