Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Selma Lagerlöf A halál kocsisa MOBI e-könyv

Selma Lagerlöf A halál kocsisa MOBI e-könyv
540 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    A kis beteg nővér behúnyt szemekkel feküdt, mialatt elsuttogta ezt az egész történetet. Most tágra nyitja szemét és leírhatatlan aggodalommal néz Györgyre. „Úgy-e, nem engedsz meghalnom addig, míg nem beszélhettem vele?” mondja könyörögve. „Gondolj a feleségére és a gyermekeire!”
    A fekvő szellem-alak csodálkozik György viselkedésén. Hiszen egyetlenegy szóval megnyugtathatta volna, csak azt kellett volna mondania, Holm Dávidnak már vége, az többé nem árthat sem a feleségének sem a gyermekeinek, azonban ő eltitkolja előtte ezt hírt. Ehelyett még jobban elkedvetleníti.
    „Ugyan micsoda hatalmad van Holm Dávid felett?” mondja. „Nem olyan ember az, hogy meg lehetne indítani. Az, amit ma láttál, nem egyéb, mint az a bosszú, aminek a kigondolásán már egy hosszú év óta örült a lelkében.”
    „Oh, ne mondj ilyent, ne mondj ilyent!” tör ki belőle.
    „Jobban ismerem őt, mint te,” mondja a Halál kocsisa. „És most elmondom neked, hogy mi tette azzá Holm Dávidot, ami most.”
    „Szívesen hallgatlak,” mondja a beteg. „Jó volna, ha igazán meg tudnám őt érteni.”
    „Akkor kövess engem egy másik városba,” mondja a Halál kocsisa, „és ott megállunk a börtönépület előtt. Este van, és épen egy embert, aki részegeskedés miatt egy vagy két hétig bent ült, bocsátanak ki. Senki sem várja őt a fogházkapu előtt, mégis megáll és körülnéz, abban a reményben, hogy valaki jön, amit annyira óhajtott, épen most.”
    „Ugyanis úgy áll a dolog, hogy az az ember, aki éppen kijött a börtönből, nagy lelki felinduláson esett át. Mialatt fogva volt, az öccse rossz útra tért. Gyilkosságot követett el részegségében és így került börtönbe. A bátyja mit sem tudott erről, mielőtt a fogház lelkésze magával nem vitte a gyilkos cellájába és megmutatta neki azt a fiatalembert, aki bilincsekkel a kezén ült ottan, mert az elfogásakor erőszakoskodott. ,Megismered, hogy kicsoda ül itten?’ kérdezte a lelkész és amikor az ember meglátta, hogy az a tulajdon öccse, ez roppant megindította, mert ezt az öccsét mindig nagyon szerette. ,Ez bizony sok éven át fog itt ülni a börtönben,’ mondta a lelkész, ,de mi mindnyájan azt tartjuk, hogy neked, Holm Dávid, kellene leülni a büntetést őhelyette, mert senki más mint te voltál az, aki csalogattad és csábítottad, mígnem olyan részeges kutya lett belőle, hogy azt sem tudta, hogy mit csinál!’ ”
    „Bizony Holm Dávid alig tudott magán uralkodni, míg vissza nem tért a cellájába s ott elkezdett sírni, de úgy, ahogy még sohasem sírt, mióta gyermek volt. És utána megfogadta magában, hogy ettől kezdve hátat fordít a rossz útnak. Eddig még nem értette, hogy mit is érez az ember, mikor valami nagy szerencsétlenséget hoz másra. Most gondolatai az öccsétől a feleségéhez és gyermekeihez szálltak és most már megértette, hogy milyen nehéz azoknak, de szentül megfogadta, hogy ezentúl soha többé nem lesz okuk panaszkodni miatta. És most este, amikor kijött a börtönből, vágyódott a felesége után, hogy elmondja neki, hogy új életet akar kezdeni.”
    „De hát az nem jött elibe a fogháznál és az úton sem találkozott vele. Igen, amikor pedig hazaér és kopog a lakásuk ajtaján, nem nyitja ki előtte az ajtót, mint máskor szokta, ha hosszabb ideig távol volt hazulról. Rossz sejtelem szállja meg, de még nem akar hinni benne. Ez lehetetlen, hogy éppen most történjék meg, mikor egészen más ember akar lenni.”
    „A felesége rendesen a lábtörlő alá szokta dugni a kulcsot, ha elmegy hazulról, miért is lehajol és azt meg is találja a szokott helyen. Kinyitja az otthona ajtaját és csodálkozik, hogy talán rossz helyre tévedt, mert a szoba egészen üres. Na, nem éppen üres, a bútorok legtöbbje még ott van, de a lakásban nincs egy lélek sem.”
    „De még étele sem akadt és az ablakokról hiányoztak a függönyök. A szoba olyan rideg és kellemetlen volt, meglátszott, hogy már napok óta nem laktak benne.”
    „Bemegy a szomszédokhoz és megkérdezi, hogy a felesége talán beteg lett, amíg ő távol volt. Azt képzeli ugyanis, hogy talán időközben a kórházba kellett őt szállítani. Dehogy, nem volt neki semmi baja, mikor a napokban elutazott, válaszolták azok. - De hát hova utazott? Hát bizony azt senki sem tudja.”
    „Látja, hogy azok kíváncsiak és kárörvendők és megérti, hogy csak egyféleképen történhetett a dolog. Biztosan úgy, hogy a felesége felhasználta az alkalmat, míg ő fogva volt és egyszerűen elutazott. Magával vitte a gyermekeket és azt, amire szüksége volt, de egy szóval sem értesítette, hanem hagyta, hogy hazamenjen ebbe a pusztaságba. És ő, aki azt gondolta, hogy milyen nagy örömmel érkezik vissza hozzá! Sokszor ismételgette magában, hogy mit fog neki mondani. Igazán bocsánatot akart szépen tőle kérni. Volt egy barátja, aki valamikor a művelt osztályhoz tartozott, de teljesen elzüllött. Meg akarta ígérni, hogy soha többé nem fogja azt felkeresni, pedig nemcsak az, ami rossz volt nála, vonzotta, hanem az is, hogy művelt és tanult volt. Másnap fel akarta keresni egykori mesterét, hogy ismét munkába álljon. Dolgozni akart érte és a gyermekekért, hogy rendes ruhában járhassanak és ne nélkülözhessenek többé. És most, mikor mindezt szépen kigondolta, megszökik tőle!”
    „Majd hideg, majd meleg fogta el és szinte összerázkódik szívtelensége miatt. Igen, hiszen megérti, hogy el akart menni, de legalább nyiltan és becsületesen tette volna. Akkor nem is lett volna joga, hogy haragudjék, hiszen olyan nehéz volt az élete mellette. De hogy titokban szökött meg és hogy minden figyelmeztetés nélkül hagyta, hogy hazamenjen az üres lakásba, ez szívtelenség. Ezt sohasem bocsátja meg neki.”
    „Hiszen az emberek csúfja lett. Most mindenki az egész uccában csak rajta nevet. De megfogadta, hogy nem sokáig fognak nevetni. Majd megtalálja a feleségét és akkor kétszer olyan boldogtalanná teszi, mint amilyen ő maga volt. Hadd tanulja meg, mit jelent az, összerázkódni a szíve gyökeréig, amint az vele történt.”
    „Egyetlen vigasztalása az volt, mikor arra gondolt, hogyan fogja megbüntetni, ha majd rátalál. Azóta három év telt el és mindenfelé kereste és egész idő alatt azzal táplálta gyűlöletét, hogy arra gondolt, mit is csinált ő vele szemben, hogy az lassanként mérhetlen bűnné nagyítódott. Magános utakon kóborolt és ezalatt gyűlölete és bosszúvágya csak növekedett. Annyi ideig kereste, hogy nyugodtan kigondolhatta, miképen fogja megkínozni, ha ismét összeakad vele.”
    A kis nővér eddig szótalanul hallgatta, de élénk arcjátéka elárulta, hogy figyelmesen követi az elbeszélést. Most azonban aggódó hangon szakítja félbe a komor alakot:
    „Oh, ne mondj többet! Ez olyan rettenetes. Hogyan felelhetek mindazért, amit elkövettem? Ah, ah, csak legalább ne hoztam volna össze őket! Az ő bűne nem volna olyan nagy, ha én nem lettem volna.”
    „Nem, nem szólok többet,” mondja a Halál kocsisa. „Csak azt akarom, hogy megértsed, hogy nincsen semmi értelme halasztást kérni.”
    „Igen, de én akarok!” tör ki belőle lelki gyötrelmében. „Nem tudok meghalni, nem tudok! Adj legalább néhány percet! Tudod, hogy én szeretem őt. Sohasem szerettem úgy, mint ma.”
    A szellemalak ott az ajtónál összerázkódik. Mialatt Edit nővér és a Halál kocsisa beszélgettek, mindig csak őt figyelte. Minden szavát magába szívta és arcának minden vonását örökre a lelkébe véste. Mindent, amit mondott, még ha az szigorú volt is vele szemben, olyan édes volt hallgatni, aggodalma és részvéte, mikor György elbeszélte az ő történetét, meggyógyította a sebét. Nem is tudja, hogy mit is érez irányában. Csak azt tudja, hogy tőle szívesen eltűr mindent.
    Tudja, hogy az őt szerette, amilyen volt, őt, aki a halált vitte el hozzá, ez valami emberfelettien fenséges. Valahányszor azt mondja, hogy szereti őt, lelkén átrezdül valami, amit még sohasem érzett. Erőlködik, hogy a Halál kocsisa figyelmét magára vonja, de ez nem is néz feléje. Erre megpróbál felemelkedni, de rettentő kínok között rogy vissza.
    Látja, amint a kis nővér aggódva és nyugtalankodva hánykódik az ágyában. Imára kulcsolt kezeit György felé emeli, de annak az arca szigorú és kérlelhetetlen. „Szívesen adnék neked haladékot, ha tudnám, hogy az hasznodra lehetne,” mondja végre. „De tudom, hogy afelett az ember felett nincsen hatalmad.”
    Erre a Halál kocsisa lehajol, hogy kimondja azokat a szavakat, melyek felszabadítják a lelket a földi porhüvelyétől.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741541
Webáruház készítés