Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Selma Lagerlöf A Löwensköld lány EPUB e-könyv

Selma Lagerlöf A Löwensköld lány EPUB e-könyv
540 Ft

A Löwensköld trilógia középső darabja. A trilógia egy gyűrű köré szövődik, mely gyűrű a síron túl is mindenkire féltékenységét, bosszúállást szabadít rá, mígnem visszaszáll a sírba jogos tulajdonosához. A középső darab, mely magyarul A Löwensköld lány címen jelent meg, Charlotte Löwensköld életét beszéli el.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A leánykérés

    - Schagerström megkérte a kezét! A gazdag Schagerström Sjötorpból.
    - Nem, ez nem lehet, hogy Schagerström megkérte volna?
    - De bizony igaz, Schagerström megkérte.
    - Ugyan, a világ minden kincséért, hogyan kérte meg Schagerström?
    - Hát a dolog úgy történt, hogy a korskyrkai papudvarban volt egy fiatal leány, akit Charlotte Löwensköldnek hívtak. Távoli rokona volt az esperesnek és inkább társalkodónője volt az esperesnének és jegyese a segédlelkésznek.
    - De hát mi köze neki Schagerströmhöz?
    - Igen, ez a Charlotte Löwensköld eleven, vidám és szókimondó leány volt és abban a percben, mikor betette a lábát a papudvarra, egyszeriben friss szellő fuvalt keresztül az egész házon. Az esperes, meg az esperesné már öregek voltak és úgy járkáltak ottan, mintha a saját maguk árnyékai lettek volna, de ő új életre vidámította fel őket. A segédlelkész pedig sovány volt, mint egy cérnaszál és olyan jámbor, hogy sem inni, sem enni nem mert. Naphosszat a hivatali teendőit végezte, éjjelente pedig az ágya előtt térdepelt és a bűneit siratgatta. Már-már elveszettnek látszott, de Charlotte Löwensköld megakadályozta, hogy egészen eleméssze magát.
    - De hát mi köze ennek az egésznek ahhoz, hogy...
    - Tudni kell, hogy öt évvel ezelőtt, mikor a segédlelkész először került Korskyrkába, éppen akkor szentelték pappá és teljesen járatlan volt a hivatalában és Charlotte Löwensköld volt az, aki mindenben útbaigazította. Hiszen gyermekkora óta ott élt a papudvarban és így járatos volt mindenben, ami ahhoz tartozott és így megtanította, hogy kell keresztelni, hogy kell elnökölni az egyháztanácsban. Közben egymásba szerettek és most már öt év óta jegyesek.
    - De hát ily módon egészen megfeledkezünk Schagerströmről...
    - Ami azonban a legjobban jellemezte Charlotte Löwensköldöt, az az volt, hogy kitűnően értett hozzá, hogyan kell elrendezni mások dolgát. Alig, hogy eljegyezte magát a segédlelkésszel, kisütötte, hogy annak a szülei nem voltak megelégedve, hogy pap lett a fiukból. Azt szerették volna, ha elnyerte volna a magister grádust és azután tovább tanult volna, hogy megkapja a doktor süveget. Hiszen öt éven át tanult Uppsalában, míg letette a kandidátus vizsgát és most már egy év mulva magister lehetett volna, de hirtelen megváltoztatta a szándékát és ehelyett a papi vizsgát választotta. A szülők gazdagok és kissé dicsvágyók voltak. Nem szívesen látták, hogy a fiuk ilyen szerény pályát választott. Mikor már segédlelkész lett, akkor is könyörögtek neki, hogy folytassa a tanulmányait Uppsalában, de ő kereken nemmel válaszolt. Charlotte Löwensköld azonban megértette, hogyha magasabb fokú vizsgája volna, akkor több kilátása volna az előléptetésre és így szépen visszaküldte Uppsalába. És mivel nagy magoló volt, el is készült négy év alatt. Ekkor letette a licentiatus vizsgát és azon nyomban a filozófia doktorává promoveálták.
    - De hát a világ minden kincséért, Schagerström...
    - Lám, Charlotte Löwensköld kiszámította, hogyha a vőlegényét doktorrá avatják, akkor pályázhat gimnáziumi tanári állásra és annyi fizetést kaphat, hogy megnősülhet. Ha azután mindenáron pap akar lenni, úgy néhány év mulva elnyerhet valami jó nagy paróchiát, mint az már szokásos. Ezt az utat tette meg a korskyrkai esperes és sokan mások is előtte. De mégsem úgy történt, ahogy azt kiszámította, mert a vőlegény azonnal pap akart lenni. Így esett meg azután, hogy ismét visszatért Korskyrkába egyszerű segédlelkésznek. Bár a bölcsészet doktora volt, mégis annyi fizetése sem volt, mint egy béresnek.
    - Igen, dehát Schagerström...
    - Érthető, hogy Charlotte Löwensköld, aki öt évig várakozott, nem volt megelégedve a dolgok ilyen fordulatával. Azért mégis örült, hogy a vőlegénye visszakerült Korskyrkába. Ott lakott a papudvarban, úgy, hogy minden nap találkozhatott vele és úgy gondolta, hogy majd csak ráveheti, hogy tanár legyen, mint ahogy sikerült doktort csinálni belőle.
    - De hát Schagerströmről szeretnénk már valamit hallani!
    - Az ám, bizony, sem Charlotte Löwensköldnek, sem a vőlegényének semmi közük sem volt Schagerströmhöz. Ez egészen másfajta ember volt. Egy magasállású stockholmi hivatalnoknak volt a fia, maga is gazdag volt. Feleségül vette egy ärmlandi gyárosnak a leányát, egyetlen örökösét annyi hámornak és bányának, hogy a hozománya több millióra rúgott. Schagerströmék eleinte Stockholmban laktak és csak a nyári hónapokban tartózkodtak valamelyik värmlandi birtokukon. Mióta azonban Schagerström felesége gyermekágyban meghalt, végleg leköltözött Sjötorpba Korskyrka mellé. Annyira gyászolta a feleségét, hogy nem tudott olyan helyen lakni, ahol egykor a feleségével élt. Shagerström sohasem járt vendégségbe, de hogy legyen időtöltése, maga vette át a birtokok vezetését és Sjötorpot újjáépíttette és megszépíttette, úgy, hogy a legnagyobb udvarház lett belőle Korskyrkában. Bár egyedül volt, mégis nagy szolgaszemélyzetet tartott és úgy élt, mint egy grandseigneur. És Charlotte Löwensköld jól tudta, hogy inkább hihető az, hogy a Göncölszekerének hét csillagát fűzheti a menyasszonyi koszorújába, minthogy valamikor Schagerströmnek lesz a felesége.
    - Lám, Charlotte Löwensköld azok közé tartozott, akik mindig kimondják, ami éppen az eszükbe jut. És egyszer, mikor vendégség volt a papudvarban és sok vendég gyűlt össze, történt véletlenül, hogy Schagerström arra hajtatott nagy nyitott hintójában, előtte négy pompás fekete lóval és a bakon libériás inas a kocsis mellett. Természetesen valamennyien az ablakhoz szaladtak és megcsodálták Schagerströmt, ameddig csak láthattak belőle valamit. Mikor aztán eltűnt a szemük elől, Charlotte Löwensköld odafordult a vőlegényéhez, aki bent álldogált a szoba közepén és olyan hangosan mondta, hogy valamennyien meghallhatták: «Mondom neked, Karl-Artur, hogy szeretlek ugyan, de ha Schagerström megkéri a kezemet, akkor hozzámegyek!»
    - A vendégek valamennyien tudták, hogy sohasem kaphatja meg Schagerströmöt, úgy hogy valamennyien hangosan felkacagtak. És velük nevetett a vőlegény is, hiszen megértette, hogy csak azért mondta, hogy a vendégek mulassanak. Ő maga úgy látszott, mintha megijedt volna, hogy ilyen mondás szaladt ki a száján, de azért nem biztos, hogy nem volt valami szándéka az egésszel. Talán rá akart ijeszteni egy kicsit a derék Karl-Arturra, hogy gondoljon már egy kicsit azzal a lektorátussal.
    - Na, ami Schagerströmt illeti, az még mindig gyászolt és nem igen gondolt új házasságra. De amint mindinkább belekerült a kereskedelmi életbe és barátokat meg ismerősöket szerzett, mindinkább bíztatták, hogy házasodjék meg újra. Ő azonban azzal mentegetődzött, hogy beteges és unalmas, hogy nem igen menne hozzá valaki és nem igen szívesen hallotta ennek az ellenkezőjét. De mikor az egyik nagy üzleti ebédnél, melyen Schagerström is kénytelen volt megjelenni, ismét szóba került a dolog és ő megint csak a régi módon válaszolt, akkor az egyik szomszédja Korskyrkából elmondta, hogy van egy fiatal leány, aki azt mondta, hogy otthagyja a vőlegényét, ha Schagerström megkéri. Vidám ebéd volt és sokat nevettek ezen a történeten és az egészet jó tréfának vették, éppúgy, mint a papudvarban.
    - Hogy az igazat mondjam, maga Schagerström is úgy találta, hogy bizony bajos feleség nélkül boldogulni, de annyira szerette a megboldogultat, hogy már csak az a gondolat, hogy mást ültessen a helyébe, ellenszenves volt előtte.
    - Eddig mindig magával egyenrangúval kötendő házasságra gondolt, de mióta meghallotta a Charlotte Löwensköldről szóló históriát, gondolatai új irányt vettek. Így, ha egy ú. n. célszerű házasságot kötne, ha például egy egyszerű leányt venne feleségül, aki nem akarná, de nem is tudná szívében a régi felesége helyét elfoglalni, sem pedig azt a magas társadalmi állást, melyet az vagyona, meg családi összeköttetése révén elfoglalt, akkor úgy gondolta, hogy egy új házasság nem volna lehetetlen. Ez akkor nem volna többé kegyeletsértés az elhunyttal szemben.
    A következő vasárnapon Schagerström elment a templomba és megnézte a fiatal leányzót, aki az esperesné mellett ült a papiszékben. Egyszerű és igénytelen ruhában volt és nem is látszott tetszetősnek. De hát ez nem akadály. Ellenkezőleg. Ha valami ragyogó szépség lett volna, akkor igazán nem gondolt volna arra, hogy feleségévé tegye. Az elhunyt így nem gondolhatja, hogy valamiképpen is helyettesíteni fogja.
    Mialatt Schagerström ott ült és Charlotte Löwensköldöt nézte, azon kezdett gondolkozni, hogyan is volna, ha tényleg elhajtana a papudvarhoz és megkérdezné, akar-e a sjötorpi udvarház úrnője lenni? Aligha várhatta, hogy tényleg megkéri a kezét, de éppen ezért szeretné látni, hogy milyen arcot csinálna, ha komolyan megtenné, amit gondol.
    Mikor hazafelé kocsizott a templomból, elgondolta, milyen volna Charlotte Löwensköld, ha drága és szép ruhába volna felöltözve. Hirtelenében észrevette, hogy valami csalogató van a második házasság gondolatában. Volt valami romantikus, ami tetszett neki, hogy ilyen váratlanul odalépjen a szerencsével egy szegény fiatal leányzó elé, aki alig várhat valamit az élettől.
    Azonban abban a percben, midőn ezt Schagerström észrevette, nem akart többé ezzel a gondolattal foglalkozni. Elhárította magától, mint valami csábítást. Mindig úgy képzelte, hogy a felesége csak rövid időre hagyta el. Hű akar hozzá maradni, míg újra egyesülhetnek.
    A következő éjszaka Schagerström viszontlátta álmában elhunyt feleségét és mikor felébredt, telve volt a lelke a régi gyöngédséggel. Az az aggodalom, mely a templomból hazajövet elfogta, fölösleges volt. A szerelme még most is élt, s nem kell attól tartania, hogy az az egyszerű fiatal leány, akit esetleg a feleségévé tenne, kitörülhetné az elhunytnak a képét lelkéből. Szüksége van otthonában egy derék és okos segítőtársra. Olyan házvezetőnőt, aki alkalmas lenne arra a feladatra, eddig nem talált; de még rokont sem. Így hát nincs más tennivalója, meg kell nősülnie.
    Még aznap este nagy parádéban kikocsizott hazulról és egyenesen a korskyrkai papudvarnak tartott. Az utóbbi évek alatt annyira visszahúzódva élt, hogy nem is volt ott még látogatóban és így bizony nem kis feltűnést keltett, mikor a nagy hintó a fekete lovakkal bekanyarodott az udvarba. Azonnal bevezették az emeleti nagy szalonba és ott ült beszélgetve egy darabig az esperessel meg az esperesnével.
    Charlotte Löwensköld visszahúzódott a szobájába, de nemsokára maga az esperesné jött be érte és megkérte, hogy menjen fel a szalonba. Schagerström patrónus jött látogatóba és talán unatkozni is fog, ha mindig két öreggel kell beszélgetnie.
    Az esperesné izgatott, de egyszersmind ünnepélyes is volt. Charlotte Löwensköld nagyot nézett, de nem kérdezett semmit. Levette a kötőjét, megmosta a kezét, megsimította a haját és tiszta gallért tűzött a ruhájára. Azután követte az esperesnét, de éppen mikor kiléptek a szobából, visszafordult és megint csak felvette a nagy kötényét.
    Alig hogy belépett a szalonba és üdvözölte Schagerströmöt, az esperes megkérte, hogy foglaljon helyet, azután egy kis beszédet intézett hozzá. Nem takarékoskodott a szavakkal és részletesen fejtegette, hogy minő örömet és derűt hozott ő magával a papudvarba. Igazi gyöngéd lányuk volt úgy neki, mint a feleségének is és bizony nem szívesen veszítik el. De ha már ilyen nagytekintetű birtokos, mint Gustav Schagerström kéri feleségül, akkor nem szabad csak magukra gondolni, hanem azt tanácsolják neki, hogy mondjon igent erre az ajánlatra.
    Az esperes egy szóval sem említette, hogy már el van jegyezve a segédlelkésszel. Úgy ő maga, mint az esperesné is, már régóta ellene voltak ennek a frigynek és szívökből óhajtották, hogy az felbontassék. Olyan szegény leányzó, mint Charlotte Löwensköld, nem tarthat ki egy olyan ember mellett, aki semmiképpen sem próbálja meg, hogy tisztességes megélhetést keressen magának.
    Charlotte Löwensköld mozdulatlanul hallgatta végig a beszédet és mivel az esperes időt akart neki adni, hogy megformálhassa a válaszát, hozzáfűzött még egy hosszú dicséretet Schagerströmről, nagyszerű birtokairól, kiváló tulajdonságairól, komoly életmódjáról és alantasaival szemben tanusított jóakaratáról.
    Az esperes annyi sok jót hallott felőle, hogy bár Schagerström patrónus csak most először jelent meg a papudvarban, de már is úgy tekinti, mint barátját és örül, hogy fiatal rokonának sorsát az ő kezébe teheti le.
    Schagerström az egész idő alatt Charlotte Löwensköldöt figyelte, hogy meglássa, milyen hatást tett rá a megkérése. Észrevette, hogy a lány felegyenesedett és hátravetette a fejét. Azután pír szökkent az arcába, a szeme elsötétült és mélységesen sötétkékre változott. Azután a felső ajka kissé gúnyos mosolyra húzódott szét.
    Schagerström egészen megdöbbent. Charlotte Löwensköld, úgy ahogy most látta, szépség volt és pedig olyan szépség, aki éppen nem látszott alázatosnak vagy igénytelennek.
    Az ajánlata láthatóan erős benyomást tett rá, de hogy elégedett vagy pedig elégedetlen volt, azt bizony nem tudta eldönteni.
    Nem sokáig kellett bizonytalanságban maradnia. Amint az esperes befejezte mondókáját, azonnal megszólalt Charlotte Löwensköld.
    - Nem tudom, hallotta-e Schagerström patrónus uram, hogy már el vagyok jegyezve? - mondta.
    - Igen, természetesen, - mondta Schagerström és többet nem is tudott mondani, mert Charlotte Löwensköld tovább folytatta.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740933
Webáruház készítés