Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör és a labdarúgók_MOBI

Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör és a labdarúgók_MOBI
640 Ft640
  • Részlet az e-könyvből:

    Elhatározta a ténsúr, hogy virrasztva tölti az éjszakát, de bizony csakhamar leragadt a szemehéja és elaludt. Azt álmodta, hogy a ferencvárosi pályán javában viaskodott az angolokkal és éppen a Windsor kapujába akarta röpíteni a labdát, mikor egy angol csatázó egymás után háromszor orron rúgta.
    - Ej, kutya meg a mája, ezért meglakolsz ánglius! - dörmögte a ténsúr és ellenfeléhez kapott... hát valami repdeső, tollas micsodát fogott meg.
    - Hiszen ez a papagáj! - suttogta. - Ez koppantgatta az orromat, nem az angol. Siessünk, itt a szabadulás órája!
    Óvatosan fölmászott a fedélzetre. Mély csönd volt a hajón. A matrózok aludtak. Az őrtiszt a parancsnoki híd egyik sarkában állt és a sötétségbe bámult. Koromfekete éjszaka borult a tengerre. Nem látszott egyetlen csillag sem. A madár nesztelenül röpült a ténsúr előtt és a födélzet melledzőjéhez vezette őt. Dörmögő úr lenézett a tengerre: hát a hajó mellett, a vízen, egy csónak ringott, a csónakban két alak. Alig lehetett látni őket a sötétségben.
    - Ereszkedj le a kötélen! - szóltak alulról halkan.
    Akkor vette észre a ténsúr, hogy a hajóról kötél lóg le a csónakba. Ügyesen átugrott a melledzőn és a kötélen leereszkedett... Csakhamar a csónakba toppant, mely csaknem elmerült a terhe alatt.
    - Allah segíts! - szólt az egyik alak. - Ez aztán sok piláfot ehetett életében, hogy így meghízott.
    (A piláf török étel.)
    A ténsúr szeme végigfutott társain. Az egyik fényes öltözetben volt, a másik egyszerű török ruhában. A fényes öltözetű volt a maharadzsa, a másik Ali, a szolga. Ali vállán ült a papagáj. A maharadzsa a kormánynál ült és parancsoló hangon szólt valamit törökül Alinak. Ez megragadta az evezőt.
    - Fogd meg idegen te is az evezőt - szólt Ali a ténsúrhoz -, siessünk, mert ha észrevesznek, végünk van.
    A tekintetes úr mancsába vette az evezőt és nagyot rántott rajta - hát úgy repült tova a csónak, mintha ágyúból lőtték volna ki.
    - Ej, be jó fogása van uraságodnak - csudálkozott Ali. - Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan dolgoznék a Hullámtaraj gőzgépe.
    - Mi az a Hullámtaraj?
    Ali a hajóra mutatott.
    - Az ott, ni. A hajó. Hát nem tudta, hogy ennek hívják az angol hajót?
    - Nem. Velem nem beszélt a hajón senki, csak ez az okos papagáj. De hová csónakázunk?
    - Azt csak Allah tudná megmondani. Addig evezünk, amíg egy barátságos hajóra nem akadunk. Hanem képzelem, hogy az angolocskák mekkorát néznek reggel, mikor észreveszik, hogy megszökött a maharadzsa.
    - Az semmi - mosolygott a ténsúr. - De akkor fognak csak igazán mérgelődni, ha észreveszik, hogy megszökött a Madörmögő. Hehehe, ha megtudják, hogy nekik már csak Tegnapdörmögő a nevem. Hogyan jutottak ehhez a csónakhoz?
    - Megvesztegettünk néhány hajóslegényt, akik segítettek lebocsátani a vízre az egyik mentőcsónakot. Uraságodat azért vittük magunkkal, mert legalább két evezősre volt szükségünk.
    Gyorsan eveztek. A hajó már eltűnt a sötétségben. A maharadzsa szótlanul ült a kormánynál és szeme a tengeren járt. Bizonyosan messze hazájára, elveszett koronájára gondolt. A papagáj néha odaszállt melléje és fejével a kezét simogatta. A száműzött fejedelem szeméből egy könny hullott a madár tollára, mely úgy ragyogott, mint a ruhája legszebb gyöngye.
    Egyszerre gyors szél nyargalt el fejük fölött és a csónak erősebben kezdett himbálózni.
    - Vihar lesz - mondotta Ali.
    Alig ejtette ki Ali a száján e szavakat, egy hullám nagyot lökött a csónakon.
    - Öregem, hullám pajtás, ne bolondozz, mert visszarúglak - morgott Dörmögő úr.
    A hullámok azonban nem ijedtek meg a jeles labdarúgótól s úgy dobálták egymásnak a csónakot, mint a jókedvű majmok a narancshéjat. Aztán egyre öregebb és dühösebb hullámok érkeztek, melyek fölvitték őket a negyedik emeletre, aztán visszacsúsztatták a pincébe. Minden pillanatban attól tartottak, hogy fölborul a nyomorult kis csónak. A maharadzsa és Ali úgy kimerült, hogy egyik a másik után elvesztette eszméletét s ha Dörmögő úr a csónakhoz nem kötözi őket, a hullámok besodorják a tengerbe. A ténsúr egymaga dolgozott két evezővel.
    Így virradt rájuk a reggel. A ténsúr nagy messze egy hajót vett észre, amire kendőt lobogtatva ordította: - Hé, hé! Segítség!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984000
Webáruház készítés