Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Sebők Zsigmond: Cserebogár úrfi a tengeren_MOBI

Sebők Zsigmond: Cserebogár úrfi a tengeren_MOBI
640 Ft640

TARTALOM

Cserebogár úrfi a tengeren.
Gyorsvonat.
Báró Szarvas és gróf Zerge.
A vércse és a galamb.
Megcsíp a gunár!
Kukorica-törés, kukorica-fosztás.
A gyöngyhuszár.
Lóháton.
A fehér egér.
Az egyszeregy.
A Bodri családja.
A kis kotnyeles.
A hős nyúlacska.
A virágbokréta.
A kis szakácsné.
Adj egy barackot!
A sorompónál.
A Szepi meg a Léni.
Vidd innen a tarajadat!
A kis birkapásztor.
A Pali cipője.
Kos apó boszúja.
Katica meg a cica.
A nyúliskolában.
Macska-bál.
Macska-iskolában.
A babavárosi Mica.
A nyúlacska.
A macskamuzsika.
Róka koma és a nyúlacskák.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A nyúliskolában
    Nyuszi iskolába megy.

    Könnyü nektek, fiúk, lányok, iskolába járni? Mit mondasz Gizike? Hogy csak ne kellene olyan korán fölkelni! Ej, ej Gizike! Hát te kis öcsém, Jani, mit pöntyögsz? Hogy sokkal jobb labdázni járni! No, no, Janika!
    Hallgassátok hát meg, Álomszuszék kisasszony és Iskolakerülő úrfi, hogy megy tapsifülű Nyuszi pajtás az iskolába!?
    Nyuszika nem alszik ám puha pöhöly-párnák közt, mint ti, hanem egy rejtett bokorban vagy valami elhagyott árokban. De ezért igen jól érzi magát, mert a fejét az anyja ölébe hajtva szunnyad el és ez a legédesebb pihenő hely. (Ugy-e, Gizike?)
    Mikor a hajnal arany sugarai bekukkantanak a nyúl-család bokra alá, nyúl-anyó egy kicsit, szeretettel, megrázza Nyuszi pajtás fülét:
    - Nyuszi fiam, kelj föl, már a hasadra süt a napocska!
    Nyuszi kinyitja a szemét és fürgén fölugrik. De előbb elmondja reggeli imádságát. Azt kérded, Jani, hogyan imádkozik a Nyuszi, mikor nem tud beszélni emberi hangon? Isten nemcsak az ember beszédét érti meg, hanem a legkisebb teremtése dadogását vagy csiripelését is. Lásd, itt a szabadban most is mindenki együtt imádkozik Nyuszival, a maga módján. Az ágon egy tarkatollú madár imádkozik édes, hangos, hálaadó énekkel; mellette egypár kék virág imádkozik égbe szálló illattal; a légben egy aranyszárnyú lepke mondja a reggeli imádságát vidám repeséssel... A Magasságbeli ezt mind megérti és elfogadja.
    Nyuszi elmondván imádságát, szépen megmosdik a csermelyben, a mely a közelben csörög.
    - Csirr, csurr, jó reggelt, Nyuszi! - mondja a csermely neki. - Tudod-e Nyuszi a leckédet?
    - Tudom bizony, csermely barátom! Úgy tudom, mint a hogy a te vized folyik.
    A csermely kacag erre a feleletre és tovább siet:
    - Csirr, csurr, Isten veled, Nyuszi! Én sietek, mert délre találkoznom kell a patakkal és aztán együtt megyünk a folyóba!
    Nyuszi pedig visszatér a tanyára, felöltözik; mire készen van, belép a gazda... vagy mit is mondok: nyúl-apó, a ki már hajnalban elment hazulról, hogy reggelit hozzon övéinek. Tarisznya a nyakában, bot a kezében. A mint Nyuszi pajtás meglátja, hozzáugrik és kezet csókol.
    - Jó reggelt, apus!
    - Adjon Isten, Nyuszi fiam! - mondja az öreg nyúl. - Nem voltál-e ma álomszuszék?
    - Nem, édes apám.
    - Tudod-e a leckét?
    - Tudom, édes apám.
    - Azért mondom, gyerek, mert ha valami rosszat hallok rólad, odaadlak a sasnak!
    Pedig dehogy adná! Nyúl-anyó is mosolyog a fenyegetésen. Hanem hogy Nyuszika fülét megcibálná, az bizonyos, - hiszen elég nagy, hála Istennek!
    No de, szó ide, szó oda, itt a reggeli ideje és Nyuszika éhes. Azért hát apó kiönti a tarisznya tartalmát a földre; volt abban minden jó: káposztalevél, torzsa, répa, gyökér és sok ilyen ízletes dolog.
    Nyuszi pajtás úgy nekifogott a reggelizésnek, hogy a füle is két felé állt. Apó, anyó gyönyörködve nézték jó gyomrú csemetéjüket; nyúl-apó megpödörte a bajszát:
    - Az én Nyuszi fiamból basa lesz Nyúl országban, úgy meghízik! - mondotta.
    - Ugyan már menjen apjuk! - szólt nyúl-anyó megsimogatva Nyuszi fejét. - Hajdú lesz bizony belőle, nézze kelmed, milyen szép bajsza van már!
    Meg kell adni, Nyuszi pajtásnak helyre bajuszkája volt!
    Nyúl-anyó azután megtömte fiacskája táskáját ennivalóval uzsonnára, ellátta tanácscsal az útra és Nyuszi apónak, anyónak kezet csókolva, elindúlt az iskolába.
    - Vigyázz, ha kányát látsz, bújj el! - kiáltotta nyúl-anyó utána s addig kísérte figyelmével fiát, míg el nem tünt a távolságban.
    Nyuszi ment, mendegélt és útközben elismételte magában a leckét. Igy rövidebb az út. Próbáld csak meg te is, Jani, majd meglátod! De vigyázz, hogy kocsi el ne gázoljon!
    Nyuszika is jól tette volna, ha vigyáz, mert a magasban egy szárnyas fekete alak jelent meg, mely gyanúsan mozgott a nyulacska fölött, a nélkül, hogy ez észrevette volna. Bizony rosszat forral az a fekete ott fönn magába!
    Egyszerre zirr, zirr, lep, lep... aranyos szárnyak repdesnek a légben a kis nyúl fölött és egy lippegő, suttogó hang hallatszott:
    - Nyuszi pajtás, vigyázz, jön a kánya!
    Az aranyszárnyú lepke volt a figyelmeztető, a ki reggel együtt imádkozott Nyuszival. Ennek se kellett több. Úgy meglapúlt egy lapúlevél alatt, hogy nem látszott ki se a füle, se a farka.
    A kánya boszúsan csapongott egy darabig a levegőben és azt mormogta:
    - Ördöngős lurkó, úgy elbújt, hogy se híre, se hamva!
    Ezzel nagy dörmögve tova repült, hogy máshol keressen zsákmányt.
    Ment, mendegélt megint Nyuszika, hát egyszerre megszólal egy ágról a tarkatollú, szép szavú madárka, a ki szintén együtt mondta el a reggeli hálaadást a nyulacskával:
    - Vigyázz, Nyuszi pajtás, vadász les rád amott, nézd csak!
    Nyuszi arra nézett, a merre a madár mutatta. Hát csakugyan fegyver csöve csillogott feléje. Nosza, úgy elfutott, mintha nyílból lőtték volna ki.
    - Jó lába van a fickónak, - mondotta a vadász. - Nem vesztegetem rá hiába a puskaport!
    Ezzel leeresztette a puska ravaszát.
    Nyuszi ezalatt bántatlanúl elért egy szép zöld ligetbe. Alig tette be azonban a lábát, néhány kis virág, mely ott virúlt a bokor alatt, ijedtében tágra nyitotta kék szemét és illatát elébe küldte evvel az üzenettel:
    - Ne gyere be a ligetbe, Nyuszi, mert egy nagy kígyó lakik itt és egyenesen rád vár!
    Nem is ment be Nyuszi, elhihetitek! A kígyó nagyon dühös volt persze ezért. Fölötte sokat morgott éhségében.
    - Tessék, ma már megint reggeli nélkül maradok! Hej, az a Nyuszi! Pedig milyen jó kövér falat lett volna számomra!
    Persze kígyó pajtás, izlett volna úgy-e a fiatal nyúlpecsenye? Csakhogy Isten gondot visel ám minden teremtményére, ha jó. Mert tudni való, hogy az aranyszárnyú lepke, meg a tarkatollú madár, meg a kékszemű virágok Isten követjei voltak.
    Nos hát, Álomszuszék kisasszony és Iskolakerülő úrfi, mit szólnátok hozzá, ha titeket is ennyi veszedelem környezne, mikor iskolába mentek? Tudom, nem kivánnátok az ábécét! Pedig lám, a kis nyúl azért örömmel lép az iskola kapujába és a sok baj dacára szerencsésen, idejekorán megérkezett.
    No, de éppen jókor. Csingilingi... a nyúl-iskolaszolga bácsi húzza a csengetyűt. Kezdődik az előadás.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983980
Webáruház készítés