Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Sebők Zsigmond: A bogarak háborúja_MOBI

Sebők Zsigmond: A bogarak háborúja_MOBI
640 Ft640

TARTALOM

I. A hangyák városa.
II. A kis hangyák.
III. A vörös hangyák tábora.
IV. A Csörgő pataknál.
V. Harc a hídnál.
VI. Az utolsó órák.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A Csörgő-patak vékonyka kis ér. Gyermek is átléphet rajta. A hangya szemében azonban akkora, mint a Duna.
    A patak túlsó partján emelkedett a Bürkös-hegy. Ez is csak kis halmocska. Az ember könnyen átlépheti. A hangya azonban bátran hegynek tarthatja. Hosszu halom-sánc volt ez, mely félkör alakban fogta körül a barna hangyák városát, úgy, hogy aki a városba akart menni, ezen a halmon kellett átkapaszkodnia.
    Tüzes százados volt a támadó hadtest kalauza. Vezetésével a vörös hangyák egyenesen a faág-alkotta hídhoz értek.
    Itt várakozott Mérő ezredes a katonáival.
    - Mi ujság, ezredes? - kérdezte Tüskés tábornok.
    - Minden rendben van, tábornok úr, - felelt Mérő.
    - Nem mutatkoztak a barnák?
    - Egyetlen fia sem. Pedig ugyancsak átvizsgáltuk a föld minden repedését.
    - Csakugyan járható a híd?
    - Pompásan. Háromszor is megvizsgáltam s úgy találtam, hogy millió katona is átkelhet rajta a folyón.
    - Gyerünk hát a hídhoz!
    Tüskés a tisztjeivel a hídhoz ment. Szép megfeszült ívben faág hajlott át a vizen. A túlsó parton az ág vége a földben volt, az innensőn azonban erős fűszállal iszalag-gyökérhez volt kötözve.
    - Ezt a hidat bizonyosan a barna hangyák építették, - mondta Mérő ezredes, - és megfeledkeztek róla.
    - Mondtam, hogy ostoba nép az! - kiáltotta Tüskés. - És az az okvetetlenkedő Zúgó még azt állította, hogy eszes fajzat.
    - Nekünk mindenesetre hasznunkra válik a feledékenysége, - mondta Mérő ezredes.
    Tüskés tábornok seregéhez fordult:
    - Előre a hídra! Odaát pedig azonnal megszálljuk a Bürkös hegyet.
    A tábornok maga lépett elsőnek a faágra. Fürgén, ügyesen kúszott utána a vörös hangyák tömege. A híd csakhamar sötétlett a hangyáktól.
    E percben egy dombon megjelent a vörös hangyák főserege. A Csörgő-patak még meglehetős távolságban volt, de a vezér messzelátóján a tűz fényében odáig látott.
    - Csakugyan ott a híd! - kiáltotta vígan. - Tüskés tábornok hadteste már megkezdte az átvonulást.
    Zúgó tábornok a vezér mellett állt.
    - Vezér! - mondta. - Vigyázzunk! Én cselt sejtek. Ne higgyük, hogy a barna hangyák csak ilyen könnyü szerrel átengedjenek a vizen.
    - De hiszen látja, tábornok, hogy átengedik! - felelt a vezér. - Ott megy a sereg a hídon!
    - Uram, vezérem, - szólt esdeklő hangon Zúgó, - hívja vissza a sereget, amíg nem késő!
    A vezér megütközve kérdezte:
    - Visszahívjam? Most? Mikor már csaknem a túlsó partra ért a hadtest?
    - Ne bízzunk abban a hídban! Én ismerem Karakán tábornokot, a barna hangyák hadvezérét. Tudom, hogy az gondos, eszes és furfangos hangya. Igen, ha Mérges tábornokot nevezték volna ki a barna hangyák hadvezérévé, bíznám a sikerben, mert Mérges nem sokat ért a hadvezetéshez, de Karakán ért hozzá és Karakán veszedelembe sodor bennünket.
    A vezér a patak felé mutatott.
    - Odanézzen, Zúgó! Ott a felelet az ön számára. Tüskés seregének az eleje átért a hídon. Éljen! A barna hangyák országában vagyunk!
    A vezér a fősereg felé fordult:
    - Előre, előre! Minél gyorsabban a hídra! Előre!
    A hangya hadsereg rohanva sietett a patak felé. Csalán vezér még a dombon maradt, és csúfondárosan szólt Zúgóhoz:
    - Nos, barátom, hívjam vissza katonáinkat az ellenség földjéről?
    - Ezt tanácsolom most is, - felelt Zúgó.
    A vezér messzelátójával ismét a hidat kémlelte. Lelkesen kiáltotta:
    - A hadtest zöme már a túlsó parton van!
    - Annál rosszabb, - mondotta Zúgó.
    A vezér Zúgóhoz fordult:
    - Tábornok, ön talán az ellenséget félti?
    - Én a Tüskés tábornok hadtestét féltem, - felelt Zúgó.
    - És csakugyan azt tanácsolja, hogy gyáván meghátráljunk olyan ellenség elől, amelyet nem is látunk?
    - Úgy van, ezt tanácsolom - válaszolt szilárd hangon Zúgó.
    A vezér toppantott lábával. Éles hangon mondotta:
    - Ilyen tanács árulóhoz illik!
    Ezzel elfordult Zúgótól és ismét a hidat nézte:
    - Nagyszerű siker! - kiáltotta. - Tüskés egész hadteste átkelt a folyón és most rohamlépésben tör a Bürköshegy felé... Ah, hah! Teremtőm! Mi ez?
    A vezér elejtette a messzelátóját és rémülten nézett a híd felé.
    - Mi történt? Mi az? Baj van?
    E kérdéssel rohanta meg a vezért kísérete. Csalán fuldokló hangon mondotta:
    - A faág, amint Tüskés hadteste átkelt, visszapattant a túlsó partra... nincs többé híd a patakon... és főseregünk még nem is ért a folyóhoz... a túlsó parton a földből egyszerre legalább százezer barna hangya bújt elő... körülfogták tízszeres erővel Tüskés tábornok seregét, amelyet kelepcébe csaltak... mi nem mehetünk bajtársaink segítségére...
    A vezér kísérete a szörnyü fordulat hírét megdöbbenve hallotta. Zúgó tábornok sóhajtva szólt:
    - Megmondtam, megmondtam!
    Csalán vezér ismét fölvette a messzelátót, és borzadva rebegte:
    - Jaj, hogy kaszabolják, ölik a mieinket! Nekiszorítják a folyónak... és mi kénytelenek vagyunk tehetetlenül nézni annyi ezer bajtársunk pusztulását!
    A vezér most Zúgóhoz fordult:
    - Bocsásson meg, tábornok úr, hogy kételkedtem önben. Most kérve-kérem, vegye át a sereg vezérletét s ha lehet, mentse meg, ha nem lehet: bosszúlja meg bajtársainkat.
    Zúgó meghajlott a vezér előtt, aztán így szólt:
    - Elsősorban azt kell most megtennünk, amivel kezdenünk kellett volna: hidat építeni a folyón. Minden katona segítsen építeni. Mindenki hordja a fát és agyagot. A mérnökök keressék ki az alkalmas helyet és mérjék ki pontosan a híd vonalát. Most éjfél. Estig készen lehet a híd. Ha Tüskés estig védelmezi magát, serege maradékát megmenthetjük. Rajta tehát! Építsük a hidat!
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983966
Webáruház készítés