Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Sebők Zsigmond: A bogarak háborúja_EPUB

Sebők Zsigmond: A bogarak háborúja_EPUB
640 Ft640

Sebők Zsigmond a huszadik századi magyar gyermekirodalom atyja, megalapozója, máig ható alkotója. Olyan ikonikus figurákat és mesehősöket köszönhetünk neki, mint Dörmögő Dömötör. A bogarak háborúja című meséskönyve sokkal inkább szórakoztató meséskönyv, mint háborús regény... Persze ezt csak a cím alapján gondolhattuk volna. A hangyák (akár vörös, akár fekete színűek) bármely néppel, nemzetiséggel behelyettesíthetők, ekként nemcsak gyermekeinknek, de még nekünk, felnőtteknek is ad útmutatót.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Jó napot, Piczi!
    - Adjon Isten, Iczi!
    Két hangya üdvözölte egymást ilyen szívesen. Az egyik volt Iczi a kőműves a másik Piczi az ács.
    - Mi szél hoz erre téged? - kérdezte Iczi.
    - Gerendának való alkalmas fát keresek. Hát te miben sántikálsz?
    - Én pajtás, felelt Iczi, - téglának való agyagért járok. Tudod, hogy most építjük az új kaszárnyát.
    - Már megkezdődik az építés? - csodálkozott Piczi. - Azt hittem, hogy amíg mi a főiskola épületével el nem készülünk, addig a kaszárnyába bele nem kezdtek.
    - De belekezdünk. A kormány tegnap elhatározta, hogy nem halogatjuk tovább az építkezést. Igaz, ni, meggyógyult már a lábad?
    - Kutyabajom. Úgy szaladok, mint a kengyelfutó. Nem tudod, jobban van már Pirinyó?
    - Az orvos nem sok jóval bíztat. Egyre csak hümmög, és írja a receptet. Hanem pajtás eleget beszéltünk már, gyerünk a dolgunkra!
    - Igazad van - mondotta Piczi, - Isten megáldjon!
    Egyszerre fölkiáltott Iczi:
    - Piczi! Érzed?
    - Mit?
    - A füstszagot.
    Piczi szaglászott kissé s így szólt:
    - Az ám. Mintha égne valahol.
    Kőfal meredt előttük, valami kertnek a fala. Iczi így szólt:
    - Gyerünk föl a falra. Onnan meglátjuk talán, hogy hol ég?
    Fölmentek a falra, ami elég gyorsan megtörtént, mert a hangyanép függőleges irányban is olyan gyorsan jár, mint vízszintesen. A fal tetején szétnéztek. Meglehetős távolságban füstfelhő gomolygott az égnek.
    - Az erdő ég, - mondotta Piczi.
    - Az ám, - szólt Iczi, aki a szeméhez ellenzőt csinált egyik lábával. - Még pedig alaposan ég. Azt hiszem, nekünk erről jelentést kell tennünk odahaza.
    Piczi habozott.
    - Hm, hátha megharagszik a mester, hogy parancsa ellenére üres kézzel kerülök haza, - mondotta tűnődve.
    - Én is tartok attól, hogy engem is megszid a pallér, de a haza java előbbre való a magam jóvoltánál. Hátha veszedelem hárul hazánkra, ha otthon későn tudják meg az erdőégést?
    - Persze, persze, a hazáért én is elviselek néhány ütleget.
    A két hangya erre minden erejéből a boly felé futott. Útközben több hangyával találkoztak. Mindenütt szorgalmasan folyt a munka. Az egyik kis barna munkás fűszálat cipelt, a másik homokot hordott, minden fordulónál csak egy porszemnyit, a harmadik fadarabkát, a negyedik valami kis héjat, az ötödik leveli bogarakat, a hangyák teheneit őrizte, a hatodik gyümölcsfélét cipelt a boly felé, néhányan egy beteg munkást vittek, aki munka közben megsebesült, mások hangyatojást cipeltek.
    És minél közelebb volt a boly, annál nagyobb volt a hangyák sürgése, forgása. A dolgozó hangyák rákiáltottak Iczire és Piczire:
    - Hé, hova olyan lóhalálában?
    A két hangya nem felelt, mert helytelennek tartotta, hogy csak pillanatra is szóba ereszkedjék valakivel, mielőtt el nem végezte azt, amit a kötelesség parancsolt. Az pedig azt kívánta, hogy a fontos hírt minél előbb és első sorban a felsőbbséggel közöljék.
    A hangyaboly kapujában állott az őr. Mérgesképű vitéz katona. Kardot rántott és érkezők torkának szegezte.
    - Mit kerestek itt, hé? - rivallt a két hangyára.
    - Engedelmet, vitéz katona uram, - feleltek ezek illendően, - be akarnánk menni a városba.
    A katona megvillogtatta kardját.
    - Be? - kérdezte csúfondárosan. - Csak így üres kézzel? Hol a teher? Mi? Rikszum, rekszum, odakünn tágasabb!
    - Nekünk sürgős dolgunk van odabenn, - mondotta Piczi.
    - Mi az a sürgős dolog?
    - Nagyon fontos hírt hoztunk.
    A katona leeresztette a kardját.
    - Hírt? - kérdezte. - Miféle hírt?
    - Csak a vezérnek mondhatjuk el.
    A vitéz közelebb lépett a két munkáshoz.
    - Ugyan, úgy-e? Olyan fontos a híretek? Nekem talán csak elmondhatjátok!
    - Senkinek a világon, a vezéren kívül, - mondotta Iczi. - És ha katona uram be nem bocsájt bennünket, felel azért, ha a késedelem folytán veszedelem éri a hazát.
    A katona meghökkent.
    - Tyű, millió hangyaleső! - kiáltotta. - Ilyen nagy dologban jártok? Tessék besétálni, nagyságos urak!
    A két munkás belépett a kapun a városba. A bejárat mellett egy szakasz katona állott. Ez volt a kapuőrség. Ha a hangyavárost ellenség támadja meg, a kapuőrség készen áll a harcra és addig föltartóztatja az ostromlókat, amíg a kaszárnyákból elő nem siet a hangya-hadsereg. A katonáknak nagyobb fejük van a munkás hangyákénál.
    Rajta, a káplár, aki az élükön állt, egyszerre nagyot kiáltott:
    - Vigyázz! Tisztelegj!
    A katonák kardot rántottak és tisztelegtek. Eszes ezredes úr közeledett. Nagyon jeles hangya volt. Külsejére nézve nem sokban különbözött a többi hangyától, csak abban, hogy ezredesi csákó volt a fején.
    - Nincs semmi baj? - kérdezte az ezredes.
    - Semmi, vitéz ezredes uram, - jelentette a káplár.
    - Jól van, fiaim, csak résen legyetek! - mondotta az ezredes, és tovább ballagott a szomszéd kapu felé, hogy végigjárja a város valamennyi kapuját: vigyáz-e az őrség? Eszes ezredesre volt bízva ugyanis a város kapuinak védelme.
    Iczi meg Piczi sietve ment be a városba. A főutca melybe betértek, népes volt. Sok hangya úr, és hangya úrnő sétált az utcán; ezek abban különböztek a munkásoktól és a katonáktól, hogy kisebb volt a fejük, de csinosabb a ruhájuk, meg szárnyuk is volt. A szárnyukat persze nem használták, mert a hangyaváros a föld alatt volt.
    A hangya úrnők előtt egy vagy két kis hangya ment. Volt olyan hangyanéni is, aki mellett egy munkás hangya fehér hangyabábot vitt. A báb a hangyák pólyásbabája. Nem az anya vagy a dajka pólyázza be a hangya-bábot, hanem a természet. Enni sem kér a hangyabáb, de megkívánja, hogy dajkálják és sétáltassák, mert különben elpusztul. Dajkájuk a napvilágra is gyakran kiviszi a bábot és a réten sétáltatja. (Nem láttatok hangyát, amint valami gömbölyű fehérséget cipel? Ez a hangyadajka, amint sétáltatja a bábot; mert az a fehérség báb és nem, mint hiszik, hangyatojás.)
    Az egyik hangyagyermek odafordult anyjához:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983959
Webáruház készítés