Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Rudyard Kipling: Három katona_MOBI

Rudyard Kipling: Három katona_MOBI
890 Ft

TARTALOM

A «Deus ex machina»
A nagy részeg csapat
A kísértet (The Solid Muldoon.)
A főőrségen
Egy közlegény esete
«Black Jack»

  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Szűz anyám, mi a fenének köll, hogy ezt a veszekedett szomorúságos országot elfoglaljuk és ebbe éljünk? Mondja meg uram.
    Mulvaney beszélt így. Az idő: egy óra egy fülledt júniusi éjszakán; a hely: Amara erőd főkapuja. Ez India legelhagyottabb és legkevésbé kívánatos erődje. Hogy én mit kerestem ott ebben az órában, az csak M’Grath őrmestert és a kapu előtti őröket illeti.
    - Alvás - mondta Mulvaney, - ez egészen fölösleges szükséglet. Az őrség ébren marad, amíg fő nem vátják.
    Ő maga derékig le volt vetkőzve; a mellette levő ágyon Learoyd élvezte azt a pár csöpp vizet, ami reá jutott abból, amivel Ortheris, akin nem volt más, csak egy fehér nadrág, spriccelte a vállát. Egy negyedik közlegény kedvetlenül mormogott, miközben tátott szájjal bámult a nagy lámpába. A hőség a kapubejárat alatt rettenetes volt.
    - A legrosszabb écaka, amire emlékszek. Talán az egész pokol ránk szabadút? - mondta Mulvaney.
    Egy forró szélroham csapott keresztül a rácsos kapun, mint a tenger hulláma, s Ortheris káromkodott.
    - Hát te jobban vagy, Jock? - mondta Learoydnak. - Kapd a fejedet a lábod közé, szétmén ebbe a minutába.
    - Ne törődj vele. Én se bánnám, de a szívem úgy tiktakol a bordám alatt. Mán jobb vóna meghalni.
    Hagyjatok meghalni! - nyögött a hosszú legény, aki még jobban érezte a hőséget, mert erős húsú volt.
    A lámpa alatt alvó felébredt egy percre és könyökére támaszkodott.
    - Halj meg és azután légy átkozott! - mondta. - Én meg vagyok átkozva és nem tudok meghalni.
    - Ki ez? - kérdeztem, mert a hang ismeretlenvolt előttem.
    - Úri fiú - mondta Mulvaney, - egy éve káplár, gyüvőre mán őrmester. Munkájábo kitűnő, de úgyiszik, mint a hal. Vége lessz, mielőtt beáll a hideg időszak.
    Levetette csizmáját és meztelen lábujjával megérintette a puskája ravaszát. Ortheris félreértette ezt a mozdulatot és azonnal félre lökték Mulvaney puskáját. Ortheris ott állt előtte, pillantásán látszott a szemrehányás.
    - Te! - mondta Ortheris. - Szent isten, te! Ha te ijet csinász, mit tegyünk mink!
    - Hagyj békembe, kölök, - mondta Mulvaney s félre tolta, de nagyon gyengéden; - illet nem teszek, nem is fogok tenni, amíg Dinah Sadd itt van. Csak mutatni akartam valamit.
    Learoyd, ágyán összeguggolva nyögött és az úri fiú sóhajtott álmában. Ortheris elvette Mulvaney patrontáskáját és mi hárman komolyan dohányoztunk, mialatt a por ördögei táncoltak a vártéren és végig süvítettek az izzó síkságon.
    - Sört? - kérdezte Ortheris s megtörölte homlokát.
    - Ne szekírozz, hogy ivásrú beszész, mer beduglak a saját puskád lukábo és kilűlek, - morgott Mulvaney.
    Ortheris vigyorgott és a veranda egy szögletéből előhozott hat üveg sört.
    - Hun szedted ezt? - mondta Mulvaney. - Ez nem piaci sör.
    - Mit tudod te, hogy mit piálnak a tisztek! - felelt Ortheris. Te még törvényszék elé állsz, öcsém, - mondta Mulvaney és kinyitott egy üveget, - de most az eccer nem jelentlek fő. Amit ott a tiszti étkezőbe a gyomornak szánnok, hát meg ha italrú van szó! Ez aztán szerencse! Véres háború vagy - no de nem, mosta betegség ideje van. Hát háború! - és meglóbálta az üveget a világ négy tája felé. - Véres háború! Észak, kelet, dél meg nyugat! Jock, te nyögő szénabogla, gyere igyunk.
    De Learoyd, akit a halálfélelem már félig megőrjített, mert a nyakán csak úgy duzzadtak az erek, kérte az istent, hogy pusztítsa el és könyörgése közben folyton levegő után kapkodott. Azután Ortheris vízzel öntötte le a vonagló testet és az óriás feléledt.
    - Én nem értem, hogy az ember ojan nagyon akar tovább ílni; én nem értem, hogy mír is kék továbbílni. Bizony, fiúk, fáradt vagyok. Mán egy csepp víz sincs a csontjaimba. Haggyatok meghalni!
    A boltozat tompán visszaverte Learoyd panaszát; Mulvaney reménye vesztetten nézett rám, de nekem eszembe jutott, hogy a kétségbeesés őrültsége egyszer már megszállotta Ortherist egy fáradt délutánon a Khemi folyó partján és hogy az ügyes szemfényvesztő Mulvaney hogyan kergette ki ezt belőle.
    - Beszélj, Terence! - mondtam, - mert Learoyd egészen elhagyja magát és még rosszabbul lesz, mint Ortheris volt. Beszélj! Ő majd felel a hangodra.
    És még mielőtt Ortheris az őrség minden fegyverét Mulvaney ágyára dobálta volna, Mulvaney hangja megszólalt úgy, mintha egy elbeszélés közepében volna és felém fordulva így szólt:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985052
Webáruház készítés