Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rudyard Kipling: Gyermekmesék_MOBI

Rudyard Kipling: Gyermekmesék_MOBI
340 Ft340

TARTALOM

A macska, aki egyedül járt sétálni
A rák, aki a tengerrel játszott
A vén kénguru ember
A fia-elefánt
Hogy lett púpos a teve?
A rinocérusz
Az armadill
Hogy lett foltos a leopárd?
A pillangó, aki toppantott

  • Részlet az e-könyvből:

    Hogy lett foltos a leopárd?

    Akkoriban, édes drágám, mikor még minden szép és új volt, a leopárd a magas mezőn élt. Jól jegyezd meg, nem az alacsony mezőn, nem is a cserjés mezőn, hanem csupán csak a csupasz, forró, napos mezőn, ahol homok, homokszínű szikla és csupán csak homok-sárga fű volt. Ott élt a zsiraf és a zebra és a jávor-szarvas és a foltos-antilop is. És valamennyien tetőtől-talpig homokos sárgásbarna színűek voltak. De a leopárd volt közöttük tetőtől-talpig a leghomoksárgásbarnább színű - ez a szürkés-sárgás macskafajta állat, és tetőtől-talpig az utolsó szál szőrig szakasztott olyan különös sárgás-szürkésbarnás színe volt, mint a magas mezőnek.
    Ez nagyon kellemetlen volt a zsirafnak és a zebrának és a többieknek; mert a leopárd egyszerűen lefeküdt valamelyik különös sárgás-szürkés-barnás kődarabra vagy egy csomó fűre, és mikor a zsiraf vagy a zebra, vagy a jávor-szarvas, vagy a foltos-antilop véletlenül arra ment, rájok vetette magát és kiűzte belőlük ugrándozó életüket. Bizony megtette ezt!
    És volt ott egy íjas, nyílas aethiopiai néger is (tetőtől-talpig szürkés-barnás-sárgás ember volt ez akkor), aki ott élt a magas mezőn együtt a leopárddal. És ezek ketten együtt szoktak vadászni - az aethiopiai íjával és nyílával, és a leopárd csupán csak fogával és talpával - míg végül a zsiraf és a jávor-szarvas és a foltos-antilop és valamennyi többi társuk azt sem tudták már, merre ugrándozzanak, édes drágám. Bizony nem tudták.
    Hosszú idő múlva - akkoriban még nagyon sokáig éltek e teremtmények - megtanulták, mikép kerüljenek ki mindent, ami olyanforma volt, mint a leopárd, vagy az aethiopiai; - és lassacskán - a zsiraf kezdte, mert neki volt a leghosszabb lába - elszaladtak a magas mezőről. Napok hosszat futottak, amíg végre egy nagy erdőbe értek, amely tele volt fával, cserjével és csíkos, foltos, csikló-sikló árnyakkal, - és itt elrejtőztek. És újabb hosszú idő múlva, amely azzal telt el, hogy félig az árnyékban álldogáltak, félig az árnyékon kívül, meg azzal, hogy a fák csikló-sikló árnyéka rájuk vetődött, - a zsiráf egészen foltos lett, és a zebra egészen csíkos lett, és a jávor-szarvas meg a foltos-antilop színe sötétebb lett, s a hátuk tele lett apró, hullámos, szürke sávval, mint a fatönkön a repedezett kéreg. És te, bár hallhattad és érezhetted, látni csak igen ritkán láthattad őket, s ekkor is csupán csak akkor, ha pontosan tudtad, hova kell nézned.
    Gyönyörűen telt az idejük az erdő csikló-sikló árnyékában, mialatt a leopárd és az aethiopiai ide-oda futkosott a szürkés-sárgás-barnás magas mezőn, csodálkozva, hova tűnhetett minden reggelijük és ebédjük és ozsonnájuk. Végül már annyira megéheztek, hogy patkányokat, bogarakat és szirti nyulacskákat ettek, a leopárd és az aethiopiai, és ettől rettenetesen megfájdult mind a kettőjüknek a bendője. Ekkor történt, hogy találkozott velök a pávián - a kutyafejű, csaholó pávián, - aki egész Délafrikában a legbölcsebb állat.
    A leopárd megkérdezte a páviánt (és szörnyű meleg nap volt):
    - Hová lettek a mi vadjaink?
    És a pávián hunyorított. Ő tudta.
    És az aethiopiai így szólt a páviánhoz:
    - Nem mondhatnád meg, hol tartózkodik jelenleg a hazai fauna?
    (Ez ugyanazt jelentette, amit az előbbi kérdés, csakhogy az aethiopiai mindíg idegen szavakat szokott használni. Felnőtt ember volt.)
    És a pávián hunyorított. Ő tudta.
    Majd így szólt a pávián:
    - A vadak más helyet keresnek maguknak; és neked, leopárd, azt tanácsolom, eredj te is másfelé innen mielőbb.
    És az aethiopiai így szólt:
    - Ez mind nagyon szép; de azt szeretném tudni, vajjon a hazai fauna emigrált-e?
    És a pávián így felelt:
    - A hazai fauna csatlakozott a hazai flórához, mivel fő ideje volt már a levegőváltoztatásnak; és neked, aethiopiai, azt tanácsolom, hogy változtass te is mielőbb magadon.
    A leopárd és az aethiopiai meghökkent erre; de azért fölkerekedtek, hogy megkeressék a hazai flórát, és nemsokára - meglehetősen sok nap múlva - megláttak egy nagy, magas, széles erdőt, telisdedteli fatörzsekkel, és sávos, csíkos, foltos, ingó-ringó, csikló-sikló, imbolygó árnyakkal. (Mondd el ezt gyorsan és hangosan, és majd meglátod, igazán, milyen árnyas erdőnek kellett ennek lennie.)
    - Mi ez? - szólt a leopárd. - Ez az erdő egészen sötét és mégis tele van apró, kis fénypontokkal.
    - Én bizony nem tudom, - szólt az aethiopiai, - de azt hiszem, ez a hazai flóra. Érzem és hallom a zsirafot, de nem látom.
    - Furcsa, furcsa, - szólt a leopárd. - Valószínűleg az az oka, hogy éppen most léptünk ki a napfényből. Érzem és hallom a zebrát; de nem látom.
    - Várj csak egy kicsit, - szólt az aethiopiai, - jó ideje már, hogy vadásztunk rájok. Talán elfelejtettük már, hogy milyenek.
    - Mesebeszéd! - szólt a leopárd. - Pontosan emlékszem rájuk a magas mezőről, különösen a velőscsontjaikra. A zsiraf körülbelül 17 láb magas és tetőtől-talpig barnás-aranysárga, a zebra pedig körülbelül ötödfélláb magas és tetőtől-talpig szürkés réz színű.
    - Hm! - szólt az aethiopiai, belebámulva a hazai flóraerdő csikló-sikló árnyaiba. - Hiszen akkor rég ki kellene látszaniok ebből a feketeségből, mint az érett banánáknak a füstölő kamrából.
    Csakhogy nem látszottak ám ki! A leopárd és az aethiopiai egész nap vadásztak; és bár érezték és hallották őket, sohasem láttak még egyet sem közülök.
    - Az istenért! - szólt a leopárd az ozsonna ideje táján, - várjunk, amíg besötétedik. Ez a nappali vadászás igazi botrány.
    Vártak hát, amíg beesteledett és ekkor a leopárd hallotta, hogy valami szuszog a közelében. És a csillagok fénye csíkosan hullott a lombokra. És a leopárd rávetette magát a szuszogásra és olyan szaga volt, mint a zebrának és a tapintása is olyan volt, mint a zebra; de még mindig nem láthatta. Így szólt tehát:
    - Ne mozogj, te alaktalan alak. Itt fogok ülni a fejeden reggelig, mert van rajtad valami, amit nem értek.
    Csakhamar röffenést hallott, recsegést és botorkálást s az aethiopiai így kiáltott:
    - Fogtam valamit, de nem látom, mit. Zsirafszaga van s úgy jár, mint a zsiraf; de nincs semmiféle formája.
    - Ne higyj neki, - szólt a leopárd. - Ülj rá a fejére reggelig, úgy mint én. Nincs alakjuk, egyiküknek sincsen.
    Így aztán mind a ketten ott ültek rajtuk keményen, míg a reggel ki nem ragyogott, s ekkor a leopárd így szólt:
    - Mit fogtál reggelire, testvér?
    Az aethiopiai fejét vakarta és így szólt:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981429
Webáruház készítés