Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Rudyard Kipling: Fekete és fehér_EPUB

Rudyard Kipling: Fekete és fehér_EPUB
890 Ft890

Kipling novelláskötete nyolc rövid, önálló történetet tartalmaz, melyek 1888-89-ben jelentek meg. Kivételesen nem az angolokról, hanem bennszülött indiaiakról szólnak ezek a remek elbeszélések, melyek felvillantják a kontinensnyi ország egy-egy arcát. Megjelenik itt a "macskaeső" (égből hulló macskák), egy bányaomlás és következményei, vallási villongás hinduk és muszlimok között, az indiaik különös hozzáállása a halálhoz. Mindezt a narrátor hűvös, távolságtartó szerepébe helyezkedő Kipling meséli. Különös értéke ezeknek az írásoknak, hogy nem a gyarmatosítókról szólnak, hanem a tősgyökeres indusokról, Kipling lenyűgöző íráskészségével.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Még most is beszélik ezt a történetet a Berbulda hegy erdeiben és bizonyságul rámutatnak a tető- és ablaknélküli misszióházra. A nagy Dungara isten, a Meglévő dolgok Istene, a Rettenetes, az Egyszemű, akié a Vörös Elefánt Agyar, ő tette ezt, és azt, aki nem akar hinni Dungarában, bizonyosan le fogja sújtani Yat őrültsége. Az az őrültség, amely ránehezedett Buria Kol fiaira és leányaira, mikor elpártoltak Dungarától és ruhákba öltözködtek, így mondja Athon Dazé, aki az oltár Főpapja s a Vörös Elefánt Agyar őrzője. De ha megkérdezed Buria Kol helyettes igazgatóját és ügynökét, nevetni fog, - nem mintha rosszindulattal volna a missziók iránt, de mivel ő maga látta, hogyan állott bosszút Dungara a Nagytiszteletű Justus Krenknek, a tübingai misszió lelkészének lelki gyermekein és erényes feleségén, Lottán.
    Pedig, ha volt valaha ember, aki jó bánásmódot érdemelt az istenektől, az Nagytiszteletű Justus úr volt, egykor heidelbergi lelkész, aki egy benső hívásra el-ment a vadonba és magával vitte a szőke, kékszemű Lottát. - Mi jobbakká fogjuk tenni ezeket a bálvány-imádásba süllyedt pogányokat - mondotta Justus pályájának első napjaiban. - Igen - tette hozzá nagy meggyőződéssel - ők jók lesznek és meg fognak tanulni kezükkel dolgozni. Mert minden jó kereszténynek dolgoznia kell. - És szerényebb díjazással, mint amennyit egy angol lelkész-helyettes kap, letelepedett Justus Krenk Kamalán és a Malair szakadékon túl, a Berbulda folyón túl, a kék Panth hegy lábánál, amelynek tetején áll Dungara temploma, Buria Kol tartomány szívében, a mezítelen, jólelkű, félénk, szemérmetlen, lusta Buria Kol tartományban.
    Tudjátok, mit jelent egy misszió előőrs élete? Próbáljatok elképzelni olyan magányosságot, amely fölül-múlja még a legkisebb állomást is, ahova a kormány valaha küldött benneteket, - egyedüllét, amely ránehezedik a nyitott szempillákra és erőszakkal belekerget a napi munkába. Nincs posta, nincs senki olyan színű, mint te, akivel beszélhetnél, nincsenek utak. Van étel, hogy életben maradhass, de nem ízletes, s ami szép és jó és érdekes van az életedben, annak magadból kell jönnie s abból a kellemességből, ami beléd van plántálva.
    Reggel könnyű lábcsoszogás és összegyülekeznek a verandán a megtértek, a kétségeskedők és a nyíltan csúfolódók. Végtelenül nyájasnak, türelmesnek és mindenekfelett éleslátásúnak kell lenned, mert a gyermek egyszerűségével, a férfi tapasztalatával és a vadember ravaszságával van dolgod. A te községednek százféle dologra van szüksége, amit figyelembe kell venned és a te kötelességed, mert hiszel személyes felelősségedben Alkotóddal szemben, kikaparni a kiabáló tömegből a lelkiség minden magvát, ami van benne. Ha a lélekgyógyításhoz hozzáadod még a testét is, feladatod annál nehezebb lesz, mert a beteg és törődött elfogad akármilyen hitet, csakhogy meggyógyuljon, s kinevet, mert elég ostobának tart ahhoz, hogy hiszel neki.
    S amint a nap tovább folyik és a reggeli sürgölődés elmúlik, rád nehezedik munkád haszontalanságának érzése. Ezt le kell küzdeni, s az egyetlen dolog, ami sarkal, az a hit, hogy az ördög ellen küzdesz az élő lélekért. Nagy és vidám hit; de aki meg tudja tartani lankadatlanul huszonnégy órán keresztül, az nagy fizikai erővel és erős idegekkel van megáldva.
    Kérdezd meg a Bannockburn Orvosi Misszió ősz hajú tagjait, hogyan élnek az ő lelkészeik, beszélj a Racine Evangéliumi Ügynökséggel, ezekkel a sovány amerikaiakkal, akik azzal dicsekszenek, hogy ők odamennek, ahova angol ember nem meri követni őket; a Tübingai Misszió lelkészét bírd rá, ha ugyan tudod, hogy mondja el tapasztalatait. A nyomtatott jelentésekhez fognak utasítani, de ezekben nincs szó azokról az emberekről, akik a vadak között elvesztették ifjúságukat és egészségüket, mindent, amit az ember elveszthet, kivéve a hitét; azokról az angol lányokról,akik elmentek a Pánt hegyek lázterjesztő őserdejébe, az első naptól kezdve tudva, hogy a halál csaknem bizonyos. Nagyon kevés lelkész fog ezekről beszélni s nem fogják megemlíteni az ifjú Dávid of St. Bees-t, aki elindulva az Úr munkájára, letört a teljes kétségbeesésben s félig őrülten tért vissza a Misszió székhelyére, azt kiabálva: - Nincs isten, de én az ördöggel voltam együtt!
    Ezekről hallgatnak a jelentések, mert a hősiesség, sikertelenség, kételkedés, kétségbeesés és önmegtagadás egy kulturált fehér ember előtt nem sokat ér összehasonlítva avval, hogy kimenthetnek egy félig-emberi lelket fantasztikus hitéből az erdei szellemekben, a sziklák manóiban és a folyó gonosz szellemeiben.
    S Gallio, a helyettes, igazgató, «nem sokat törődött ezekkel a dolgokkal». Ő már régóta itt volt ebben a kerületben; Buria Kol népe szerette s hozott neki ajándékot, lándzsával fogott halat, orchideát az erdőközepéből és annyi vadat, amennyit csak megehetett. Viszonzásul adott nekik kinint és Athon Dazéval, a főpappal együtt ellenőrizte egyszerű ügyeiket.
    - Ha már néhány éve itt vagy ebben az országban, - mondotta Gallio Krenkék asztalánál - belátod, hogy az egyik hit éppen olyan jó, mint a másik. Megadok neked minden segítséget, ami hatalmamban van, de ne bántsd az én Buria Kólómat. Ez nagyon jó nép és bízik bennem.
    - Megtanítom őket az Ur szavára, - mondotta Justus s kerek arca ragyogott a lelkesedéstől - és nem akarom elhamarkodva, meggondolás nélkül bántani előítéleteiket. De, kedves barátom, ez a pártatlansága hit megítélésében nagyon rossz dolog.
    - Jó, jó! - mondotta Gallio - az én dolgom az, hogy törődjek a kerülettel és testükkel, te pedig tehetsz a lelkükkel, amit akarsz. De ne viselkedjél úgy, mint az elődöd, mert akkor félek, hogy nem felelhetek az életedért.
    - Mit csinált az? - kérdezte Lotta ijedten s odanyújtott neki egy csésze teát.
    - Felment a Dungara templomába - meg kell jegyezni, hogy új ember volt itt nálunk - s elkezdte ütni a vén Dungara fejét egy ernyővel; erre Buria Kol kikergette s elkezdte őt ütni, mégpedig erősen. Itt voltam a kerületben s követet küldött hozzám ezzel az izenettel: «Üldöznek az Úr miatt. Küldjön egy csapatot.» A legközelebbi csapat körülbelül kétszáz mérföldnyire volt, de én sejtettem, hogy mit tehetett. Panthba lovagoltam s az öreg Athon Dazéval úgy beszéltem, mint egy atya s azt mondtam neki, hogy egy olyan bölcs ember, mint ő, tudhatta volna, hogy a Szahib napszúrást kapott és őrült. Még sohasem láttam embereket, akik úgy megbánták volna tettüket. Athon Dazé bocsánatot kért, fát, tejet, szárnyast és minden egyebet küldött neki. Én adtam öt rupit az oltárnak és megmondtam Macnamarának, hogy oktalanul cselekedett. ő azt mondta, hogy én leborultam Rimmon házában ; de ha ő átment volna csak a hegy gerincén és megsértette volna Palin Deo-t, Suria Kol bálványát, karóba húzták volna egy bambuszbotra, még mielőtt én bármit is tehettem volna, s akkor nekem fel kellett volna akasztatnom néhányat a szegény nyomorultak közül. Legyetek jók hozzájuk, atyám, - de nem hiszem, hogy valami sokat fogtok elérni.
    - Nem én, - felelte Justus - hanem az Úr. A kisgyermekekkel fogjuk kezdeni. Sok közülök megbetegszik; ez úgy szokott lenni. A gyermekek után az anyák, s azután a férfiak. De én nagyon szeretném, ha belsőszimpátiával viselkednél irántunk.
    Gallio elutazott, hogy kockáztassa életét azzal, hogy kijavítja a nép roskadozó bambuszhídjait, megöl itt-ott egy-egy veszedelmes tigrist, alszik a gőzölgőőserdőben vagy nyomozza a Szuria Kol útonállóit,akik elvittek néhányat testvéreik közül a Buria klánból. Csámpás lábú, csoszogó járású ifjú volt, akinek nem kellett semmiféle hit vagy felekezet, csak abszolút hatalomra vágyott, amit ez a nemkívánatos kerület meg is adott neki.
    - Senkinek sem kell az én helyem, - szokta mondani mérgesen - s az én főnököm csak akkor dugja ide az orrát, ha biztos benne, hogy nincs láz. Uralkodó vagyok az egész területen s Athon Dazé az én vice-királyom.
    Mivel Gallio mindig dicsekedett vele, hogy őelőtte az emberi élet nem ér semmit, - noha ezt az elméletét sohasem terjesztette ki a saját életére - tehát természetes dolog, hogy egyszer negyven mérföldet lovagolt a Misszióhoz egy kis barna leánycsecsemővel a nyergén.
    - Ez nektek való, atyám - mondotta. - A Kolok kiteszik a fölösleges gyerekeket, hogy meghaljanak. Ne törődjetek vele, hogy ezt nem szabad tenniök, de ezt az egyet neveljétek fel. A Berbuldán túl szedtem fel. Úgy hiszem, hogy az anyja követett az egész erdőn keresztül.
    - Az első a nyájból - mondotta Justus, s Lotta felkapta a nyöszörgő csöppséget, odaszorította kebléhez és csitítgatta; s ezalatt, mint ahogy a farkas les a mezőn, Matui, aki szülte s aki törzsének törvényei szerint kitette, hogy meghaljon, sebesre járt lábakkal és kifáradva a bambuszok között, éhes anyai szemekkel nézett a házra. Mit csinál majd a hatalmas helyettes igazgató? Az a kis ember a fekete kabátban megeszi-e elevenen az ő kis lányát?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985946
Webáruház készítés