Rudyard Kipling: A dsungel könyve_MOBI

Részlet a könyvből:

Maugli csunya, rövid nevetést hallatott, mert egy kő éppen száján találta.
- Szaladj vissza, Messua! Ez is olyan ostoba mese, amilyeneket esténként a nagy fügefa alatt szoktak mondogatni. Legalább megfizettem a fiad életéért. Isten veled! És szaladj gyorsan, mert a csordát hamarább haza találom küldeni, mint ahogy kavicsaik repülnek. Nem vagyok bűbájos, Messua. Isten áldjon meg!
- No még egyszer, Akela! - kiáltott Maugli. - Kergesd be a csordát!
A bivalyok alig várták már, hogy beljebb kerülhessenek. Nem is igen volt szükségük Akela üvöltésére; mint a forgószél keresztülszáguldottak a kapun, jobbra-balra szórva a tömeget.
- Számláljátok meg! - kiáltott Maugli gúnyosan. - Lehet, hogy elloptam közülük vagy egyet. Számláljátok meg őket, mert én nem őrzöm tovább a csordátokat. Isten veletek, emberek fiai, s köszönjétek Messuának, ha rátok nem török farkasaimmal s meg nem kergetlek benneteket az utcán.
Sarkon fordult s útnak eredt Akelával. S amint föltekintett a csillagokra, nagyon boldog volt.
- Nem alszom többet farkasveremben, Akela. Keressük meg Sir Khán bőrét s azután menjünk. Nem; a falut nem bántjuk, mert Messua jó volt hozzám.
Mikor a hold a sikság fölé emelkedett, tejszínűvé festve a tájat, a megrémült falubeliek látták, hogy Maugli nyomában két farkassal és fején valami csomaggal farkas-ügetéssel iramodik tovább, úgy fogyasztva a hosszú mérföldeket, mint a tűz. Félreverték a templom harangjait s megfujták a kagylókürtöket, amint még soha életükben; Messua kiáltozott, Buldeo pedig kicifrázta a dsungelben átélt kalandját s azzal végezte, hogy Akela két hátsó lábára emelkedett s embermódra beszélni kezdett.
A hold épen lehanyatlott, mikor Maugli a két farkassal a tanács sziklája elé ért. Farkas anyó barlangja előtt megálltak.
- Kiűztek az emberfalkából is, anyám, - kiáltott Maugli. - De beváltottam a szavamat és itt hozom Sir Khán bőrét.
Farkas anyó feszesen kisétált a barlangból a kölykeivel s a szeme felragyogott, mikor a bőrt megpillantotta.
- Megmondtam neki, mikor bedugta a fejét meg a vállát ebbe a barlangba és életedre tört, kis békám, megmondtam neki, hogy a vadászból - vad lesz valamikor. Jól van, kis békám.
- Kis öcsém, jól van, - szólt egy mély hang a bozótból. - Nagyon egyedül voltunk nélküled a dsungelben, - és Bagira toppant ki Maugli meztelen lába elé.
Felkapaszkodtak együtt a tanács sziklájára és Maugli kiterítette a bőrt arra a lapos kőre, ahol Akela szokott volt ülni s kipécézte négy bambusz-ággal. Akela pedig ráfeküdt s felhangzott újra a tanácshoz intézett régi kiáltás:
- Nézzétek meg jól, óh farkasok! - éppen úgy, mint amikor Mauglit először elhozták a tanácsba.
Mióta Akelát letették, a falka mindig vezető nélkül vadászott és viaskodott kénye-kedve szerint. De azért megszokásból feleltek a kiáltásra. Néhánya béna volt már, mert tőrbe esett; néhánya sántított, mert golyó érte; néhánya rühes volt, mert romlott ételt evett és jósokan hiányoztak is. De azért összegyűltek a tanács szikláján valamennyien, akik még megmaradtak s látták, hogy Sir Khán bundája ki van terítve a sziklán és hatalmas talpai ide-oda lóbálóznak üres lábai végén.