Új jelszó kérése
Termék részletek


Robert Louis Stevenson A szökevény MOBI e-könyv

Robert Louis Stevenson A szökevény MOBI e-könyv
990 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    XX. fejezet
    Vihar után

    Alighogy elhagyta unokafivérem a házat, megpróbáltam átgondolni a helyzetet. Nem tehettem róla, nem voltam valami túlságosan jó kedvemben, mikor szobámba visszatértem. Azt hittem, hogy Mr. Romaine és a nagybátyám túlságosan mélyen belenyúltak az életembe s e pillanatban nem volt egyéb kívánságom, minthogy ne kerüljenek az utamba. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, mikor az ügyvéd a szobában már várt rám. A kandalló előtt állott, komor és elgondolkodó arccal, mint aki egyáltalán nem büszke arra, ami néhány perccel ezelőtt lezajlott.
    - Elment már? - kérdezte az ügyvéd.
    - Igen - feleltem én, - de nem egyedül jön vissza, hanem az ördög kíséretében.
    - Igaza van - felelt az ügyvéd - és akkor nem vezethetjük többé az orránál fogva, mint ma éjjel.
    - Az Isten szerelmére, uram, világítson fel. Nem is képzeli, mennyire érdekel ez a dolog. Hogy keményen bánt el az unokafivéremmel, azt láttam, de hogy a vád igaz se volt, azt alig tudom elhinni.
    - Pedig egy igaz szó se volt benne - felelte az ügyvéd komolyan. Hogyan is fogadhatnám el? Hiszen a nagybátyja elégette az összes okmányokat. Ezt elmondottam magának az első nap, amikor találkoztunk Edinburgh-ban, de maga bizonyára elfelejtette. Nagylelkűségi rohamában tette. Én az ilyesmit később mindig megbántam. „Ez lesz az öröksége" - mondotta, amikor a papírok elhamvadtak.
    - Ezer bocsánat - szóltam közbe, - de az az érzésem, hogy valósággal sajnálja.
    - Igaza van, nagyon sajnálom, a szó szoros értelmében le vagyok sújtva és pedig azért, mert tökéletesen fegyvertelen vagyok az unokafivérével szemben.
    - Komolyan? Szóval ezért halmozta el a szegény ördögöt a legsúlyosabb sértések özönével? S ha szabad érdeklődnöm, miért igyekezett annyira, hogy elszánt ellenségemé tegye? Mert ugye, most lángol dühében, én meg tökéletesen védtelen vagyok.
    - Tényleg, egészen furcsa ügy ez és én nagyon örülök, hogy ilyen könnyűszerrel kievickéltünk belőle. De nem volt aljas cselekedet, Mr. Anne, szó sincs róla s ha egy pillanatig figyel a szavamra, akkor be is bizonyítom. Érti miről volt szó? Ő még nem olvasta az újságot, de ki tudja mikor kerül a kezébe? Lehet, hogy éppen a zsebében van. Egy hajszálon függött, hogy a kezébe kerüljön.
    - Ez igaz, erre nem is gondoltam.
    - Nehogy azt higyje, hogy a hír, ami magáról szól, kettőnk titka. Anglia egy részében ma már minden ember száján forog a maga neve. Néhány nap múlva a posta mindenüvé elviszi, nekünk tehát folyton erre a kettős kapcsolatra kellett gondolnunk: az unokafivérére és az újságra. Hogy állnánk, ha csak egy pillantást vetett volna arra a nyomtatott hírre? A kérdés könnyű, a felelet annál nehezebb, fiatal barátom. S azt is tudom, hogy az az újság mindennapi olvasmánya a maga unokafivérének és meg vagyok győződve, ma is a zsebében volt.
    - Bocsánatot kérek - feleltem én, - igazságtalan voltam és nem mértem fel a veszély nagyságát.
    - Elismerem - felelte Mr Romaine, - hogy őrült vállalkozás volt nyíltan megszégyeníteni. De a nagybátyja parancsolta és én nem tehettem egyebet. Talán megmondtam volna neki, hogy maga volt Goguelat gyilkosa? Azt hiszem, ezt aztán igazán nem.
    - Semmi esetre sem - feleltem én, - mert ezzel még csak nagyobb lett volna a baj. Biztos, hogy igen kínos helyzetben voltunk.
    - Nem is képzeli, milyen súlyos volt ez a helyzet. Feltétlenül el kellett érnünk, hogy az unokafivére elhagyja a házat és pedig nyomban. Magának is el kell innen mennie, még pedig a sötétség leple alatt és hogyan tehette volna, ha a viscount a másik szobában van?
    - Bocsásson meg, Mr. Romaine, de elvégre a nagybátyám is kiutasíthatta volna a házából.
    - Nem olyan egyszerűen, ahogy képzeli. Mert ez tényleg a nagybátyám háza, de minden tekintetben az unokafivérének a háza is volt. Harminc év óta volt ebben a házban állandó lakása és a szobái tele vannak rettentő sok vacakkal, púderpamaccsal és egyéb asszonyi hülyeséggel. Minden jogunk megvolt, hogy kiutasítsuk a házból, de neki is megvolt minden joga arra, hogy azt felelje, előbb becsomagolom a sok ezer vacakomat, amiket harminc év alatt itt összehordtam és legalább harminc órára van szükségem, hogy a bőröndjeimbe csomagoljam. S mit felelhettünk volna erre?
    - Hogy mit felelhettünk volna? Két inas egy fütykössel a kezében lett volna a helyes válasz.
    - Isten mentsen meg laikus emberek jogi tanácsától! - kiáltotta erre az ügyvéd. - Hogy nyomban alperessé degradáljuk magunkat egy elkövetkező perben? Csak egy kiút volt, én ezt választottam és ellőttem utolsó töltényemet. Úgy lesújtottam rá, hogy elkábult, ezzel három órát nyertünk, amit fel kell használnunk.
    - Bevallom, hogy hülye vagyok. Minderről sejtelmem sem volt.
    . - És még mindig vonakodik elhagyni Angliát?
    - Még mindig.
    - Pedig feltétlenül szükséges.
    - Lehetetlen - feleltem én. - Itt nem a józan észről van szó és kérem, ne fárassza maga se az értelmét Elég, ha annyit mondok, hogy itt szívügyről van szó.
    - Mindjárt gondoltam, akár kórházban, akár a börtön falai között a fiatalság mindig megtalálja a maga foltját Rendben van, legyen magának igaza, túl öreg vagyok én ahhoz, hogy fiatalurakkal vitázzak, akik fejest ugrottak a szerelembe. Túlsók tapasztalatom van az ilyesmiben. Csak ne feledje el, hogy mit tesz kockára, börtön, esküdtszék, bitófa, szörnyű durva dolgok ezek, fiatal barátom. Komoly, szennyes, rettentő dolgok, amikben nyoma sincs a költészetnek.
    - Köszönöm/a figyelmeztetést - feleltem vidáman, - ennél ékesszólóbban és finomabban még senkit sem intettek meg, mint most engem. Mindazonáltal nem fogadok szét, mert nincs hatalom a földön, amely engem Nagy-Britanniából eltávolítana, amíg azt a fiatal hölgyet viszont nem látom.
    A nyelvem hegyén volt már, hogy a két marhahajcsár történetét is elmondjam, de ha már bevallottam, hogy egy embert ollóval szúrtam le, azt már mégsem mondhatom meg neki, hogy fütykössel leütöttem egy másikat.
    - Röviden, uram, itt érzésekről van sző és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy Edinburghbe menjek.
    Ha pisztolyt sütök el a füle mellett, sem döbbenhetett volna meg jobban.
    - Edinburghbe, ahol minden kutya ismeri?
    - Mr. Romaine, néha a merészség biztonságot jelent. Nem régi katonai közhely-e, hogy ott kell támadni, ahol az ellenség legkevésbé várja? És hol várnak engem legkevésbé, mint Edinburghben?
    Az ügyvéd elgondolkozott.
    - Bevallom, ebben van valami. Sőt, sok minden szól mellette. Egy kivételével minden tanú a tengerbe fulladt, az az egy is börtönben ül, a maga külseje felismerhetetlenül megváltozott és ilyen megváltozott külsővel sétálgat annak a városnak az uccáin, amelyet, hm! mondjuk, a különcködésével kitüntetett! Nem rossz kombináció.
    - Szóval helyesli? - kérdeztem.
    - Helyeslésről szó sincs. Én csak egy utat helyeslek és ez az, hogy nyomban Franciaországba meneküljön. De á la guerre comme á la guerre, nem bánom azt sem, ha Rowley magával megy, talán hasznára lesz. De ne terhelje meg magát ezzel a sok mellénnyel, kabáttal, nyakkendővel és egyébbel, ami körülötte van. Ne utazzon kiöltözve, mint egy papagáj. Nem is divat.
    - Ne tréfáljon, uram, az életem függ a külsőmtől és ezért óvatosan kell a ruhákat kiválasztanom. Láthatatlannak kell lennem, minden feltűnés nélkül öltözött fiatalurat kell mutatnom, aki annak rendje és módja szerint utazik és akit a fogadós fél nap múlva elfelejt.
    - Így utazom én ötven év óta - felelte Mr. Romaine mosolyogva, - fekete ruha és fehér ing. Ez a változatlan receptem.
    - Igen, de az ügyvéd úr nem utazott inassal és orosz bagaria táskákkal. Csak egy baj van, mit csinálok ezzel a sok pénzzel? Nem volna okosabb, ha ötszáz fontot vennék magamhoz és a többit önre bíznám?
    - Biztos benne, hogy nem lesz többre szüksége?
    - Egyáltalán nem vagyok benne biztos, mert most került életemben először nagyobb összeg a kezembe és elképzelhető, hogy könnyen kiadom. Azután szökevény is vagyok és ki tudja, mikor lesz pénzre szükségem. Lehet, hogy az egész összeg kevésnek bizonyul. De mindig kérhetek magától.
    - Nem érti a helyzetet - felelte az ügyvéd, - én mától kezdve minden néven nevezendő kapcsolatot megszüntetek magával. Mielőtt elutazik, kiállít számomra egy ügyvédi meghatalmazást és ettől kezdve nem ismerjük egymást, amíg a jobb napok fel nem virradnak.
    - Még írnom se szabad? - kérdeztem kissé megdöbbenve.
    - Sajnos, nem, bár azt hiszem, hogy ezzel elszakítom az utolsó fonalat, amely magát a józan emberi ésszel még összeköti. De magyarán meg kellett mondanom a véleményemet. Mert idefigyeljen! Mihelyt az unokafivére elolvassa az újsághírt, nyomban feljelenti magát a rendőrségen és ezért fogadja meg a tanácsomat s ha már levelet akar írni, akkor datálja ezt a levelet Franciaországból. - De egy csomó, dolgot meg kellene még beszélnünk, mielőtt elválunk!
    - Az egész éjszaka rendelkezésére áll. Nekem elég, ha napfelkelte előtt elhagyja a házat. Hogy rövid legyek, Mr. Romaine - feleltem én, - ön olyan sok jó tanáccsal és szolgálattal halmozott el, hogy nem tudom megszakítani az összeköttetésünket és legalább valakit ajánljon, akihez fordulhatok. Adjon nekem ajánlólevelet valamelyik edinburghi kartársához, nagyon tapasztalt, nagyon előkelő, nagyon titoktartó idős ügyvédhez.
    - Szó se lehet róla - felelte az ügyvéd. - Semmi körülmények között nem adok.
    - Pedig nagyon lekötelezne vele - könyörögtem.
    - Megbocsáthatatlan hibát követnék el. S mi történne, ha a rendőrség megtalálná magát? Akkor egyszerűen megfeledkezzem az ajánlólevélről? Ne is beszéljünk róla többet.
    - Úgy látszik, magának mindig igaza van. Belátom, ajánlólevélről szó sem lehet. De beszélgetésünk során tisztán véletlenségből megemlíthetné egy ügyvédnek a nevét. Ezt a nevet én megjegyezném, elmennék hozzá és így a dolgaim jól el volnának látva, anélkül, hogy önre a gyanú árnyéka esnék.
    - Miféle dologról van szó?
    - Egyelőre semmi jogászi megbízást nem adnék, de lehetséges, hogy rákerülhet a sor és ón mindig erre a lehetőségre gondolok.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989890
Webáruház készítés