Új jelszó kérése
Termék részletek


Robert Louis Stevenson: A palack manója_EPUB

Robert Louis Stevenson: A palack manója_EPUB
340 Ft

Ez a kedves kis történet a Hawaii-szigeteken játszódik, egy partra sodródott palack és megtalálója körül, de feltűnik benne Napóleon is. A történet kuszaságát és izgalmát az író garantálja.
A kötetet Radó Antal korhű műfordításában adjuk közre. (a Kiadó)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Ami pedig azt illeti, hogy nagyon olcsón akarom adni, meg kell magának magyaráznom, hogy ennek a flaskónak valami furcsasága van. Hajdanában, mikor az ördög először hozta a földre, roppant drága jószág volt, és először János papnak adták el sok millió dollárért; de eladni csak úgy lehet, ha az ember veszít rajta. Ha annyiért akarja eladni, amennyibe saját magának került, visszatér magához, akár egy útra küldött postagalamb. Így történt, hogy a századok során az ára egyre sülyedt, s most már a palack igen-nagyon olcsó. Énmagam egyik gazdag szomszédomtól vettem itt a dombon s csak kilencven dollárt fizettem érte. Ezért most eladhatnám nyolcvankilenc dollárért és kilencvenkilenc centért, de egy árva pennyvel se drágábban, különben megint visszakerülne hozzám. Nos hát, ez aztán kétféle galibát okoz. Először, ha az ember ilyen különös palackot nyolcvanegynehány dollárért kínál, az emberek azt hiszik, bolondoznak velök. Másodszor... de hát a dolog nem sietős és ebbe már nem kell belemennem. Csak azt ne felejtse, hogy csakis ércpénzért lehet adni, nem bankóért.
    - De honnan tudjam, hogy mindez igaz, amit kigyelmed beszél? - kérdezte Keawe.
    - Egy részét akár mindjárt kipróbálhatja - felelt az ember. - Adja ide az ötven dollárját, fogja a palackot, aztán kívánja, hogy az ötven dollár megint a zsebében legyen. Ha nem lesz ott, becsületemre mondom, felbontjuk az üzletet és visszaadom a pénzét.
    - Nem szed rá? - kérdezte Keawe.
    Az ember nagy esküvéssel fogadkozott.
    - Hát Isten neki - szólt Keawe - ennyit megkockáztathatok; ebből nem lehet nagy baj.
    Ezzel lefizette a pénzt és az ember odaadta neki a flaskót.
    - Palack-manó! - szólt most Keawe. - Visszakívánom az ötven dolláromat.
    És csakugyan, még jóformán ki se mondta a szót, a zsebe már megint olyan nehéz volt, mint annakelőtte.
    - No már szentigaz - szólt Keawe - hogy ez csodálatos egy flaskó!
    - Most pedig jó napot, drágalátos uracskám s énhelyettem magát vigye az ördög! - szólt az ember.
    - Hopp, megálljunk! - szólt Keawe - elég volt a mókából. Ihol a flaskója!
    - Maga megvette, olcsóbban, mint amennyibe nekem került - felelt az ember, kezét dörzsölve. - Most hát a magáé; ami engem illet, én most már csak a maga háta közepét akarom látni.
    S ezzel csöngetett kínai szolgájának és azzal Keawét szépen kitessékeltette.
    Keawe, ahogy az utcára ért, hóna alatt a palackkal, elkezdett gondolkozni.
    - Ha mindez igazság, amit a flaskóról beszélt az az ember, alighanem rossz vásárt csaptam - gondolta magában. - De lehet, hogy csak el akart bolondítani.
    Az első dolog, amit csinált, az volt, hogy megszámolta a pénzét; a summa egyezett: negyvenkilenc amerikai dollár és egy Chile-dollár.
    - Ez hát rendben volna - szólt. - Most valami mást fogok próbálni.
    A városnak azon a részén az utcák olyan tiszták voltak, akár a hajófödélzet, s ámbátor dél volt, nem látott járókelőt. Keawe letette hát a palackot egy csatorna-rácsra és tovább sétált. Visszanézett kétszer is: hát a tejszínű, gömbölyű hasú palack még mindig ott volt, ahol elhagyta. Visszanézett harmadszor is, aztán befordult egy utcasarkon; de alig tette ezt meg, már valami nekiütődött a könyökének: hát ime! a palack hosszú nyaka döfködte, gömbölyű hasa pedig bele volt szorítva pilóta-kabátja zsebébe.
    - Ilyenformán hát ez is igaz volna! - szólt.
    A következő dolog, amit tett, az volt, hogy egy boltban vett dugóhúzót s aztán kiment a rétekre, egy félreeső helyre. Próbálta kihúzni a dugót, de akárhányszor illesztette be a dugóhúzót, az megint kijött magától s a dugó olyan sértetlen maradt, mint volt.
    - Ez valami újfajta dugó - szólt Keawe s egyszerre reszketni meg izzadni kezdett, mert félt a palacktól.
    Ahogy visszafelé ment a kikötő irányában, meglátott egy boltot, melyben egy ember kagylókat, a vadak szigeteiről való furkósbotokat árult, meg régi pogány isteneket, régi pénzeket, kínai meg japán festményeket s mindenféle egyéb holmit, amit a tengerészek a ládáikban szoktak az útról hazavinni. S itt valami jutott az eszébe. Odament hát és felajánlotta a palackot száz dollárért. A boltos eleinte csak nevette és ötöt kínált neki; de hát igazán különös egy palack volt, ilyen üveget sohase fujtak még emberi üveggyárban, a színek olyan szépen csillogtak az alatt a tejfehérség alatt és az az árnyék olyan furcsán kóválygott a középen; így aztán, minekutána, az ily emberek szokása szerint, egy darabig disputált, a boltos megadott a palackért hatvan ezüst dollárt és kitette a kirakat ablakába egy polcnak a legközepére.
    - Nos hát - szólt Keawe - eladtam hatvanért, amit ötvenért vettem - azaz valójában valamivel kevesebbért, mert hiszen az egyik dollárom Chile-dollár volt. Most majd megtudom, hogy igaz-e az a másik dolog is.
    Ezzel aztán visszament a hajójára, s mikor ott kinyitotta a ládáját, hát tessék, ott volt az ő flaskója! Hamarább odaért az, mint ő maga.
    Volt azonban a hajón egy pajtása, akit Lopakának hívtak.
    - Hát téged mi lelt? - kérdezte Lopaka. - Mit bámulsz bele a ládádba?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981696
Webáruház készítés