Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl_EPUB

Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl_EPUB
1 290 Ft1290

A Rózsák háborújában, azaz a York és Leicester-házak közti majd' három évtizeden át dúló hadakozás sötét évtizedeiben játszódik történetünk, melyben Sir Daniel Kettley hol a Yorkok, hol a Leicesterek oldalán harcol - ahogy épp pillanatnyi érdekei diktálják. Magánál tartja gyámfiát is, Dick Sheltont, de nem azért, hogy nevelje, sokkal inkább azért, hogy megkaparintsa az ifjú tetemes vagyonát. És azt is beszélik Sir Danielről, hogy része volt a Shelton-fiú apjának meggyilkolásában...
Az izgalmas történetvezetésre, remek párbeszédekre garancia a szerző: Robert Louis Stevenson, a Kincses sziget, és a romantikus kalandregény nagymestere. Most a történelmi regény műfajában remekel, a XX. századi feudális Angliában.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Első fejezet
    A nap első sugara Kettleyben

    Meleg szállásokon, teljes biztonságban húzódtak meg Sir Daniel és emberei akkor éjjel Kettleyben és környékén. De Tunstall földesura azok közé tartozott, akik sohasem fáradnak bele a pénzszerzésbe. És most is, mikor olyan kaland kezdetén állott, amely vagy embert csinál belőle, vagy tönkreteszi, egy órával éjfél után talpon volt, hogy megsarcolja szegény felebarátait. Nagyon szerette a peres örökségeket, ezekkel lehetett a legjobb üzletet csinálni. Úgy tett, hogy kifizette a legreménytelenebb igénylőt, aztán befolyásos lordokat küldött a királyhoz, és az ő javára döntette el igazságtalanul a pert, vagy ha igen körülményes volt a dolog, erőszakkal, fegyverrel elfoglalta a peres birtokot, aztán befolyásával és Sir Olivér hatalmával nekifeküdtek a törvénynek, hogy megtarthassa, amit elrabolt. Kettley is így jutott birtokába. Nagyon nehezen tudta megkaparintani, nagy ellenállást fejtettek ki a jobbágyok, és hogy elterelje az elégedetlenek figyelmét, azért vezette csapatát háborúba.
    Hét órakor reggel belső szobájában ült Sir Daniel a tűzhely mellett, mert bizony csikorgott a hideg a kettleyi kerítések mögött. Könyöke mellett egy kupa fűszeres sör állott. Levette arcvédő sisakját és kopasz fejjel ült ott, fél karjára támasztva sovány, barna arcát. Egészen bele volt bugyolálva egy vérvörös takaróba. A szoba másik végén mintegy tizenkét ember állott az ajtónak támaszkodva, vagy elnyúlva feküdtek a padokon és aludtak. Kissé beljebb egy egész fiatal, tizenkét-tizenhárom évesnek látszó fiú feküdt a földön, kabátján. A Nap kocsmárosa ott állott a nagy ember előtt.
    - Nos, figyelj rám, kocsmáros - szólalt meg Sir
    Daniel -, kövesd parancsaimat és örökké jó urad leszek. Jó emberek kellenek nekem hitelezőkül, és azt akarom, hogy Adama-More legyen a fő-rendbiztos. Ha mást választanátok meg, nem nagy hasznodra lesz, sőt inkábba te hibádul rójuk fel. Azokat, akik bért fizetnek Walsinghamnak, majd megtanítom, téged is, a többiekkel együtt, kedves gazda.
    - Jó lovag - mondta a kocsmáros -, esküszöm, hogy én csak erőszaknak engedve fizettem bért Walsinghamnak. Nem, vitéz lovag, nem szeretem én azokat a gaz Walsinghamokat. Szegény ördögök voltak azok, vitéz lovag. Olyan dicső lovag földesúr kell nekem, mint amilyen te vagy. Kérdezd meg a szomszédjaimtól, ők is megmondják, milyen híve vagyok én Brackleynek.
    - Lehet - mondta Sir Daniel szárazon akkor fizess kétszeresen.
    A kocsmáros rettenetes fintorra húzta arcát. De biztos rossz sorsuk volt az akkori zavaros időkben a jobbágyoknak. Lehet, hogy még örül, hogy ilyen olcsón szabadult meg.
    - Hívd be, Selden, az öreget! - kiáltott a lovag.
    És egyik csatlósa egy szegény, síró öregembert vezetett be. Sápadt volt az öreg, mint a viasz, és remegett, mintha hideg rázná.
    - Hogy hívnak, öreg? - kérdezte Sir Daniel.
    - Kegyes engedelmével - mondta az öreg -, az én nevem Condall, Condall of Shoreby, szolgálatjára.
    - Úgy hallottam, sok van a rovásodon, árulásban vagy ludas, fickó, és még azzal is gyanúsítanak, hogy több emberhalál nyomja a lelkiismeretedet. Honnan veszel annyi merészséget? Megállj, majd letörlek én!
    - Nagyra becsült, nagyhírű lovag - siránkozott az öreg. - Én csak egy szegény, magamnak élő ember vagyok, nem bántottam én senkit. Az alseriff nagyon rossz jelentést adott rólad - szólt a lovag. - Fogjátok el - mondta - azt a Tyndal of Shorebyt.
    - Condall, jó uram, Condall az én becsületes nevem - szólt a szerencsétlen.
    - Condall vagy Tyndal, mindegy - vélte Sir Daniel. - De annyi bizonyos, hogy erősen gyanús a becsületed. Ha meg akarod menteni a nyakad, írj hamar egy kötelezvényt húsz fontról.
    - Húsz fontról! Szent Isten! - szörnyülködött Condall. - De hisz ez őrület! Egész vagyonom sem megy többre hetven shillingnél.
    - Condall vagy Tyndal - mordult rá Sir Daniel. - Elbírsz te ennyit. Írj csak le húsz fontot, és ha össze tudom szerezni mindazt, amire szükségem van, jó urad leszek és elengedem a többit.
    - Sajnos, jó uram, nem tehetem, nem tudok írni - szabadkozott Condall.
    - Szép! De itt, fiam, nincs kibúvó! Sajnálom, szívesen megkíméltelek volna, Tyndal, de nem engedi a lelkiismeretem. Selden, fogd ezt a vén huncutot, és vidd a legközelebbi jegenyéig, és húzd fel szép gyöngéden a nyakánál fogva, ott akarom látni, mikor arra lovagolok. Jó utat, derék Condall mester, kedves Tyndal mester, nemsokára a paradicsomba érkezik, kellemes utazást!
    - Nem úgy, tréfakedvelő uram - felelt Condall és kényszeredett mosolyra húzta arcát -, éppen olyan mesterien ért a tréfához, mint amilyen joggal meg is illeti, eleget is teszek készséggel parancsának, amennyire tőlem kitelik.
    - Barátom - kiáltott rá Sir Daniel -, írjon most már kétszer annyit. Selden, nézz utána, hogy rendesen megírja, és tanúkkal írasd alá kellőképpen.
    És Sir Daniel, a vidám lovag, akinél vidámabb nem volt Angliában, nagyot hörpintett fűszeres söréből és mosolyogva dőlt hátra székén.
    Eközben mozgolódni kezdett a földön fekvő fiú, majd felült és ijedten nézett körül.
    - Ide! - szólt Sir Daniel. A fiú felállott erre a parancsra és lassú léptekkel jött feléje. Sir Daniel most hahotázva vetette hátra magát.
    - A feszületre mondom - kiáltott fel -, derék fickó vagy!
    A fiú pipacsvörös lett dühében, és sötét szeme gyűlölettel tele pillantást lövellt parancsolója felé. Most, hogy egyenesen állott, nehéz volt eldönteni korát. Arckifejezése öreges volt, de arca olyan sima, mint egy kisgyereké, alakja szokatlanul vékony és járása kissé félénk.
    - Hívtál, Sir Daniel - mondta. - Azért hívtál, hogy nevess kínomon?
    - Ej, hadd nevessem ki magam - mondta a lovag -, te jópofa, engedd, hogy nevessek. Ha látnád saját magad, fogadok, te nevetnél legjobban.
    - Jól van! - kiáltotta a fiú csillogó szemekkel. - Majd számolsz még ezért, mikor leszámolsz a többiekért. Most csak nevess, ha kedved tartja.
    - Ej, ej, derék öcsém - felelt Sir Daniel kissé elkomolyodva -, ne gondold, hogy gúnyollak, csak éppen tréfálok, ahogy rokonokkal és jó barátaimmal szoktam. Megházasítalak, ezer fonttal házasítalak meg. Rajta! Vidulj fel! Eddig nyers voltam hozzád, az igaz, mert így kellett, de ezentúl szíves leszek hozzád és szeretettel bánok veled. Lesz egy okos Shelton - egy Lady Shelton, szavamra -, mert a fickó sokat ígér. No, ne sajnáld tőlem a tisztességes kacagást, ami elkergeti a búbánatot. Aki nevet, nem gazember, derék öcsém. Jó kocsmáros, adj ide egy kupát az öcsémnek, John mesternek. Ülj le, fiam és egyél.
    - Nem - szólt John mester nem török a kenyeredből. Rákényszerítettél, hogy elkövessem azt a bűnt, te-hát böjtölni fogok a lelki üdvömért. De, jó kocsmáros, adj egy kupa tiszta vizet, nagyon hálás leszek jóságodért.
    - Feloldoznak majd! - kiáltott a lovag. - Hitemre mondom, nyugodj meg és egyél.
    De a fiú makacs volt, ivott egy kupa vizet, aztán ismét összehúzta magán köpenyét, és egy távoli sarokba ült és töprengett.
    Egy vagy két óra múlva mozgolódni kezdtek a faluban, kürtök szólaltak meg, fegyvercsörgés, lódobogás hallatszott, majd egy csapat állott meg a kapu előtt és Richard Shelton jelent meg a küszöbön, sárosán.
    - Isten óvja, Sir Daniel - szólt.
    - Te vagy! Dickie Shelton! - kiáltott fel a lovag, és Dick nevének említésére a másik fiú kíváncsian nézett fel. - Mit csinál Bennet Hatch?
    - Engedelmével, dicső lovag, általnyújtom ezt a csomagot. Sir Olivér küldi, ebben bőségesen el van mondva minden - felelt Richard, és átadta a lelkész levelét. - És engedelmével, jó lenne, ha sietve elindulnánk Risinghamba. Mert útban idefelé egy gyorsfutárral találkoztunk, aki leveleket vitt, jelentése szerint Risingham lord megsebesült, és nagyon nagy szüksége volna kegyelmedre.
    - Mit mondasz? Megsebesült? - kérdezte a lovag. - Ej, akkor sietve leülünk, derék Richardom. Amilyen a világ folyása manapság ebben a szegény Angliában, aki leglassabban lovagol, az lovagol legbiztosabban. Azt mondják, veszedelmes a halogatás, de még sokkal veszedelmesebb minden tett, amely tönkreteszi az embert, jegyezd meg magadnak, Dick. De hadd lássam előbb, milyen barmokat hoztál magaddal. Selden, lakatold be az ajtót.
    Sir Daniel végigment a falu utcáján és fáklyavilágnál vizsgálta meg új csapatát. Népszerűtlen volt szomszédai között és népszerűtlen mint földesúr, de a háborúban mint hadvezért szerették, akik zászlaja alatt lovagoltak. Támadásai, kipróbált bátorsága, ahogy mindig gondoskodott katonái kényelméről, sőt nyers gúnyolódása is kedves volt.
    - Ej, a feszületre mondom, sovány kutyák ezek! - kiáltott fel. - Egyik hajlott, mint az íj, a másik sovány, mint a nyíl. Barátaim, nektek háborúba kell menni. Nem kímélhetlek, barátaim! Nézzétek csak ezt az öreg fickót azon a gebén! Ha egy kétéves bárány lovagolna egy disznón, annak is katonásabb képe volna. Hé, Clipsby! Itt vagy, te öreg patkány? Téged ugyan könnyű szívvel vesztenélek el, te menj legelöl, köpenyedre ökörszemet festünk, hogy jobb célpont légy az íjászoknak, fickó, te fogod mutatni az utat nekem.
    - Majd megmutatom én az utat, Sir Daniel, de más-felé - mondta Clipsby nyersen.
    Sir Daniel durván felnevetett.
    - Jól beszélsz - kiáltott rá - Helyén van a nyelved, fickó. Megbocsátok, mert megnevettettél. Selden, nézz utána, hogy harapnivalót kapjanak mindketten, az ember és az állat.
    A lovag visszament a belső házba.
    - Most aztán láss hozzá, Dick barátom - mondta. - Itt van jó sör, meg szalonna. Egyél, azalatt én olvasok.
    Sir Daniel kibontotta a tekercset, és amint olvasott, arca elkomorult. Mikor bevégezte, leült és elgondolkozott. Aztán éles tekintettel vette szemügyre az őrt.
    - Dick - mondta -, láttad ezt a fűzfaverset?
    A fiú igenlően intett.
    - Apád neve is előfordult benne - folytatta a lovag és azt a hóbortos papunkat valami őrült alak azzal vádolja, hogy megölte volna őt
    - Erősen tagadja - felelte Dick.
    - Úgy?! - kiáltott a lovag hevesen. - Ne higyj neki. Csak jár a szája, lefetyel, mint valami vénasszony. Majd egyszer, ha időm lesz rá, elmondok neked mindent erről a dologról. Az egyik Duckworthöt sokat gyalázták érte, de olyan zavaros időkben nem lehetett törvény elé menni, hogy tisztázzuk az esetet.
    - A Moat House-ban történt? - kockáztatta meg a kérdést Dick dobogó szívvel.
    - A Moat House és Hollywood között - felelte Sir Daniel csendesen, de gyanakodó pillantást lövellt titokban Dick arcára. - És most - tette hozzá a lovag - siess az evéssel, vissza kell menned Tunstallba, néhány sort küldök veled.
    Dick arca elkomorult.
    - Ugyan kérlek, Sir Daniel - kiáltott fel -, küldj akárki mást a legényeid közül. Könyörgök, engedj a háborúba. Meglátod, hogy tudok verekedni.
    - Abban nem kételkedem - felelt Sir Daniel, miközben íráshoz ült -, de itt, Dick, nem lehet babérokat aratni. Itt veszteglek Kettley-ben, amíg biztos híreket kapok a harcról, aztán a győző elé lovagolok, és hozzá csatlakozom. Ne kiabálj, hogy ez gyávaság, csak bölcsesség ez, Dick. Ez a szegény ország fel van dúlva, forradalmak lappanganak mindenfelé, a király neve és őrsége annyira változó, hogy senki sem tudhatja, mi lesz holnap? A Szél úrfiak és Jeanda-bandák beugranak, de Sápadtfej őfensége csendesen ül és vár.
    Ezzel hátat fordított Sir Daniel Dicknek, és a hosszúasztal másik végén nekilátott levele megírásának. Száját is félrehúzta a nehéz munkában, mert ez a Fekete Nyíl dolog erősen belenyilallott a torkába.
    Ezalatt a fiatal Shelton derekasan nekifeküdt a reggelinek, mikor hirtelen megérintette valaki a karját, és egy lágy hang suttogott a fülébe:
    - Ne áruld el magad, hogy megszólítlak - mondta a hang -, de könyörgök, mondd meg nékem pontosan az utat Hollywoodba. Könyörgök, derék ifjú, segíts egy szegény lelken nagy bajában és veszedelmében, és adj utasítást, hogy megnyughassam.
    - Menj a szélmalom felé - felelt Dick, ugyanúgy suttogva. - Az út elvisz Till Ferrybe, ott kérdezősködj tovább.
    És anélkül hogy hátrafordult volna, ismét tovább evett. De szeme sarkából mégis odapillantott a Master Johnnak nevezett fiúra, amint lopva kiosont a szobából.
    - Ej, ő is fiatal, mint én - gondolta magában Dick. - Derék fiúnak mondott engem? Pedig én...?
    Sir Daniel egy félóra múlva átadta Dicknek a levelet, és kérte, hogy siessen Moat House-ba. És ismét egy félóra múlva hogy Dick eltávozott, egy küldönc jött Lord of Risingham levelével.
    - Sir Daniel - szólt a küldönc -, lelkemre mondom, nagy dicsőséget mulasztottál el. Ma reggel, hajnal előtt, megkezdődött ismét a harc és megvertük az előcsapatot, szétszórtuk a jobb szárnyat. Csak a főcsapat áll még keményen. De itt vannak a te friss embereid, ezekkel belefojtjuk őket mind a patakba. Mi az, lovag, utolsó akarsz lenni? Ez ugyan nem fér össze jó híreddel.
    - Ej, dehogy - kiáltott fel a lovag -, éppen indulóban voltam. Selden, fújd meg a kürtöt. Sir, egy pillanat alatt kegyelmeddel megyek. Alig két órája, hogy csapatom megérkezett. Mit akarsz? A sietés jó pecsenye, de meg-öli, aki él vele. Előre, fiúk!
    Eközben felharsantak a kürtök, és Sir Daniel emberei minden irányból kitódultak az utcára és az udvarban sorakoztak. Ott aludtak, fegyverben, nyeregben, és tíz perc alatt öt osztag fegyveres ember és íjász állott teljesen felszerelve, készenlétben. Legnagyobb részük Sir Daniel kék és gesztenyebarna egyenruháját viselte, ami nagyobb tekintélyt adott a csapatnak. Akik jobban voltak felfegyverkezve, elöl lovagoltak, míg messze a csapat végén kullogott az újonnan érkezettek szomorú hada. Sir Daniel büszkén nézett végig seregén.
    - Itt vannak a legények, ezek majd segítenek a harcban - mondta.
    - Pompás emberek, igazán - hagyta helyben a futár.
    - Annál jobban sajnálom, hogy nem indultak útnak előbb.
    - Ugyan, mit akar - felelt a lovag. - Az ünnepségkezdete és a csata vége!
    Sir Daniel is lóra ült:
    - Nos, előre! - kiáltotta. - John! Joanna! Ej, a feszületre! hol van? Kocsmáros, hol az a leány?
    - Leány? Sir Daniel - kérdezte a kocsmáros -, én nem láttam semmiféle leányt.
    - Hát fiú! te ostoba! - ordította a lovag. - Nem láttad, hogy leány? Abban a barna köpenyben, az, aki megszegte a böjtjét vízzel, te, fickó, hol van az?
    - Ej, az áldóját! Hiszen John mesternek szólította - mondta a kocsmáros. - Hát én nem gondoltam semmi rosszra, elment. Láttam, itt láttam az istállóban egy órával ezelőtt, egy szürke paripát nyergeit meg.
    - Ej, a feszületre mondom, ez a kölyök ötszáz fontot megért nekem, vagy még többet is! - kiabált Sir Daniel.
    - Lovag - jegyezte meg a futár keserűen -, mialatt te itt ordítozol ötszáz font miatt, máshol elvesztik vagy megnyerik Angliát.
    - Jól beszélsz - felelt Sir Daniel. - Selden, nyargalj el hat fegyveres emberrel, és kutasd fel azt a kölyköt. Nem bánom, akármibe kerüljön is, de mire visszajövök, itt találjam Moat House-ban. Fejeddel játszol! És most, futár uram, induljunk.
    Gyors galoppban lovagolt el a sereg, míg Selden hat emberével ott maradt Kettley utcáján a bámuló falusiak között.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985908
Webáruház készítés