Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: Vikend a pokolban_MOBI

Rejtő Jenő: Vikend a pokolban_MOBI
590 Ft

Mi történik akkor, ha valaki egy átmulatott éjszakát követően az afrikai esőerdő legmélyén ébred? Nyilván jót derül, hogy pajtásai milyen remekül megrendezték neki ezt az ugratást, sőt, még négert is szerződtettek.
Ám a tréfa csak nem akar elsülni. Mert a néger mellett van egy tábla, meg egy könyv. S mind azt tanúsítják, hogy bizony Afrikában ébredt fel.
Őrület, nem?

  • Részlet az e-Könyvből:

    A fénylőtestű, hatalmas néger szétvetett lábakkal, szilárdan állt a ladik orrában és a közelgő szirteknek, zátonyoknak nekifeszítette a hosszú lapátot. A szandálfa olykor szinte ijj módjára hajolt meg, félő volt, hogy eltörik és ebben az esetben a zuhatagszerűen özönlő víztömeg mindenestől összezúzta volna őket a sziklákon. De a néger nyugodt, biztos keze, pontosan érezte, hogy mikor kell kissé engedni a lapáton. Sokszor légcsavarszerű gyorsasággal csapott át két zátony között jobbról balra és megint vissza jobbra. Néha egész keskeny résen siklott keresztül a sziklákon leselkedő halál elől. A nap égetett, a rosszszagú víz és a töméntelen szúnyog szinte elviselhetetlenné tette az utazást. Türelmetlen krokodilok kattantották állkapcsukat a csónak felé, farkcsapásaiktól fröccsent a víz és minden új, félelmes gyűrűződésből ismét egy torz fej bukkant elő.
    Teddyt kilelte a hideg. Érezte, hogy magas láza lehet. Előkotorta a kinint és bevett egy nagy adagot. Rimsky aludt, vagy magas fejhangon énekelt.
    Este lett. A hold fehér foltokban táncolt a rohanó habokon, a néger, mint valami szobor árnyéka, mereven állt a helyén és rohantak a sziklák között.
    Rimsky egy darab kenyeret vett közben elő, letörögetett belőle és mosolyogva dobálta a krokodilok felé.
    - Fel tudja majd robbantani a hídat? - kérdezte Teddy.
    - Semmi esetre sem. Megmutatom, hogy kell csinálni, de én nem teszem meg. Nagyon egyszerű. A patron végén órabeosztás van mutatóval. Minden fok egy perc. Ahány fokra állítja be, annyi perc telik el a robbanásig. Mit remeg?
    Teddynek vacogott a foga. Rázkódott a láztól és lapátolta a becsapódó vizet. Mi lesz, ha elveszíti az eszméletét? A hold merőlegesen állt felettük, mint valami gigászi szénszálas lámpa. A néger kezében szüntelenül forgott a lapát, egyre sziklásabb lett a meder... Azután feltünt távol a híd. Kis, fehér kőív volt a Loenda deltájánál.
    - Uram... pálinkát kell szerezni - suttogta rekedten Rimsky. - Ilyen késés még nem volt. Hibás váltóállítás lehetett... - Szemeiben egy kezdődő deliriumos roham fénye foszforeszkált.
    - Nézze, ott a híd! Megérkeztünk! - próbálta csillapítani.
    - Mindegy... Kiszállok!... - Hirtelen felemelkedett.
    Most balról egy krokodilus igyekezett a csónak elé és odacsapott a farkával. A néger nagyot kiáltott, mert puha zátonyba szaladt az evező. Rimsky egy csobbanással a folyóba zuhant és örvénylő, tajtékos gyűrűbe tülekedtek körülötte a krokodilok. Egy pillanatra még látszott az öt ujja, amint kiemelkedik a vízből.
    A hold eltünt egy szikla mögött...
    A zátonyba fúródó evező és a néger küzdelme rövid volt.
    Egy kiáltás... Egy reccsenés! Eltört a lapát... Teddy két kézzel megkapaszkodott. A csónak forgott.
    De a néger a kis evezőcsonkkal elvergődött nagynehezen a partig. Egy hullám odacsapta őket a sáros, agyagos zátonyra, azután visszavonult és a csónak szépen megfeneklett. Teddy ki akart szállni, de a benszülött visszarántotta. Csendes, cuppanó, lihegő zajjal, ormótlan tömegek nyüzsögtek a sötétben feléjük.
    Krokodilok...
    Egy lapos, nagy fej csapódott a csónak peremére fujtatva. A deszkadarab recsegett alatta. Teddy gyorsan elővette a revolverét és lövöldözni kezdett. Körbe, mindenfelé, gyorsan utánatöltve a kilőtt pisztolyt. Cuppogás, vízcsobbanás, vergődő csapkodás, röfögésszerű hangok... A néger reszketve borult arcra a csónakban. A hold most kibukkant a szikla mögül. A csónak mellett három-négy krokodil vergődött. Az egyik mozdulatlanul feküdt, a többi távolabb, egymáson vonaglott, ahogy pánikszerűen menekültek nehézkes evickéléssel... Ha megkockáztatna egy ugrást.
    A nedves fövény nagyot loccsant alatta. Újabb három ugrással elérte az első kiszögelő sziklaemelkedést. Itt biztonságban volt a krokodiloktól. A híd nem lehetett messzebb egy mérföldnél. Megindult a plató felé, szikláról sziklára lépve. Nyaktörő és veszélyes út volt, különösen a csomaggal, de mire leszállt a hold, felért a tetőre. A fojtogató, földszagú, langyos levegőtől görcsös sajgás nyilalt időnként az agyába. Csak néhány napja volt itt, de érezte, hogy milyen könyörtelenül gyilkos, ridegen ellenséges ez az éghajlat.
    Sietett a hídhoz. A vízhatlan táskáról apró erecskékben csorgott le a rárakódó nedvesség. Egy gőzfürdő atmoszférája szárazabb és tisztább, erre gondolt, miközben a mellkasnak azzal a dupla, ugrásszerű reflexével sóhajtozott, ami ezen a vidéken a lélegzésnek felel meg.
    Elérte a hídat. A zseblámpa fényénél húsz percre tempirozta a dinamitpatront és a híd szerkezete mellett kikaparta a földet. Miután elhelyezte a robbanóanyagot, jól betapasztotta a nyílást és sietett. A hídfőtől keskeny ösvény vezetett a dzsungel felé, arra ment futva. Elérte az erdőt. Az út folytatódott. Rohant tovább, hogy mennél messzebb kerüljön a robbanástól. Hirtelen megragadták a karját:
    - Halló, ember!
    Róbert O’Brien volt. Megismerte a hangjáról és jól tudta, hogy az a keskeny árny mellette Mary.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981047
Webáruház készítés