Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: Vikend a pokolban_EPUB

Rejtő Jenő: Vikend a pokolban_EPUB
490 Ft490

TARTALOM

I.
Egy éhes ember belátja, hogy erdő mellett nem jóllakni: bölcs mértékletesség

II.
Rymsky úr megtanulja, hogy az angol királlyal még álmában se legyen
udvariatlan az ember. Emerson kissé elkésve érkezik a saját temetésére
és mély részvéttel áll a sírnál

III.
Teddy kellemetlen ismerőssel találkozik, ezért gyorsan útnak indítják
és kíséretével megérkezik „titkos” köztársaságba

IV.
Több üveg nem indul. Egy krokodil szabálytalanul előz.
A felrobbantott híd nem hidalja át a nehézségeket

V.
Vihar tör ki mindenféle értelemben. Teddy kishijján a mennyországba
jut a Próféta révén, végül megfejt egy keresztrejtvényt és húslevest rendel.
Ezzel vége is a regénynek

  • Részlet az e-Könyvből:

    A négy benszülött letette a kunyhó előtt. Keskeny sínpár vezetett le a lejtős talajon. Vajjon ki lakik itt? Leszállt a tipoyról és átadott a négereknek egy borostyánszipkát, két mellgombot és London villamoshálózatának pontos térképét, ami szemmelláthatóan gavalléros viteldíjnak tünt fel a benszülöttek előtt és nem győztek mosolyogva „Gordonozni” érte. Ezután Emerson kopogott és egy megszokott mozdulattal szemébe csiptetve feketekeretes monokliját, amely most is ott lógott a kabátján, belépett a kunyhóba.
    A kunyhóban egy gondozatlan, nagyon ráncos arcú, kopasz, sovány ember egy pálinkásüveg és egy fél szárított hal társaságában ült. Nyilván reggelizett. Nyitott, piszkos ingének ujját felgyűrte könyökig.
    Ha Emerson azt hitte, hogy az öregúr el fog ájulni a meglepetéstől, midőn megpillantja szmokingos látogatóját, akkor keservesen csalódott. Az öregúr szájába tett egy falat húst, zsebkésével újabb darabot vágott le és közben valamit mormogott, amit köszönésnek is vehetett az, aki nagyon akarta.
    - Uram! Ért ön angolul, vagy franciául?
    - Orosz vagyok - mondta az öreg - de kifogástalanul megtanultam az angol és a francia nyelvet, sőt két évig a zeneakadémiára is jártam.
    - Szeretném tudni - kérdezte kissé meglepetve Emerson, - hogy hol vagyok?
    - Nálam - felelte és akkora darab sózott halat tett a szájába, hogy valósággal eltorzult tőle az arca.
    - Úgy gondoltam, hogy ön esetleg bővebb felvilágosítást adhat arról, hogy miféle hely ez?
    - Ronda. Ezt higyje el uram. Tíz évi tapasztalat után mondom. Ha parancsol helyet foglalni, leülhet arra a ládára. Dinamit van benne.
    - Köszönöm - hebegte Teddy kissé oldalt lépve a ládától, - de én mostanáig ültem.
    - Áhá!... Szökött rab.
    - Nem, nem... Hordszékben ültem. És szeretném tudni, hogy földrajzi értelemben hol vagyok?
    - Az öreg Rimskynél. A középső vasútszakasz felvigyázójánál. Vasutas vagyok, kérem. Ugyanis jövőre idáig ér majd a Kongómenti hálózat, ez lesz Mataditól számítva a km 934-es őrház. Most térképeznek, meg robbantanak.
    Kongó! Hát mégis a Kongó! De hogyan került ide? Illetve, hogy kerül innen el? Ilyen gonosz tréfát csinált volna Gordon?... Nem gondolkozni, Teddy! Nem gondolkozni, mert megőrülsz! - mondta magában.
    - Uram, - kérte a madárhangú, kopasz öreget, - én szeretnék eljutni innen a legközelebbi, európaiak által lakott helyre. Látom, hogy erre van sín... Bizonyára közlekedni is szoktak rajta.
    - De mennyire! Azért húzták fel idáig ezt a keskeny nyomatú vágányt, hogy olykor élelmiszert, meg orvosságot hozzanak és revidiálják a szakaszt. Félórája sincs, hogy itt járt egy mozdony.
    - És mikor jön erre legközelebb?
    - Elég sűrűn közlekedik. Öt havonként. De ha egy félórával előbb jön, addig se kellett volna várni.
    - Kedves Rimsky úr - felelte Teddy, mert végképp kihozta sodrából, hogy az öreg olyan nyugodtan veszi tudomásul az ő megjelenését, mintha itt a Kongómenti őserdőkben csak ritkán fordulna elő olyan átutazó, aki nem hord estélyiruhát, - nem lepi önt meg a külsőm?
    - Nem vagyok riadós természetű - felelte Rimsky. - Velem már az is előfordult a multkor, hogy hajnaltájt váratlanul megjelent nálam az angol király, koronadíszben és puskával a vállán. «Na hogy van öreg Rimsky!» kiáltotta vidáman. «Nem volna kedve Londonba jönni velem államtitkárnak?» Ugyanilyen nyugodtan ettem. És mert nem hagyott békén, hozzávágtam egy heringet. Jól tudtam ugyanis, hogy valami néger küldönc jött csak és nem őfelsége. A delirium tremensből maradt vissza nálam ez a jelentéktelen tünet. Mindenféle színeket, ruhákat, állatokat összekeverek a valósággal. Nem fogja elhinni: magát például állandóan szmokingban látom. Még monoklija és szalmakalapja is van. De azért jól tudom, hogy ön egy mocskos ingben ül itt kéthónapos szakállal, rongyos nadrágban. Hát azért nem vagyok meglepve.
    - Mr. Rimsky - mondta rövid szünet után, - ez esetben nincs érzéki csalódásról szó. Én valóban szmokingban vagyok jelen.
    Rimsky odalépett hozzá, nézegette, megfogta a monoklit, megtapogatta a ruhaszövetet, azután a homlokát néhányszor végigsimítva motyogta: „Szent Isten... Szent Isten... Én hülye... Kirugtam az angol királyt... Akkor az is valódi volt... Istenem! Erre vadászott... Államtitkár lehettem volna... Uram atyám! Hozzávágtam egy heringet a királyhoz!”
    - Azt hiszem, hogy őfelsége igazán csak látomás lehetett - nyugtatta meg Teddy, -koronázódíszben nem szokás a dzsungelben járni.
    - És szmokingban igen?! Uram, mondhat akármit, tönkretettem a karrieremet! Egy király sosem bocsátja meg, ha heringet vágnak hozzá... Ön szintén elmebeteg?
    - Még nem tudom. Mindenesetre tartsunk össze. Mondja, kérem, hogy juthatnék el valahová, ahol fehérek laknak.
    - Innen délre él egy benszülött halásztörzs, azok esetleg elfuvarozzák. De egynapi járóföldre, a Vörös Bevágásnál lakik a kálvinista hittérítő. Ez bizonyára hathatósabban segít magán. Velem nem sokat ér, én egész nap részeg vagyok - megnézte a karóráját: - Tíz óra negyvenkor kezdek inni. De mondja, kérem, hogy kerül ide?
    - Nem tudom... Lehet, hogy egy pilóta kitett... ide vikendezni... Nézze öregem, én nem akarok ezen gondolkozni. Vezessen el ahhoz a misszionáriushoz, mert a bennszülöttek, akik idáig hoztak, bizonyára elmentek.
    Az öreg felemelte az orrát és szaglászott.
    - Még kint vannak - mondta határozottan. - Jöjjön, ha azonnal menni akar, én útbaigazítom. Nálam ne maradjon - megnézte a karóráját - tizenkét óra húszkor dühöngeni fogok.
    Összeszedett némi halat, kinint, gyufát és ivóvizet is adott egy üvegben Azután kilépett a kunyhó elé és harsányan kiáltozott a négy bennszülöttnek, akik a tipoy mellett ülve eszegettek valamit. A négerek megértően bólogattak. Emerson kezetrázott az őrült vasútassal, pénzt is akart neki adni, amit ez nem fogadott el.
    - Nem tehetem. Sajnos, úriember vagyok. Csak arra kérem, hogy ha beszél az angol királlyal, mentsen ki előtte - mondta az öreg, majd karórájára nézett és gyorsan búcsúzott. - Ne haragudjon uram, de két perc mulva indul a második üveg és nálunk a vasútnál első a pontosság. Ajánlom magamat. - Besietett a kunyhóba.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981030
Webáruház készítés