Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: Vér és mahagoni_EPUB

Rejtő Jenő: Vér és mahagoni_EPUB
340 Ft340

A mahagónifa a múlt században a gazdagságot, a bőséget, a luxust jelentette nemcsak annak, aki ilyen fából készült bútort birtokolt, de azoknak is, akik vérrel-verejtékkel felkutatták az őserdőben, kivágták és leúsztatták a tengerparti kikötőkbe.
Ezt a tevékenységet ragadja meg Rejtő, és sajátos szemüvegén keresztül írja meg a favágók történetét.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Odabent csak egy társaság ült, napbarnitott vállas európaiak, mindegyiknek az övében jókora revolver. Barna, fényes nyakak villogtak a kihajtott ingek felett. A társaság egy furcsa szerzeten szórakozott. Képzeljünk el egy alacsony, tömzsi embert, vékony lábakkal, bozontos körszakállal, gömbölyű, zsiros ábrázattal. Legkülönösebb volt azonban, hogy ez az ember, itt a trópuson, fényes, fekete szalonkabátban járt, amit nála egy fejjel magasabb ember viselhetett azelőtt és a fején, ezt még itt az ivóban sem vetette el, széles karimáju, fekete nemezkalapot hordott. Revolveröve lelógott róla.
    - Mondja, kedves barátom, hogy hivják magát? - kérdezte az egyik.
    - Nevem Sámuel, azért jöttem ide Hátsó-Indiába, hogy vadásszak.
    - És mire akar vadászni?
    - Kizárólag madarakra.
    - És tud maga vadászni?
    - De mennyire - felelte gőgösen Sámuel. - Dániában tagja voltam egy lövész-egyesületnek és legutóbb a második dijat nyertem el. - A társaság tagjai percekig fuldokoltak a nevetéstől. Valamelyik megkérdezte tőle, hogy miből akar megélni vadászat közben, mire Sámuel büszkén a zsebére ütött, hogy hála Istennek neki van pénze, legutóbb sokat nyert Kopenhágában a tőzsdén. Egy harcsabajuszu hatalmas férfi később pókert ajánlott és megindult a játék. Sámuel eleinte veszitett, azután nyert. A harcsabajuszu csalt és Sámuel mégis nyert. Az arcából csak ugy sugárzott a butaság és közben nyert. Ekkor érkeztek Thurn és ujdonsült barátai.
    - Thurn Fülöp vagyok - mutatkozott be körbe és az egyik kisérője magyarázni kezdte a harcsabajuszunak:
    - Johann Thurnnak a fia, ő is olyan hires vadász, mint az apja.
    - Isten hozott, öcsém! Az apád jó barátom volt! - csapott a kezébe a harcsabajuszu, - Jefferson vagyok... És ez az ur itt... Sámuel, a madárvadász, uj barátunk. Ülj le és nézd, ahogy pókerezünk.
    Az események azután gyorsan követték egymást. Sámuel egyre nyert, Jefferson egyre dühösebb lett, végül felhördült: - Te törpe, ha rájövök, hogy nem játszol becsületesen...
    A kis vadász nyomban felugrott és végigmérte.
    - Ezért azonnal adjon elégtételt nekem. Azonnal!
    - Meguntad tán az életedet?! Csukott szemmel kilyukasztalak!
    A jókedv ujra visszatért, a dühös kis emberkén kitűnően mulattak.
    - Na ne félj, nem eszlek meg, a lábadba fogok lőni - mondta Jefferson. - Állj csak oda a falhoz, én meg ide az ajtóhoz, ha minden áron meg akarsz velem verekedni.
    - De mi biztosit engem arról, hogy a barátaid nem támadnak rám, ha én győzök? - mondta a kicsi délcegen kihuzva magát és ettől az egész társaság valóságos nevetőgörcsöket kapott, csak Thurn szólt oda aggódva, a kis emberkéhez: - Az Istenért, menjen innen, ezekkel nem jó kukoricázni.
    - Uram... - mondta lenéző fölénnyel Sámuel, - én a dán lövészegylet második diját nyertem. - A társaság tagjai az oldalukat fogták, de Jefferson hirtelen leintette őket: - Csend! Fiuk! Mindenki leteszi a revolverét a másik asztalra, hogy a mi Sámuelünk nyugodtan meg merjen verekedni velem!
    - „Ugy van! Ugy van!” - kiabálták mindannyian és revolvereiket egy távoli asztalra helyezték. Sámuel közben a söntéspolcnak támaszkodott és várt. Jefferson szemben vele, husz lépés távolságra az ajtónál!
    - Idehallgass, te bolond! A térdedbe fogok lőni, azután visszaveszem a pénzemet, mert nem játszottál becsületesen. Öt pere mulva háromnegyed tizenkettő. Azonnal ütni fog a harang. Az első harangütésre lövünk, addig karbafont kezekkel állunk.
    Sámuel egy szót sem szólt, övébe tette revolverét és karbafonta a kezét. Az ilyen párbajnál az dönt, hogy ki tudja hamarabb előrántani a pisztolyát. Némán multak a percek. Azután megkondult a harang... Hogy történt? Senki nem figyelhette meg, senki nem láthatta, mert ez a mozdulat gyorsaságában tüneményesebb volt minden bűvészmutatványnál: mire Jefferson keze a revolver agyához ért, Sámuel már fejbe is lőtte és jóformán nem is láthatták a revolverét, mire ujra ott fityegett az övében és visszatámaszkodott a söntéspolchoz. A harcsabajuszu egyetlen hang nélkül, mint kidőlt tuskó zuhant a földre és a harmadik negyedet elütő harang melódiája még ott rezgett a levegőben. Azután olyan csend lett, olyan döbbent némaság, mintha a szivverése is elállt volna mindenkinek. Pedig csak egy sziv szünt meg dobogni a helyiségben. Az egyik bronznyaku megmozdult, de a láthatatlan mozdulat ismét felkapta a pisztolyt és a kis vadász, rájuk irányitva csövét, félelmetes hangon dörögte:
    - Aki moccan, az halott! - Most látták csak, hogy ez a kis alak, aki lelőtte vezérüket, egyben le is fegyverezte őket. Revolvereik mellett állva, lövésre készen fordult feléjük: - Elfelejtettétek a vezetéknevemet is megkérdezni. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: nevem Sámuel Dorn. Tényleg madárvadász vagyok. Jómadarakra vadászok - és nevetett hozzá, - olyan jó madarakra, mint ti vagytok. Mondjátok meg Pepitónak, hogy Jefferson Paddingot elintéztem és legközelebb rá kerül a sor.
    Dorn nevétől, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban megdermedtek, mint a szemük láttára lelőtt vezérük halálakor. Dorn most Fülöphöz fordult: - Ide hallgasson, maga zöldfülű! Magát azért csalták ide ezek a csirkefogók, hogy megöljék és ne legyen érvényes az erdőirtási engedély, amit az öreg Thurn a maga nevére iratott át. Jó lesz, ha visszamegy innen a hotelba és vigyáz magára. Hordja el magát!
    Thurn Fülöp, a „Déli Tenger Réme” olyan gyorsan hagyta el a helyiséget, hogy az utolsó lépcsőfokon keresztülbotolva, orrán, száján érkezett ki az ucca kövezetére.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983416
Webáruház készítés