Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: Járőr a Szaharában_EPUB

Rejtő Jenő: Járőr a Szaharában_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-könyvből:

     

    A sivatagon túl már látszott az Atlasz-hegység nyúlványa. Ez volt az utolsó oázis a Szaharában: Azumbár. Egy állomásépület, egy kút és néhány vályogputri jelezte, hogy a helyiség vasúti góc. Minden hat hétben egy teljes fél óráig állt itt a Szahara vasút, de senki sem tudja, hogy miért. Zarzan, a berber házaló, aki a környékbeli helyőrségek katonáira rásózza rossz zsilettjeit és olcsó szipkáit, most nyájas ábrázattal vigyorog az érkezők felé.
    - Nagyszerű whisky van a duáromban. Azt hiszem, a rumi katonák szeretik.
    - Megvesszük tőled a whiskyt, Zarzan - mondta Vernin. - Szükség lesz rá, mert a «Szép Hopkins»-hoz jöttünk, ha ugyan itt van.
    - Véletlenül itt van, uram. Az esti vonattal visszaérkezik Gondarból a vasúti vendéglős, azt akarja megverni.
    Megvették hát a whiskyt és felkeresték a Szép Hopkins nevezetű egyént, állandó tartózkodási helyén, két sínpár között, egy nagyon öreg kecske társaságában.
    Hogy miért nevezték ezt a Hopkinsot Szép-nek, ezt senki sem tudja, Hopkinsra minden más jelző jobban illett volna. Lapos, ragyás arca közepén tömpe, vörös orra egyenesen torz volt. Európai létére a vadember minden jellegzetességét egyesítette magában. Nomád életet élt, cserekereskedést folytatott és végül valóban vad volt, mert ha megharagították, habozás nélkül ütött és ha ütött, az általában huzamosabb ideig megmaradt nyomaiban az inzultált egyén testi és lelki világában. Foglalkozására nézve azt tartották róla, hogy kizárólag alkoholista. Az alkoholhoz is cserekereskedelem útján jutott. Ahol ittak, ott a Szép Hopkins megjelent és az alkoholért cserébe nem vert meg senkit.
    Majdnem két méter magas, egész sovány, szélesszájú, albinószerűen világosszőke, vizenyősszemű és hatalmas csontozatú ember volt ez a Szép Hopkins. Szakadt ruhája egy madárijesztő igényét sem elégítette volna ki. Pillanatnyilag ott ült a sínek közt és egész jó állapotban lévő cipőjét nézte a jobb lábán. A másik lába csupasz volt, mert a bal cipőjét még két év előtt a festői Cape-Townban hagyta egy liter kitűnő rizspálinka ellenében. Most türelmesen várt a sínen üldögélve, hogy megverje az esti vonattal érkező vendéglőst, akinek eladta a csendőrjárőr celofántokkal ellátott katonai térképét egy pár csirkéért. Az egyik csirke azóta kimúlt és a Szép Hopkins szerint a vendéglős megetette valami különös növényi maszlaggal a baromfit, hogy ez élénknek lássék az adás-vétel pillanatában, mint bizonyos versenyparipák, amelyeket futam előtt «feldoppingoltak». Ilyenkor a gyepen úgynevezett «óvás» történik és az eredményt a zsüri megsemmisíti. Ugyanilyen óvásra és megsemmisítésre készült a Szép Hopkins is és e célból magával hozta egy húsdaráló fémvázát, hogy jogos felháborodásának kellő nyomatékot adjon.
    Örök rejtély, hogy Vernin, aki állítólag nyugalmazott katonatiszt volt, mivel férkőzött a vadember szivéhez, amely általános felfogás szerint a szónak ebben a jelképes értelmében nem is létezett. Tény az, hogy a Szép Hopkins a maga módján szerette Vernint.
    - Halló, Hopkins! Vettünk egy üveg whiskyt. Megihatod velünk.
    - Az nagyon jó lesz...
    - Nálad akarok megpihenni - mondta Vernin. - Üzletről is szó lehet.
    - Én ezeket az alakokat nem ismerem - felelte és némi utálattal nézte a katonákat. - Kétes pofák.
    Borck, a matróz összevonta sűrű, ősz szemöldökét:
    - Ön nem valami finom ember - mondta és egy igen hosszút köpött a pipája mellől. - Az is lehet, hogy megütöm, ha így folytatja.
    A Szép Hopkins Verninhez fordult:
    - Ez a gorillaképű, ez eljöhet hozzám. Elég rendes fiúnak látszik.
    - Ha csak ilyesmitől függ - mondta könnyedén Pugacsev, az ítéletvégrehajtó - tőlem is kaphat egy-két pofont...
    Vernin rálépett a húsdarálóra, amit a Szép Hopkins fegyverül használt és máris hozzávágott volna Pugacsevhez és közéjük állt:
    - Ha ostoba vagy, Hopkins és nem elég biztosíték neked az, hogy ezek az alakok a barátaim, akkor fütyülök rád és itthagyunk.
    - Hát jó - mondta a vadember szelídebben - neked se kell mindjárt a hatodik emeleten lenni. Nem sértettem meg a barátaidat. Csak azt mondtam, hogy nekem nem tetszenek. Egyiknek se vagyok a menyasszonya, hogy ezért dühös legyen. A «Második Osztályba» menjünk?
    - Igen. Ezek az emberek megőrzik a titkot. Én jótállok értük.
    - Miféle hely az a «Második Osztály»? - kérdezte Dormand.
    - Hopkins öröklakása - felelte titokzatosan Vernin.
    - Ez hülye... - szólt Puskin Mária Gottfried, aki eddig szótlanul betegeskedett valahol a háttérben.
    - A Szép Hopkinsra azért van szükségünk - szólt Vernin - mert nála fog elrejtőzni Puskin úr, amíg mi elintézünk néhány rablót In Sallah környékén. Ezért be kell vennünk őt a részvénytársaságba, mondjuk Felügyelőbizottságnak.
    - Azt csinálnak a részükkel, amit akarnak - mondta Puskin. - Az alaptőke felemelése azonban lehetetlen, mert az én kisebbségi indítványom alapján elvetjük.
    - Szerintem - mondta Borck, a matróz - mivel Puskin Mária Gottfried az alaptőke, neki kell megtoldani a mi nyolc milliónkat a Szép Hopkins részével. Az én két millióm nem bír el semmiféle ujabb terhet.
    Borck, a matróz nagyon ideges volt. Úgy látszik, a tengereken, vagy a kikötők sikátoraiban eddig még ritkán történt meg vele, hogy két millió frank nélkül kényszerült bitangolni.
    Közben elérték a hegyet és egy ösvényen haladtak, amely nem messze a vasúttól kígyózott, beláthatatlan messzeségbe az Atlaszon keresztül. Itt már néhány pálma változatosabbá tette a tájat és a vadi Mellach aránylag széles időszaki folyója is a közelben rohant le a hegyről, sellőről-sellőre bukva, nagy harsogással. Ahol az ösvény egy szép ívben áthajló vasúti híd mellett szakadékhoz ért, Szép Hopkins és Jozefin, a gőgös, élemedett kecske, a sűrű növényzet között leereszkedtek a völgybe. A katonák követték őket. Ahogy mind bejjebb értek, egyre sűrűbb félhomály fogta körül a kis csoportot, mert a szakadék két oldalát alagútszerűen zárta el a buja növényzet. Lent nem messze a vasúti hídtól megpillantották a Szép Hopkins «öröklakását». Remek! Szinte repkényszerűen behálózva kúszónövényekkel egy vasúti kocsi állt a szakadék falához támaszkodva. Hatalmas tábla függött rajta:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983355
Webáruház készítés