Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: El a pokolból!_MOBI

Rejtő Jenő: El a pokolból!_MOBI
340 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Este van. Az utcák megtelnek emberekkel. Belabeszben, általában Afrikában, ezek a legforgalmasabb nappali óráknak számítanak. Egy nagy puszta térségen népies szórakozásokra nyílik alkalom. Körhinták, állatszelidítők, vándorszinészek produkálják itt magukat, matrózok, katonák és alacsonyabbrendű alkalmazottak mulattatására. Egy nagy faépületben látványos revűt mutatnak be több képben, táncokkal és állatsereglettel. Az állatsereglet három tagból állott: egy idomított majomból és két nagyon büdös sakálból. Csúnya nők rosszhangon énekeltek, Európából kimustrált jelmezekben. Szünetben vizet árultak és egy nagyon lehangolt pianinó a Kék Duna című keringőt játszotta, foszlányszerűen dobálva ki a melódiákat a moslékízű, langyos levegőben. Ide azért jöttem be, mert a címlapon feltüntetett sok francia szereplő között egy név ötlött a szemembe: „Monostori”. Csak magyar lehet! Sovány kis horgasorrú ember volt Monostori. Énekelt, táncolt és egy hosszú rúd segítségével idomította a hiénákat. A rúdon kívül még egy korbáccsal is csattogott feléjük és az állatok meg is ijedtek tőle, amit úgy demonstráltak, hogy a ketrec egy távoli sarkába vonultak és a legádázabb döfködésre sem voltak hajlandók előjönni. Ezek után Monostori az ijedt sakálokra mutatva, mélyen meghajtotta magát.
    Görcsös reménnyel kapaszkodtam ebbe a lehetőségbe, fillér nélkül, mélyen bent Afrikában, reménytelen helyzetben. Előadás után felkerestem Monostorit. Egykedvűen nézett végig rajtam, szomorú szemeiben valami örök közömbösség szürkéllett. Beültünk egy kocsmába beszélgetni. Mérnök volt Pesten, szerencsét próbálni jött Algirba, eleinte rendesen keresett az útépítéseknél, aztán megbetegedett... Később kocsmákban énekelt, így került a társulathoz, ahol színész, titkár, állatszelídítő... Beszéd közben egy-egy hangot, mint aki megijedt, hirtelen visszarántott a gégéjébe. Ez a jellegzetes asztmatikus beszéd Afrikában, a klíma halálosságát jelenti európainál... Az arcára nyirkos fényfoltokba ült ki a belső pára, a szemei sötéten karikásak voltak. Hazakerülni?... Már mindegy. Semminek sincs értelme... És nagy sárga ujjával elpöckölte a cigarettavéget, amely, mint valami rakéta lendült föl és néhány looping the loop után az ablakpárkányra esett. Nem meséltem el a történetemet. Minek? Ez az ember már túl van azon, hogy honfitárs, szenvedés, légió és bármiféle fogalom, vagy érzés hasson rá. Inkább közönyösségből, mint részvétből azt mondta, hogy elvisz a társulattal Dakarba.
    Dakarba!
    Egyenlítő! Kikötőváros!... Menekülésem első igazi nagy győzelmes ettapja! Reménytelen távolságok deltája!... Milyen boldogan utaztam, mint etető a sakálok ketrece mellett. Pedig az elviselhetetlen bűztől állandó hányingerem volt, a ruhám, a bőröm úgy magábaszívta az átható hulladékszagot, hogy még hetek mulva is émelyegtem tőle... De milyen pompa és kényelem, milyen céltudatos, eredményt igérő, tartalmas vándorlás volt ez, a mögöttem hagyott reménytelen irtózatos ámokfutáshoz képest...

     

    7.

    Dakarban már utazási irodák vannak, forgalmas belváros, európai és amerikai turisták, előkelő bárok, kitünő zenekarok és artistaszámok. Dakar külsőleg modern, nagy város, kikötője talán modernebb, mint Hamburg, munkazaja és forgalmi lármája nem vontatott, hanem nyugtalan és ideges, de a túlzsúfoltsága, a napsütésben, elviselhetetlenül bántó fehér falak, az undok karatyolás, a tarka nyüzsgés, a sok szemét és a levegőben izzó porszemek minden modernség felett jelzik, hogy ez itt még nagyon is Afrika, amilyen hirtelen parti fekvése miatt felszerelték rá Európát, hogy még Baukunst-ház is látható itt-ott. Micsoda küzdelem, milyen táv, amit elhagytam és hol vagyok még a börtön kapujától, ahonnan kilépve végre lélekzetet vehetnék, mert ez a vergődése és kapkodása a tüdőnek, amivel itt a tátott szájjal beszívott forróságból meddőn próbál oxigént zsarolni, egész más életműködés, mint amit általában lélekzetvétel alatt értünk. Egy palánkkal elkerített nagy telken valóságos tevepark van, kirándulók és egyéb utasok számára. A ganéjban térdelő állatok lomhán mozgó nyakukkal, szelíd bárgyúsággal néznek mindenre. A bejáratnál két-három félmeztelen ember nyergeket varr és kopácsol. Itt volt a tevehajcsárok kávéháza, ahol elképzelhetetlen rongyosságom formaruhának számított. Nagy csoportokban álldogáltak és jártak ki-be egy kávéház terraszán. Nyomban láttam, hogy itt nyugodtan meguzsonnázhatok és könnyen elkeveredhetek fizetés nélkül a terrasz valamelyik szélső asztalától a forgatagba. Kávét ittam és croissan-nak nevezett kis száraz kifliket ettem hozzá. Itt történt váratlanul, hogy odalépett az asztalomhoz monsieur Friedrich. Alacsony, kövér emberke volt, nagyon vastag vörös nyakkal és ezt a vörös nyakat állandóan kendővel törölgette, hogy az izzadság ne folyjon be a gallérja mögé. Ferde szájjal, rekedt, de harsogó hangon beszélt és köpködött. Fentírt sajátosságait csak később konstatálhattam, mert miután leült az asztalomhoz és szivarcsutkáját egyik szájaszéléből átrágta a másikba, hosszabb ideig némán fixírozott. Már elhatároztam, hogy pofon fogom ütni, mikor végre megszólalt:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983348
Webáruház készítés