Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: A halál fia_EPUB

Rejtő Jenő: A halál fia_EPUB
340 Ft340

Mi történik akkor, ha valaki ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy meghaljon? Keresi a halált, de az csak nem akar vele szembejönni! Sőt, a helyzet még rosszabbra fordul, mert nemcsak ez nem jön össze, hanem semmi se... Bármi, amit kíván, fordítva sül el, minden, amit kíván, pont az ellenkezőjére válva valósul meg. Mígnem egyszer csak elérkezik az, hogy amit kíván, teljesül? De vajon melyik kívánsága teljesül?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Véletlenül ütközött bele a halálba, mint mikor valaki az utcasarkon nekimegy annak a másik úrnak, aki a derékszög ellenkező irányából kanyarodik be. Mr. Johnson jókedvű fiú volt, szerette a whiskyt és bár korán reggel járt irodába, hajnalig nem tűrhette az ágyat. Kitűnő fizikuma dacára életmódját kezdte sínyleni. Sokat ásítozott a hivatalban nemcsak azért, mert a parcellázás munkája nem tartozik az izgalmas és változatos tevékenységek közé, hanem azért is, mert mindössze napi három-négy órát aludt.
    Dr. Ramsay, Grimm úr unokaöccse, aki sűrűn fordult meg a hivatalban, egyszer figyelmesen nézegette az arcát és rosszalólag szólt:
    - Nincs valami jó bőrben, Mr. Johnson. És sokat sóhajtozik.
    - A parcellák, kedves Ramsay, a parcellák nyomják a lelkiismeretemet - felelte szemrehányóan, mert Grimm úr unokaöccse is valamilyen módon kapcsolatban állt a vállalattal.
    Körülbelül erre az időre esett Mr. Johnson eljegyzése Edittel. Edit ugyancsak Grimm úr vállalatánál volt alkalmazásban, mint titkárnő. Csinos, karcsú, finom szőke lány volt Harlow Edit, három nyelven levelezett, özvegy édesanyját és nyolcéves öccsét tartotta el már két esztendeje. A könnyelmű, kissé léha Johnson és a kötelességtudó, pedáns Edit beleszeretett egymásba és elhatározták, hogy rövidesen összeházasodnak.
    Johnson kevesebbet éjszakázott és kerülte azokat a mérsékelten erkölcsös helyeket, amelyek azelőtt napi programjához tartoztak. Nagy ambícióval készült új és szebb jövőjére Edittel. Ehhez elsősorban némi pihenésre lesz szüksége. Feltette tehát, hogy ha elkészül az új parcellatervekkel, két hét rendkívüli szabadságot fog kérni Grimm úrtól. Nem megy majd könnyen, de egy kézitusaszerű szóváltás talán meghozza a kívánt eredményt.
    Különösképpen Grimm úr az első kérésre beleegyezett. Sőt felajánlotta Johnsonnak, hogy annyi előleget ad, amennyi elegendő ahhoz, hogy ezt a hetet annak a bizonyos szanatóriumnak az üdülőjében töltse, ahol Grimm unokaöccse volt az alorvos. Ez nagyon jó volt. Mert Mr. Johnson kissé szédült és olykor szorongó érzése volt, ami nála általában nikotinmérgezést jelentett.

    *

    Grimm úr nagylelkűségének egészen más háttere volt, mint a pillanatnyi ellágyulás, vagy más, telekspekulánshoz méltatlan, elégikus roham. Az előzmény egy fél évre nyúlik vissza, mikor Grimm úr váratlanul különös dolgokat konstatált önmagán. Romlott az étvágya, nyugtalanul aludt és agyában tótágast álltak a négyszögölek. Negyvenhétéves korában szerelmes lett. Beleszeretett Harlow Editbe.
    Itt vonta bele a sors dr. Ramsayt az ügybe.
    Grimm úr a maga módján szerette az unokaöccsét és olykor kisebb összegekkel támogatta Ramsay doktort. Éppen egy ily ügyben járt nála az orvos, de a szokottnál lényegesen kínosabb módon szorult rá a bácsi támogatására.
    - Ezer fontot kell kapnom, bácsi - síránkozott Ramsay. - Becsületbeli ügy. Tőzsdei tartozás...
    Grimm úr tartózkodóan felelt.
    - Ezer font nagyon sok pénz. Sok víznek kell addig lefolyni az alagcsöveken, míg ezer font ára telek kiszárad. De azért... tudod, talán most az egyszer nem zárkózom el. - Elgondolkozva járkált fel és alá a szobájában. - Ez a Johnson szombaton beköltözik egy hétre hozzátok a szanatóriumba. Szeretném, ha foglalkoznál vele. Rossz bőrben van. És nősülni akar... Elveszi Harlow Editet. De ha kiderülne, hogy beteg...
    Sokáig hallgattak. Dr. Ramsay az ajkát harapdálta.
    - Kérlek, egy hét mulva keressél fel, - mondta Grimm úr, - akkor beszélhetünk az ezer fontról. Attól függ, hogy milyen hangulatban leszek. Váratlan szomorú hírek alkalmasak arra, hogy adakozó kedvem támadjon... Tudod, ha egy ilyen leány, mint Edit, aki józan, komoly és ha szerelmes, akkor is egészséges felfogású, mondom, ha egy ilyen leány megtudja, hogy vőlegénye gyógyíthatatlan betegségben szenved, akkor már nem habozik és hozzámegy a legelső tisztességes, becsületes kérőhöz.
    - Hm... Hát nem te akarod elvenni?
    - Tessék?... Én azt hiszem, hogy többé-kevésbé tisztességes vagyok. De végre is a te kölcsönöd szempontjából nem az a fontos, hogy kitől kapod, hanem, hogy mikor. Ha tehát erről a szerencsétlen Johnsonról kiderülne, hogy halálos beteg...
    - Ez aljasság! Azt akarod, hogy hamis diagnózist csináljak.
    - Nem is olyan aljasság. Ez a Johnson még felejthet. Boldog lesz, ha megtudja egyszer, hogy kutyabaja és esze ágába sem jut elveszett menyasszonyát siratni. Talál még nőt, ahányat akar. De az én koromban már ritka dolog a szerelem. Hát gondold meg... Szervusz...
    Ramsay doktor töprengve ment be a szanatóriumba. Magára vette a fehér kabátját, sokáig ődöngött a folyosókon, bement az elhagyatott ambulanciára, az üres laboratóriumba, ahol már sorban álltak különböző üvegcsék, felhalmozott hatalmas borítékok a délután készült röntgenfelvételekkel. Ezeket holnap délelőtt vizit előtt nézi át a főorvos. Az egyik borítékon ez állt:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983317
Webáruház készítés