Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: A boszorkánymester_MOBI

Rejtő Jenő: A boszorkánymester_MOBI
490 Ft490

TARTALOM

ELSŐ FEJEZET
Egy baleset még a jobb eset
MÁSODIK FEJEZET
Kicsi a Vass, de gyenge
HARMADIK FEJEZET
Kvázi az első fejezet
NEGYEDIK FEJEZET
A szanatóriumban feltűnés nélkül meghal a főhercegnő
ÖTÖDIK FEJEZET
Egy különös éjszaka
HATODIK FEJEZET
Egyre cifrább lesz
HETEDIK FEJEZET
Kiderül, hogy valaki mindent megértett anélkül, hogy görögül tudna
NYOLCADIK FEJEZET
Az ügyet tisztázzák úgy, hogy még zavarosabb lesz
KILENCEDIK FEJEZET
Megindul egy gyors nyomozás
TIZEDIK FEJEZET
Nem történik semmi, de az végzetes
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Wallenstein főorvos tizenkét menetben a halállal
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    - Mi történt, kérem? - kérdezte a princessz, miután megszokta, hogy pozíciója legyen.
    - Ez, kérem, hallatlan... Háromszor csöngettem a liftnek, és az orrom előtt felmegy, lemegy, a negyedik emeletre, a harmadik emeletre, az alsó fürdőbe, az étterembe...
    - Azt honnan lehet tudni?
    Az éles hangú, hegyes orrú, ősz kis asszonyka a jelzőtáblára mutatott, ahol mindig kigyulladt a lift pillanatnyi helyzetét jelző gomb. Ha mozgásban volt, vagy ha megállt.
    - Ez a tábla mutatja, de liften belül is mutatja a tábla, ha én csengetek.
    - Jé, de érdekes! Megjegyzem, ilyet láttam Londonban, a Savoy Hotelben...
    A botra támaszkodó, ősz asszony bólogatott.
    - Do you speak English?
    A princessz ijedten felelt tökéletes angolsággal, de hirtelen abbahagyta. Hiszen angolul magyarázta el, hogy mért nem tud angolul!
    - Táncosnő voltam, és Londonban is felléptünk - sietett valami magyarázatot adni a princessz.
    Az ősz asszony újra csöngetett, a lift idegesen kétszer visszacsengetett, és elvágtatott előttük, tűnő világossággal a zárt akna mögött...
    - Szóval, maga volt, fiam, Angliában? Szép ország. Tíz év előtt Lady Midland vendége voltam - és sóhajtva tette hozzá. - Három hónapot töltöttem Skóciában... Gyönyörű volt! Különben Várady Vladimirné bárónő vagyok.
    - A Várady Vladimir! Ankarában volt kereskedelmi konzul! Én egy estélyen, három év előtt...
    - Érdekes!... Maga mennyi helyen táncolt, fiam.
    - Ó... Én nagyon sok helyen táncoltam! Bejártuk egy csoporttal az egész világot. Az nagyon kedves ember volt, az a Várady Vladimir báró...
    Az ősz asszony sóhajtott.
    - A táncosnők mindig dicsérték szegényt... és nem ok nélkül... Másfél éve, hogy meghalt.
    És álltak a liftnél. Most már a princessz is dühös volt.
    - Ez mért van, hogy a méltóságos asszony annyit csönget?
    - Én, fiam, háromszáz pengő kegydíjból meg egy protekció jóvoltából vagyok itt. Velem rosszul bánnak. Muszáj. Példát kell adni a többiek számára, hogy lám, aki nem tud sok borravalót adni, az így jár... Ennek így kell lenni. Mert különben senki sem adna sok borravalót, és akkor miből élnének itt ezek a szegény emberek?
    - Nem jó megoldás. Ezt másképp kell csinálni. Mert akinek nincs pénze, az még lehet erélyes.
    Most megállt a lift. Kifogástalan mosollyal, a széttolt ajtó mellett, befelé mutatott a boy.
    - Ezentúl, ha a méltóságos asszony csenget, akkor mindjárt jöjjön. Mert az is lehet, hogy én csengettem. Szintén itt van a szobám, és a békés filozofáláshoz nem értek...
    - Kérem, ez úgy van...
    - Maga ne feleljen! Maga vezesse a liftet! Szanatóriumban levő hölgyeknek csak úrvezető felelhet, ha nem kérdezik. Maga nem úrvezető. Ha úrvezető lenne, akkor csak azért se váratná a méltóságos asszonyt, mert nem tűrné, ha azt hinnék magáról, hogy itt a borravaló miatt szekál valakit!
    A liftes úgy elámult, hogy a fürdő alatti kamrához értek. Ugyanis ajtónyitással fékezett, és csodálkozásában megfeledkezett róla.
    Gyorsan visszasiklott vagy fél emelettel. És besiettek ketten a fürdőbe.
    - Én ide megyek jobbra, a diatermiára - mondta a méltóságos asszony nyájasan. - Magát hogy hívják, kis művésznő?
    - Kovács Ágnes. Mostan elárusító vagyok éppen egy Vass nevű üzletében, mert a művészet pillanatnyilag pang.
    - No, jöjjön be hozzám később... Mutatok majd sok érdekes dolgot. Én is utaztam mindenfelé. - Szomorú mosollyal megsimogatta a princessz arcát, és elindult a diatermiára.
    A princessz azonnal a fodrászhoz sietett, és egy rendkívül érdekes frizurát rendelt. Amilyet még sohasem viselt. És a fodrász nagyon csodálkozott rajta. Mire ez a hajviselet elkészült, a princessz elégedetten nézte magát a tükörben. A frizura olyasféle kifejezést adott az arcának, mintha egy év előtt társzekér haladt volna át a fején, de sérülései úgy-ahogy begyógyultak, csak idióta maradt.
    Ez a frizura remek!
    Most még csak megfelelő ízléstelen holmikról kell gondoskodni. Nagyon fontos, hogy ez a dr. Wallenstein pukkadjon! Hogy ő itt rontsa az összhangot. Az eleganciát. Ami igen fontos e helyeken! És Szabó Gusztávval megvereti a liftest, sőt a szobalányt is, mert lehet, hogy az nőket is üt. Disznóság, hogy a méltóságos asszonyt nem szolgálják ki rendesen és éppúgy, mintha rém sok borravalót adna.
    Mit tehet még?
    Manikűr!
    - Egész pirosra fesse a körmömet, kedves. Rém pirosra.
    - Már nem hordják úgy.
    - Elég rosszul teszik.
    Ez is megvan!
    Most kvarcfénykezelést vett, különböző drága sercegő és villámló, világító és búgó kezeléseket. És állandóan Wallenstein főorvos úrra hivatkozott. A főorvos, úgy látszik, igazolta a hivatkozást.
    Elindult a szobája felé.
    A folyosón találkozott Szabó Gusztávval.
    - Halló, Szabó Gusztáv! Nekem hiányzik most a jobb lábra való papucsom. És elvesztettem a jobb lábra való körömcipőmet. Ezt a papucs híján vettem fel. Nem keresné meg?
    - Nem.
    - Mi?!
    - Jól tudom - mondta nagyon komolyan Szabó Gusztáv -, hogy mégiscsak benn volt magánál Torbágy sebész.
    Aha! Ez a Szegő Éva ajtaján látta bemenni a Torbágyot, és azt hiszi, hogy ő az a művésznő. No jó. Vállalja!
    - Nézze, Szabó Gusztáv. Őszintén szólva, én önzetlen jó barátomnak tartottam, de egy kicsit verekedtem is magáért, mielőtt még Torbágyot fogadtam. Emmával akaszkodtam össze. Megvertem!
    - Én is verekedtem magáért.
    - Megverte Torbágyot?!
    - Szintén Emmát!
    Szegény. Ezen az éjszakán mindenki helyett Emmát verték meg.
    Rettenetes ember azért ez a Szabó Gusztáv. Mégiscsak kiderül róla, hogy adott esetben megveri a hölgyeket.
    - Ez nagyon csúnya volt magától! - mondta szemrehányóan.
    - Mindegy. Azután elintéztem vele a dolgot. Kap tőlem végkielégítést. Ma este újra találkozunk.
    - És még jobban elveri?
    - Nézze, művésznő... Én sohasem vettem komolyan a nőket... Nem számítottak... Nekem hatalmam volt felettük. Tudtam bánni velük. De nem sokra tartottam őket... Most ez más... Maga az első nő az életemben, akit szeretek. Eddig úgy volt, hogy szerettek a nők, és ha nekem kellemes volt, azt mondtam rá: szerelem. De most...
    - Ne is beszéljen tovább...
    Erőltetetten nevetett. Rémes, hogy még így is szereti valaki. Olyan a frizurája, hogy lófeje van tőle. Erőltetetten kacag, és elmázolja kissé a száját rúzzsal.
    - De igen! - felel hevesen Szabó. - Beszélni akarok róla!
    - Haha! Én táncosnő vagyok, és...
    - Mindegy! Nem bánom a múltját. Én sem voltam príma ember... Csak arra figyelmeztetem, hogy ne higgyen egy szót se a Torbágy sebésznek! A Torbágy sebész Anna nővér kezében van, biztosan! Itt hiába minden! Ez az Anna nővér nem hagyja azt, aki az övé... Azért volt az a nagy botrány az éjjel, mert a Berényiné egyedül maradt. A nővért elhívta Emma, és Torbágy doktor is elment. Közben valaki még egy injekciót adott Berényinének, és ettől a nő kimászott az ágyból. Ott járt magánál. Azt mondják, csúf sikoltozás volt. Én másfelé voltam. Sajnálom. Maga dr. Torbágy megállapította, hogy még egy injekciót kapott a nő. És dr. Bloch tagadja... illetve azt állítja, hogy nem ő adta. Én esküszöm magának, hogy Anna nővér volt! Bement a Berényit keresni... Érezhette a pulzuson, hogy Berényiné állapota kissé javult, és adott neki valami koffeint vagy mit - Anna nővér ugyanis medika volt. És a szerencsétlen, súlyos beteg asszonyt egy injekcióval rászabadította féltékenységében magára... Ha ezt bizonyítani lehetne, akkor Anna nővér repülne innen... De nem lehet bizonyítani. Sajnos, a Wallenstein nem tűri, hogy olyan ügyek forduljanak elő, amelyek bizonyításra szorulnak. Ez azután történt, hogy összeverekedtek. Berényi úr és Torbágy sebész, és a művésznő bezárkózott a fürdőszobába. Mikor a Berényi a Torbágy sebész urat leütötte, akkor én elálltam az útját, be akart menni a fürdőszobába, és a hátsó zsebe felé nyúlt, de nem volt revolvere...
    Világos! Berényi, abban a hitben, hogy a felesége túl van a veszélyen, ment a színésznőhöz, itt összeverekedtek a Torbággyal, és közben a színésznő bezárkózott a fürdőszobába. Berényi be akarta törni az ajtót, hogy megfojtsa vagy megcsókolja, ekkor jött Szabó Gusztáv, aki azt hitte, hogy a princessz van bent, mivel fogalma sincs, hogy nem ő a színésznő...
    - Én egy dupla nelszonnal lefogtam hátulról Berényi urat, és felszólítottam, hogy hagyja el az emeletet. És a művésznő bent azt mondta, hogy luminál van a kezében, és ha betörik az ajtót, megmérgezi magát. Akkor újra nekirohant a Torbágy sebész úr, és én közéjük álltam. Nem akartam Ferinek szólni, mert ez nem az én emeletem, és semmi dolgom se volt ott... Amikor Berényi úr a luminált hallotta, csöndes lett nagyon, és akkor azt mondta Torbágy sebész úrnak, hogy beszéljenek egymással nyíltan és őszintén, jöjjön le a kertbe. Akkor én már láttam, hogy nem lesz újabb verekedés, hanem mind a ketten szidni fogják a művésznőt, és végül konyakot isznak valahol. Mégis utánuk mentem egy darabon, és akkor kezdett a művésznő sikoltozni, hogy összeszaladt az emelet, és lehozták fentről az ájult Berényinét. És senki sem értette, hogy került az egyáltalán ki az ágyból, amikor az Udvarhelyi báró úr szerint annyi altató felszívódott, és egy óráig feküdt a műtőasztalon... Tudja, művésznő, ilyenkor én úgy csodálom a nőket. Hogy ez felkelt az ágyból, és a féltékenység, a hiúság hajtotta...
    - Nagy motor...
    - De el kell adni - mondta szomorúan Szabó Gusztáv -, nyolcszáz lelépést adok Emmának, mert gyereke lesz. Szóval, azután lementem a földszintre, mert hátha mégis verekszenek. De nem verekedtek. Konyakot ittak az étteremben, és akkor már csend volt az épületben, és végül felmentem újra, megnézni, hogy mi van a művésznő szobája környékén...
    A princessz megsimogatta Szabó Guszti arcát. Ez a fiú vigyázott rá, abban a hitben, hogy ő a művésznő.
    - Jól van, Szabó Gusztáv, maga derék testőr. Most pedig kerítse elő a papucsomat, és adja oda Pipi nővérnek.
    Szabó Gusztáv elment, ő pedig elfoglalta az új, parkra néző, első emeleti szobáját, amelyet időközben kijelöltek számára, és már ott állt egy nagy kofferban mindaz, amit Kovács úron keresztül megrendelt. Elsőrangú, ízléstelen, a princessz ruhája alapján készen vett tucatholmi, továbbá volt egy csíkos napernyő és egy bársonyszalagos kalap, amilyet férfiban csak zsandárok szoktak hordani.
    Megjelent a diätschwester.
    - Jó napot. Elza vagyok. Hallottam, hogy a kerti részről ide költözött. Ebédre van...
    - Hozzanak gulyáskrumplit. És diós nudlit. És szalámis kenyeret. És mit kell irkálni? Majd mindig megmondom, mit akarok. Maga mért hízik így el? Fiatal lány egyen kevesebbet. Én csak azért eszem sokat, mert nem hízom tőle.
    - A pajzsmirigyemmel függ össze. De azt hiszem, ez nem fontos.
    Maga sem tudta, miért viselkedik itt úgy, mintha ellenséges várba jutott volna. Elővette a világoskék mosókosztümöt, mert ez volt a legcsúnyább, azután a zsandárkalapot, amitől egész eltorzult a feje, mindenféléket a retiküljébe tett, kinyitotta a napernyőt, és lement sétálni.
    Többen is kinevették, szinte a szemébe. Ő ezzel alig törődött.
    Kovács úr várja lent, akibe belekarolt, és ketten mentek végig a park sétányán. A princessz olyan élénken volt kifestve, mint egy paprikajancsi. És ha egy férfit látott, elhúzta az orrát és a száját.
    - Mondja, Kovács atya, mit tenne most, ha valóban egy ilyen lánynak az apja lenne, mint én?
    - Legyen szabad tisztelettel elhallgatnom.
    - Nem szabad. Mit tenne?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649015
Webáruház készítés