Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rejtő Jenő: A boszorkánymester_EPUB

Rejtő Jenő: A boszorkánymester_EPUB
440 Ft440

Rejtő Jenő ebben a könyvében egy szanatórium (de lehet, hogy titkos elmegyógyintézet...) falai közé vezet bennünket, ahol betegek és ápolók, orvosok és kiszolgálószemélyzet között keskeny a választóvonal, amit tetéz egy személycsere. Ez bonyolítja a történetet, és hozza a kacagtató jeleneteket.
A szanatórium itt van kicsiny hazánkban, s karakterei ma is élőek és valósak.A címszereplő is termsézetesen a szanatórium lakója, igaz nem ápolti, hanem orvosi minőségében. És miért boszorkánymester? Hm... A könnyed, szórakoztató történetből kiderül, mely igazi ponyva - ám a legjavából. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A princessz tűnődött. Csakugyan hetyke? Igyekezett olyan alázatos és szerény lenni, engedelmes és... És úgy látszik, nem sikerült. Most nézzük Ágnest.
    Mert itt valamit tenni kell.
    Egyrészt, hogy ne legyen botrány a személycseréből, másrészt, hogy ő itt egy kicsit pihenjen. És főleg eltolja ezt az undok férjhez menést.
    Egyelőre nem ismeri a vőlegényét személyesen, tehát nem fenyegeti közvetlen veszély.
    Mi legyen?
    Kimászott az ágyból. Óvatosan a folyosóra ment, és szép csendesen végighaladt... senki sem törődött vele. Egy boy sietett valahová.
    A kis princessz elindult a roppant épületkomplexumban, hogy megkeresse Ágnest, aki jelenleg valahol főhercegnő helyette. A liftakna felől zűrös hangokat hallott.
    - Azt a beteget át kell vinni onnan, mert a 107-ben van a főhercegnő. A főorvos úr azt mondta, hogy még reggel tegye át... De hová vigyük? Az új dépendance-ba nem lehet vinni, ott nincs hely... A második emeleten sincs hely... Meg kell kérdezni Ferit...
    Veszekedtek.
    Tehát a 107-ben megtalálja a főhercegnőt. Saját magát. Ezt az Ágnest. De mit csinál gróf Waciszláv? Hogyan lehet, hogy nem vették észre a személycserét?
    Éppen elsurranna a fordulóban, amikor Pipi nővér tűnik fel a túlsó félen, és megbotránkozva szól:
    - Kisasszony!...
    Huss! A princessz egy iramodással fenn van a lépcsőn, egyik kis vörös papucsát elveszíti, mint valami hamupipőke. De nem törődik vele: Az egyetlen lény a világon, akitől komolyan fél, az Pipi nővér.
    Fut az emeletre, és hallja a nővér nehéz csosszanásait. Az emeletnél lassítani kell, mivel egy boy jön. Az utolsó három lépcsőt hát nyugodtan teszi meg, lihegését elfojtva. A boy továbbmegy mellette. Viszont ott áll a felvonó. Nyitva az ajtó!
    Ide most valakit betolnak, hogy elszállítsák, de még útban van, nincs itt. Talán most teszik csak hordszékre.
    - Kisasszony... - hallatszik ijedten lentről...
    Be a liftbe!
    Bevágja az ajtót, puff! Lenyom egy gombot, felbúg a muzsika, és utaznak...
    Kissé megnyugodva leül. Szép lift. Nagy és finom. Szívesebben lakna benne, mint a kertre nyíló szobában. A lift megáll.
    Kilép.
    De nyomban visszalép, és becsukja az ajtót. Jaj Istenem! Egy tábla van pontosan az ajtóval szemben:

    MŰTŐ

    Brrr... Addig tréfált Vass úrral, amíg ide érkezett. Lenyomja találomra a harmadik emeletet. Közben már hallja, hogy lent kiabálnak.
    - Micsoda dolog ez? Ki mert ilyenkor a lifttel menni...?
    Azt se tudja, milyenkor. De ezek most ott állnak egy beteggel, és nincs felvonó. És egy emelettel feljebb kilép a liftből, és lenyom egy gombot. Tévedésből az alagsort.
    Jól néznek ki!
    Ha egy ideges pasast hoztak a hordszéken, akkor kész a botrány! Most fel kell hozni az alagsorból a liftet.
    Hallgatja a muzsikát. Milyen szép! Ez a legszebb itt. Olyan diszkréten, mély búgással zenél a felvonó...
    Három emeleten át egy teljes liftrapszódiát játszik!
    Most itt egy kis nyugalom és csend van.
    Leül a lépcsőre, mellére szorítja a kezét, és liheg. Mennyi baj van! Csak tudná, hogy miért? Mit akar tulajdonképpen?
    Elsősorban elvesztette a papucsát.
    Ez nem baj, mert a szemközti ajtó előtt lát egy pár körömcipőt, és az egyiket nyomban felveszi. Erkölcsileg helyes érzékkel bír az enyém és a tied fogalmáról, de vagyona révén megszokta, hogy azt tegye, amit akar. Mindent megfizethet, és mindenki engedelmességgel tartozik neki.
    Csak ez a Pipi nővér nehogy felmásszon ide a harmadik emeletre. Arra jön egy férfi pizsamában, a karján törülközővel. Remek ötlete támad.
    - Bocsánat! Álljon meg, uram!
    Az illető Rubber Szilárd főmérnök. Barna, tömött, angol bajusza van. Nagyon kövér és cukorbajos. Gyanakodva megáll. Mit akar ez a nő tőle, éjjel, pizsamában és kétféle cipőben?
    - Parancsoljon!
    - Legyen szíves, és azonnal adja nekem a törülközőjét!
    - Miért kéri ezt?
    - Hirtelen szállítottak be, valami erős tünettel, már nem is tudom, hogy mim fáj, és elfelejtettem törülközőt becsomagolni. Nagyon szeretem a zöld szegélyű vörös frottírt, mert ízléstelen, és az szép!
    A főmérnök, akinek minden izgalomtól tartózkodnia kellett, és 0,8 cukorral jött be, keserűt nyelt. Persze, ez a könnyű hölgyike itt kikezd vele, szemtelenkedik, és nem mondhatja meg neki, hogy egyelőre mindenféle különleges éjszakai találkozást eltiltott az orvos.
    - Komolyan szüksége van a törülközőmre?
    - Képes vagyok erőszakkal elvenni! - feleli a princessz lelkesen.
    A mérnök szomorúan átadja a törülközőt, és visszamegy a szobába másikért. Mért mondja ez a fruska, hogy a zöld szegélyes vörös frottír ízléstelen? Neki nagyon tetszik. Hát ő egy ízléstelen férfi?
    Kis híján sírva fakadt.
    Alaposan megmondja majd a véleményét a főorvosnak. Miután bevette az altatóját, ne idegesítsék őt fel. Végre is ez szanatórium!
    Közben a princessz, kétféle cipőjében, karján a törülközővel, vidáman és könnyedén elindult. Kész a megoldás. Pizsamában, törülközővel, sietve megy! Nem lehet baj, nem kell settenkedni. Ez itt a szanatórium folyosóján egyenértékű egy útlevéllel. Az ember lóbálja a törülközőjét, és siet.
    Most hogyan juthatna a 107-es szobához? Itt a 200-as szobák vannak. Egy emelettel lejjebb kell keresni a 107-est.
    Kissé habozik. Eszébe jut Pipi nővér hangja, amint felhallatszott - fényes, vastag felsőkarjával, hatalmas csípőjével egy női Herkules. Mindegy! Gyerünk!
    Törülközőjét könnyedén karjára dobva, megy le... Közben eszébe jut, hogy valaki pizsamában, egy törülközővel hónapokig barangolhatna a szanatóriumban anélkül, hogy ott szobája lenne, és anélkül, hogy bárkinek is feltűnne. Amikor ezt gondolja, szembejön egy vörös hajú, negyven év körüli nő, pizsamában, a karján törülközővel!
    Hurrá! Szélhámos! Ez is annak a férfinak a törülközőjével zarándokol! Szegény ember, itt valósággal kirabolják, csak azt tudná, honnan szerzi ezeket az ízléstelen frottírokat!
    - Jó estét, nagysád. Látom, hogy szintén nincs lakása a szanatóriumban, és...
    - Nem értem... Rubber Szilárd főmérnök felesége vagyok.
    Ebben a pillanatban döbbent tekintete a princessz frottírjára tapad.
    - Kisasszony... - hallatszik egy tompa sóhaj a mélyből...
    Két tűz között áll most. Most a legnagyobb baj van!
    Olyan az egész, mint egy rossz álom! Megölik!
    Egy ugrással menekül le a lépcsőn. Az asszony utánaszól, de a főhercegnő fut, mint a bolond.
    Te jó Isten!
    Hogyan mossa magát tisztára Rubber Szilárd ebben az ügyben?!
    Karján a törülközővel, lihegve halad. Pipi nővér valahonnan jön, ez nem kétséges. És óvatosabb lesz! Mert őrült baj lehet az ilyen Rubberné-féle szeleskedésekből. Visszafordul. A negyven év körül vörös nő mozdulatlanul áll fent a lépcső karfájánál, és fixírozza. Kezében a frottír.
    Arcán a gyanú!
    Huh!
    Gyorsan befordul. Szembe jön egy boy. Ez rá sem hederít az égszínkék pizsamás leányra, amint a törülközővel elsiet. Szofi princessz könnyedén a vállára üt a frottír rojtjaival.
    - Halló, boy! Merre van a 107-es?
    - A 107-es semerre sincs. Nagysád a tizedik lakó, akit tisztelettel megkérünk, hogy a princessz álmát ne bolygassa. Szíveskedjék csak erre tovább menni. A 107-es felé vezető folyosót úgyis lezártuk.
    Jóképű fiú. Szőke és szemtelen.
    - Magát hogy hívják?
    - Szabó Gusztáv. Én vagyok a Guszti. Ugyebár, nagysád az új lakó a 125-ből? Azért bátorkodom megkérdezni, hogy ha keresik vagy mi, akkor rendelkezésére álljak.
    - Eltalálta. Én vagyok az új lakó a 125-ből.
    - Parancsol a művésznő reggel valamilyen újságot?
    - Úgyszólván semmit.
    A fiúnak közben kifényesedik a szeme. A princessz nagyon szép. És megáll vele itt beszélgetni. Az ördög nem alszik. Vagy ha igen, akkor egy másik szanatóriumban tölti esetleg az éjszakát ma.
    - Felvigyek valamit a művésznőnek?
    Miféle színésznővel téveszti össze?
    - Felvigyen?... Nem kell. Idehallgasson, maga szolga: én a 107-be akarok menni.
    A fiú, mint egy apród a történelem valamilyen romantikusabb részletéből, habozás nélkül felel.
    - A művésznő oda fog menni. Pedig lehet, hogy engem kirúgnak ez esetben. Legalábbis, ha megtudják, hogy az én révemen jutott oda.
    - Nem tudják meg. Maga egy hűséges szolga, és ezért a barátom.
    Egy pillanatig a boynak is átvillan az agyán, hogy a hölgy átszökött a szomszédos elmeintézményből. Úgy beszél, mint egy hadvezér. És a hadvezérek, akik ezt a jellegüket nem képesek bizonyítani, a szomszédos intézményben laknak.
    Mindegy!
    Ez olyan szép, hogy ahhoz foghatót Szabó Gusztáv még nem látott soha! Még ahhoz foghatatlan sem fordult elő az életében. Szabó Gusztáv nemrég még sofőr volt, és szerelést tanult. A Wallenstein Szanatórium rendszere nem alakíthatta még át talpig szolgává, utolsó leheletéig besúgóvá, lakók anyagi helyzetének lélektelen megfigyelőjévé. Mert itt mindenkinek ez a kötelessége: Mindent tudni! Jaj a nővéreknek, ha a vezérigazgató vagy a gróf elveszítette lóversenyen mindenét, és ez csak a számlafizetés napján derül ki. Szabó Gusztáv e pillanatban felsorakozott a princessz mögött lelkileg, és olyan hihetetlen fegyelemsértésre ragadtatta magát, hogy e szemmel látható pimasz hölgyet (de milyen szép!) eljuttatja a 107-hez.
    Egy másik alkalmazott e roppant szanatóriumhoz képtelen lett volna hasonló pártütésre!
    - És hogy gondolja? - szólt a princessz, mutatóujjával Szabó Gusztáv aranygombos mellére bökve. - Miképpen érhetjük el a 107-est? Rohammal áttörünk a lezárt részen?
    - Ezt is megtehetnénk - felelte Szabó Gusztáv harci készséggel -, mert csak két ápoló áll ott, és én erős vagyok. De ennek semmi értelme. Adok a művésznőnek egy elsőrangú ötletet, és segítek is benne. És nem azért teszem, hogy borravalót adjon. A művésznőt én felküldöm a tálalóliften, és az a 104-es előtt ér az emeletre. A 107-es ott van két lépésre!
    - Gyerünk!
    Fentről egy hang hallatszott:
    - Rendben van, elköltözünk! Azonnal kérni fogom a számlát, csak hagyjatok már békét a törülközőkkel!
    Rubber Szilárd hangja volt. Az elköltözés azonban már aligha segített. Úgy látszott, válóperre kerül a dolog. Az asszony sírt, és Sziráki doktor két injekciót adott később.
    Közben Szabó Gusztáv elszántan és fénylő szemekkel, valami rejtélyes falrészből nyíló kőlépcsőn lefelé vezette a princesszt, akiről azt hitte, hogy valamiféle művésznő.
    Egy bizonyos művésznő, aki ma költözött a 125-be.
    Ez a lépcső itt nyilván melléklejáró - gondolta a princessz. Titokzatos kamrák nyíltak oldalt, és a főhercegnő úgy érezte, hogy itt halottakat tartanak.
    - Ez a mosókonyha... - súgta Szabó Gusztáv, mikor látta, hogy a princessz ijedten elhúzódik. Szabó Gusztáv agyát is rejtélyes lehetőségek foglalkoztatták. Mi történik, ha ez a nő egy nemzetközi hírszerző szolgálatában áll, benyomul a főhercegnő hálószobájába, lelövi, vagy ellopja a terveket? Miféle tervei lehetnek egy főhercegnőnek? Akit baleset ért?
    Marhaság!
    Tudnia kellene, hogy mért akar odajutni ez a leány.
    Nevetséges. Az egész szanatórium oda akar jutni, és senkinek sincs kalandos terve, csak kíváncsiak, és szeretnének egy pillantást vetni a szobára, szeretnének egy szót beszélni az ápolónővel, és az egész szanatórium fújja fel magát, de ez a kis filmszínésznő nagyon kedves, ez kukkantson oda a főhercegnő hálószobájába, nézzen be a kulcslyukon.
    Egy négyszögletes, kőpadlójú helyiségbe értek, ahol az ételeket liftbe teszik. Itt sötét volt. Szabó Gusztáv nem értette, hogy miért nem meri egy ujjal sem megérinteni a filmszínésznőt. A helyzet az volt, hogy a kislány vele jött nyugodtan, gondtalanul, sötét melléklépcsőkön át, és ő nem mert hozzáérni.
    Eh, mindegy!
    Az ilyesmi vagy magától megy, vagy nem fontos. Ne gondolja ez a kis csitri, hogy azért teljesítette a kérését, mert szemtelenkedni akar vele.
    - Guggoljon le a tálalóliftben, és csak akkor szálljon ki, ha egész biztos már, hogy megállt. Fél percen belül újra szálljon liftbe. Én majd megérzem itt a kötélen, ha nehezebb lesz, leeresztem magát, és visszamegyünk a melléklépcsőn.
    - Szabó Gusztáv, magát ki fogom tüntetni.
    - Most ne hülyéskedjen a művésznő, hanem szálljon a liftbe.
    A princessz ráült a fadeszkára, úgy összekuporodott, mint valami embrió egy anatómiai atlaszban, és Szabó Gusztáv két erős karja meghúzta a kötelet. Sötét falak mentén suhant. Ez is erős, mint a Kovács főerdész - gondolta. - Ezek mind olyan erősek!
    Szolgálatkészek, és mégis csupa rebellis!...
    Megállt az apró felvonó. Természetesen nem várt, hanem nyomban kiugrott a félig még himbálódzó liftből, miáltal hasra esett a folyosón. Mozdulatlanul feküdt. Meghallották?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649008
Webáruház készítés