Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Rákócza Richárd: Vukodlisac_MOBI

Rákócza Richárd: Vukodlisac_MOBI
1 490 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    A Hold nyugodni készült, amikor az istállóhoz értek. Az ajtó még ki se nyílt, de az állatok már rémülten ugráltak. A szörnyű pár belépett. A farkasember kenderkötél-darabot vett ki a zsebéből és szorosan bekötötte egy birka pofáját. A szerencsétlen állat csak rugdalózni tudott, amikor az a szörnyeteg a fogával tépni kezdte a gyapját, hogy az ütőeréhez férkőzött… Miután a férfi eltelt vérrel, Smilkának lökte az alig élő állatot. Aztán a legény balkezének középső ujjával - amin az a szörnyű köröm éktelenkedett - egyetlen mozdulattal felhasította az állat hasát és mindketten mohón zabálták a belső részeket. Egy darabig csendben ültek, aztán a férfi megszólalt:
    - Nevem Petar. Nagyon fontos dolgot mondok. Ma vagy holnap eljön az időm. Az újjászületésem ideje…
    Smilka feszülten figyelt.
    - Etetned kell, mert tehetetlen leszek. Nem tudok menni, csak ülök. Kihullanak a fogaim, csak a tojást tudom fellefetyelni, amit hozol… de aztán! Aztán - ordította - olyan leszek, mint a Zsupánunk, a Crnibog! És amikor olyan lettem, fel kell zabáljak egy dögevőt! Ez a Crnibog parancsa! Neked kell előteremtened azt a dögevőt. Ezt a Crnibog parancsa! Neked kell előteremteni ezt a dögevőt! Ide kell csalogatnod, meg kell szerezned!
    - Kik a dögevők? - kérdezte Smilka halkan. A fekete neki is azt mondta, amikor négykézlábra állította: Ne úgy mint a dögevők…
    - Ezt se tudod? Hát mindenki, aki más, mint mi vagyunk! Azok, aki a Bjelibogot imádják, azok, akik sót és kenyeret esznek, akik pálinkát isznak. Azok lent - mutatott a falu felé - mind dögevők! A törökök is, keresztények is!
    - Nem zabálhatsz kenyeret, mert elrohad a beled! Nem ehetsz sót, mert megrohad tőle az agyad, a pálinkától pedig szétrohad a szád! - kántálta Smilka.
    - Ezt jól megtanultad! - bólintott Petar - de még egy fontos törvényt kell, hogy megtanulj, a neve: Látszólag. Olyan legyen a külsőd, mint a dögevőknek, észre ne vegyék, hogy mi a Crnibogot imádjuk és úgy élünk, ahogy Ő parancsolja. Nem szabad ám, hogy hatodik ujjadat lássák!
    Harmadnapra Petar elgyengült. Parancsára Smilka egy levesestálba tojást rakott elébe.
    - Hozz még tojást! Sokat!
    Smilka engedelmeskedett. Azon az éjszakán háromszor is lement a faluba és mind a háromszor tojással teli köténnyel tért vissza. - Elég? - kérdezte. Petar bólintott, beszélni már nem tudott. Orra megnyúlt, szájából véres nyál folyt. Órák teltek el így, Smilka pedig rémülten figyelte a farkasembert, de mindég megnyugodott, hogy lélegezni hallotta… Petar egyszer-egyszer a tálba markolt, hatalmas markával három-négy tojást tört fel egyszerre a tányér fölött és kínos-keservesen felnyalogatta a tálból, de a héjból is ropogtatott. Smilka ijedten, boldogan nézte Ura és Parancsolója újjászületését. A második napon Petar arca összefonnyadt és erős, kemény szőr ütközött ki rajta. Kemény farkasszőr. Álkapcsa a nyakába lógott és kipotyogtak a fogai. Sokáig kínlódott. Végre, a harmadik vagy negyedik napon lassan-lassan átalakult kegyetlen, de emberformájú arca egy farkas pofájává! Ereje is visszatért! Jobbkezével durván Smilka vállára csapott:
    - Enni akarok! Hol van az a dögevő?
    - Itt van a házban! Gyere, mutatom az utat! - Smilka lépett be elsőnek a házba, be a szobába, ahol anyja, a nagy beteg Stanislava feküdt. A szerencsétlen asszony a könyökére támaszkodva próbált felülni az ágyon…
    - Elhoztam a vőlegényemet! - sziszegte Smilka. A fekete rém ott állt mögötte…
    - De hiszen ez maga a Sátán! - sikoltotta a haldokló asszony és visszahanyatlott halálos ágyára… Smilka vőlegénye odaugrott és egy hóhér ügyességéve törte ki a nyakát. Aztán áldozata hasára térdelt és feltépte a torkát. Mohón itta a vért és eltelt vele, bal kezével középső ujjával, annak borzasztó körmével feltépte áldozata hasát. Aztán Smilkát hívta. - Gyere! Zabálj te is! - A tűz kialudt, parazsa csak halványan világította meg a szörnyű pár lakomáját.
    Nyári zivatar paskolta a tetőt. Villámlott és dörgött. A faluban a kis gyermekek anyjuk ölébe bújtak, mert az anyjuk azt mondta nekik: Haragszik a Jóisten…
    Petar felemelte pofáját a belek közül és azt mondta:
    - A Fekete elégedett…
    Még két napig tartott a farkasember-pár szörnyű farsangja. Beköltöztek a házba: szénát hordtak be és azon feküdtek. Smilka reggelenként kicsapta az állatokat a legelőre, aztán visszafeküdt Petar mellé a szénába. Fecsegtek és sokszor párosodtak. Smilka Petart faggatta:
    - Vannak-e a világon hozzánk hasonlók, akik a Crnibogot imádják? Te honnét jöttél?
    - A világnak ezen a részén mi vagyunk egyedül, mi ketten… Az én családomon rajtaütöttek azok az átkozott dögevők. Megölték apámat, az anyámat és a testvéreimet. Két bátyám volt és egy nővérem. Megszegték a törvényt… Két bátyám párosodott egy dögevő nősténnyel, mielőtt annak rendje és módja szerint megölték. Én akkor egy vásárban voltam, hogy feltekintsem. Mikor hazamentem, csak felgyújtott házunkat és bennégett családomat találtam… Szerencsére nálam volt a háznám, benne annyi pénz, hogy életben maradjak és Zsupánunk útmutatásával ide találjak.
    - Mi az a házna?* (*Török szó, kincstárat jelent.) - kérdezte Smilka.
    - A kincstartó övünk. Itt van a derekamon, nézd meg! - Smilka kíváncsian nézte az érméket, és büszkén vette elő a szénából az ő százkét aranypénzét.
    - Tehát nincsenek testvéreink…- szomorodott el.
    - Messze-messze délen, egy távoli országban élnek a hiénaemberek és a hiénaasszonyok, de azok nem a mi Zsupánunk gyermekei… ám hallottam Freydis lányairól és fiairól. Az ő Zsupánjuk a mi Zsupánunk. Azoknak a farkasnőknek és férfiaknak azonban sárga a hajuk és a szőrük. Amikor a mi Urunk megjelenik közöttünk, fehér a szőre és fekete a nyelve…
    Smilka kellemesen borzongott.
    - Sárga a hajuk és a szőrük? Hű de érdekes lenne találkozni velük…
    - Freydis Eiriksdatternak hívják az első farkasnőt ott a messze északon… Nagy családban éltek, csupa dögevő volt, egyszer összevesztek és Freydis megölette az ellenséges férfiakat. A nőket azonban senki se akarta kivégezni, ezért Freydis fejszét ragadott és megölte a nőket. Ez megtetszett a mi Zsupánunknak, aki fehér farkas képében jelent meg és bepárzott ezzel a Freydissel. Az ő ivadékai élnek a messze északon, ugyanolyanok, mint mi…
    - Csak sárga a hajuk és a szőrük…
    Petar ezután hosszasan faggatta Smilkát a faluról, a vásárokról és az árakról.
    - Itt minden másképpen van, mint az arnauták földjén… - mondta elgondolkodva. Aztán megint felzabáltak egy birkát és Petar ismét elgyengült. Szájából újra véres nyál folyt, mert megkezdődött a visszaváltozás, amely ugyan olyan borzalmas és fájdalmas volt, mint a farkasemberré alakulása. Ez is rendben lezajlott és Petar vásárba indult.
    - Veszek neked ruhákat és kesztyűt - mondta Petar.
    - Mi az a kesztyű? - kérdezte Smilka ijedt kíváncsisággal.
    - Az, amit az úriasszonyok és a török nők is hordanak a kezükön. Ami eltakarja a hatodik ujjadat. Ne feledkezz meg a törvényünkről! Na izgled! Látszólag ugyanúgy kell élnünk, ahogy a dögevők élnek! Egyszer birkapásztorok leszünk, másszor kereskedők! Sokféle ruhánk lesz. Egy-egy faluban nem sokáig maradunk. Mikor már nagyon keresik, hogy ki öldösi őket, akkor továbbállunk.
    Smilkának csillogott a szeme.
    - És mikor leszel megint olyan szép? Petar, legyél szép! Legyél megint szép!
    - Azt csak Zsupánunk tudja, mikor lehetek olyan, mint Ő. Egy esztendőben kétszer, de lehet, hogy háromszor. Te se maradsz ilyen rút-csupasz! Mindég hosszúujjú ruhában, hosszú szoknyában kell járnod. Soha se vetkezhetsz le egy dögevő előtt, mert más leszel, mint ők. A fogad soha, de soha nem fog fájni. Ha kitörik, hát újra kinő. Ebben is különbözünk a dögevőktől.
    Petar ezután sokáig magyarázta Smilkának a kötelességeit.
    - Megvédelek téged, amíg csak élünk - mondta - de amikor újjászületek, meg amikor visszaváltozok, azokban a nehéz napokban csak rád számíthatok. Ha cserbenhagysz, meghalsz. Megöl a Fekete. Akkor is halál vár rád, ha egy dögevővel párosodnál, ahogy testvéreim bűnéért meglakolt az egész családom, csak nekem kegyelmezett meg a Zsupánunk, hogy veled új családot alapítsak az Ő örömére. Dögevő nyakába te nem vájhatod fogadat. Ha megteszed, megöl a Fekete. Az is szabály, hogy ha dögevőt megölünk, csak a pénzét vehetjük el. Semmi mást, mert a pénzre nem ismer rá senki.
    Éjfélkor Petar elindult a vásárba. Vett ezt-azt, de inkább csak kérdezősködött. Tisztába jött az árakkal, hogy mit kérnek itt egy bárányért, összehasonlította a tengerparti és a montenegrói piacok áraival. Aztán ruhákra alkudozott. Nagy nehezen, mint aki szegény, sokáig szabódott, sóhajtozott. Mindenütt kis értékű akcséval fizetett és szomorúan tette zsebre a visszajáró filléreket. Pedig kétszáz aranypénz lapult az övében. Raguzai, görög, velencei és génuai aranyok. Azokból egyet mégis felváltott. A kereskedő nagyon sokat kért a kesztyűért. Petar három párat vásárolt, mert nem tudta, mekkora kell Smilkának. Hátha az egyik kicsi, a másik meg nagy. Vegyünk háromfélét… Magának is vett ruhát, mert még ebben a soknemzetiségű sokadalomban is feltűnt arnauta öltözetével.
    Smilka ujjongott, amikor a ruhákat meglátta. Ledobálta rongyait - amiket nővérei kinőttek -, átöltözött és boldogan próbálgatta a kesztyűket. Petar mindent rendben talált Smilka öltözetén.
    - Ideje továbbállnunk, mert ez a dögevő már büdös!
    Az ágyon még mindég ott hevert Stanislava meggyötört, szétmarcangolt teste…
    - Dobjuk a patakba!- mondta Smilka.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398016V
Webáruház készítés