Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Radnóti Miklós: Erőltetett menet_EPUB

Radnóti Miklós: Erőltetett menet_EPUB
540 Ft540

TARTALOM

POGÁNY KÖSZÖNTŐ
OKTÓBERI VÁZLAT
ARCKÉP
PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ
FÉRFINAPLÓ
1931. ÁPRILIS 19
1931. DECEMBER 8
ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT
VIHAR ELŐTT
TÖRT ELÉGIA
PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
ESTE A KERTBEN
OKTÓBER, DÉLUTÁN
ISTENHEGYI KERT
ALKONYI ELÉGIA
IRÁS KÖZBEN
VÁLTOZÓ TÁJ
HÁBORÚS NAPLÓ
DECEMBERI REGGEL
ELÉGIA
JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT!
HUSZONNYOLC ÉV
EZ VOLNA HÁT...
HÁROM HUNYORÍTÁS
HAJNALTÓL ÉJFÉLIG
BÉKE, BORZALOM
TEGNAP ÉS MA
ALUDJ
ŐRIZZ ÉS VÉDJ
HIMNUSZ A BÉKÉRŐL
ELSŐ ECLOGA
HUSZONKILENC ÉV
NAPTÁR
HISPÁNIA, HISPÁNIA
FEDERICO GARCIA LORCA
ŐSZ ÉS HALÁL
NYUGTALAN ÓRÁN
A “MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA
EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
MINT A HALÁL
TAJTÉKOS ÉG
TARKÓMON JOBBKEZEDDEL
ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD...
KÉT KARODBAN
MÁSODIK ECLOGA
PÉNTEK
HARMADIK ECLOGA
CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM
EGYSZER CSAK
ÉJSZAKA
TÉLI NAPSÜTÉS
NEGYEDIK ECLOGA
TÉTOVA ÓDA
A FÉLELMETES ANGYAL
MINT ÉSZREVÉTLENÜL
ÖTÖDIK ECLOGA
NEM TUDHATOM...
GYEREKKOR
NEM BÍRTA HÁT...
Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN
SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT
A BUJDOSÓ
MAJÁLIS
TÖREDÉK
HETEDIK ECLOGA
LEVÉL A HITVESHEZ
ERŐLTETETT MENET
RAZGLEDNICÁK



  • Részlet az e-könyvből:

     

    NEM TUDHATOM...

    Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
    nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
    kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
    Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
    s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
    Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
    egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
    tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
    s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
    a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
    Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
    s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
    annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
    de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
    az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
    míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
    erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
    a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
    s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
    az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
    piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
    s a gyárak udvarában komondor hempereg;
    és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
    a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
    s az iskolába menvén, a járda peremén,
    hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
    ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
    nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
    Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
    s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
    de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
    és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
    világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
    míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
    s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
    Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

    1944. január 17.

    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984444
Webáruház készítés