Új jelszó kérése
Termék részletek


Racine Phédra MOBI dráma e-könyv

Racine Phédra MOBI dráma e-könyv
890 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Hippolit.
    Szabad kérdeznem, hogy mily felleg ült
    Fejedelmi arcod nyájas derűjére?
    Nem mondanád meg aggódó fiadnak?
    Thezeus.
    Elém mersz lépni, hűtlen áruló?
    Te szörny, a kit sokáig megkímélt
    Az ég villáma! Becstelen maradvány
    A gaz rablókból, kiktől a világot
    Megtisztítottam! Aljas, szörnyű lángod
    Atyád ágyáig mert fölcsapni - és most
    Azzal tetézed hitványságodat,
    Hogy megjelensz előttem vakmerőn!
    Itt állsz, a hol minden tenyérnyi fal
    Gyalázatod tanúja - s nem rohansz
    Más ég alá, nem ismert, vad vidékre,
    A hol nevem még nem hangzott soha!
    Fuss, áruló! Ne hívd ki bosszúmat,
    A mit fékeznem úgy is oly nehéz;
    Elég gyalázat már az is nekem, hogy
    Ilyen fiúnak adtam életet -
    Ne terheljen halálod is; ne hulljon
    Mocsok gyanánt tündöklő, nagy neveidre
    Fertőzött véred. - Fuss! El innen! És
    Ha nem kívánod, hogy gyors büntetés
    Hozzá fektessen a gonosztevőkhöz,
    Kik bosszuló karomtól hulltak el:
    Vigyázz, hogy a sugárzó égi fény,
    Mely a magasból most kettőnkre süt,
    Többé ne lásson téged e helyen!
    El innen, mondom! Rémes arcodat
    Vidd messze, messze! Tisztítsd meg magadtól
    Király-atyádnak minden államát!
    - S te Neptún, roppant Istenség, a kit
    Híven szolgáltam, a mikor kiöltem
    Minden garázdát tágas partjaidról:
    Te azt ígérted - most eszedbe jusson -
    Hogy teljesíted azt, a mit először
    Kívánok tőled! Rémes börtönömben
    Nem kértem én örök hatalmadat,
    Hogy támogasson. Szent segélyedet
    Kincsem gyanánt, fösvény tartózkodással
    Eltettem más, nagy alkalomra. Most
    Könyörgök hozzád, - most esengve kérem:
    Bosszulj meg egy boldogtalan atyát!
    Az áruló gazt átadom dühödnek;
    Fullaszd vérébe aljas vágyait!
    Kegyed nagyságát vad bosszúd mutassa!
    Hippolit.
    Bűnös szerelmet ő lobbant szememre, ő, Phédra!
    Ez több minden iszonyatnál,
    S halálra döbbent. Ah váratlanul
    Oly sok csapás támad telkemre, hogy
    Eláll a hangom és nincsen szavam !
    Thezeus.
    Gaz áruló, ha arra számítottál,
    Hogy a királyné gyáva hallgatásba
    Burkolja majd arcátlan durvaságod:
    Nem kellett volna ott hagynod a szablyát,
    Mely ellened vall s bűnjel a kezében ;
    Vagy - betetőzvén álnokságodat -
    El kellett volna venned egy csapással
    A hangját és az életét.
    Hippolit,
    Atyám,
    Ilyen hazugság joggal arra bírhat,
    Hogy a valót elmondjam most neked;
    De titkomat bezárom a szívembe!
    Mélyen tisztellek s mélyen hallgatok!
    Fájdalmamat ne élesítsd te sem,
    Vizsgáld meg inkább, hogy mi voltam eddig,
    És gondolj arra, hogy ki vagyok én!
    A nagy bűnt mindig más, akármilyen bűn
    Előzi meg; a ki tilos határon
    Átlépett egyszer, az megsértheti
    Később a legszentebbet is. A bűnnek -
    Mint az erénynek - fokozatja van.
    Az ártatlanság ijedős szemérme
    Egy nap alatt arcátlan bujasággá
    Még sohasem vált. Egy nap nem csinál
    Erényes lelkű, tisztes emberekből
    Vérfertőzőket, gyilkos banditákat.
    Egy hős asszony nemes, szűz-keble táplált
    És származásom, vérem tisztaságát
    Én nem tagadtam meg soha. Mikor
    Kiengedett hű, ápoló kezéből:
    A bölcs, a jámbor Pittheus nevelt,
    Ki mindenütt nagy tiszteletben állott.
    Nem óhajtom szépítni magamat; de
    Ha részemül egy-két erény jutott,
    Az volt a legfőbb, hogy nyíltan gyűlöltem
    Épp azt a bűnt, mellyel most álnokul
    Vádolni mernek. Ifjú Hippolit
    Erről volt híres országszerte! Oly
    Rideg valék, hogy már-már durvasággá
    Fajult erényem; tudják rólam ezt,
    A kik sínylették szigorú dacom.
    A napsugár nem tisztább, mint a lelkem,
    És rám fogják, hogy bűnös lángban égek!
    Thezeus.
    E gőg ítél el éppen; tettető!
    Most már tudom, mily forrásból fakadt
    E hús szigor: csak Phédra ingerelt,
    Sóvár szemed Phédrát kívánta csak,
    És érzéketlen minden más iránt,
    Megengedett láng nem gyulladt szívedben.
    Hippolit.
    Tévedsz, atyám... az én szívem tovább
    Nem titkolom - a szűzies szerelmet
    Nem zárta ki! ... Ím, lábadhoz borúivá
    Bevallom most valódi bűnömet!
    Én szeretek... én szeretek, atyám…
    Ah szeretek - tilalmad ellenére!
    Aríciáé esküm és szívem,
    Pallantes lánya győzte le fiad!
    Imádom - és bár ezzel megszegem
    Parancsodat: mást nem tudok szeretni!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741084
Webáruház készítés