Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Rabindranath Tagore Volt egyszer egy király EPUB e-könyv

Rabindranath Tagore Volt egyszer egy király EPUB e-könyv
640 Ft640

Rabindranath Tagore a máig legismertebb indiai költő-író óriás ebben a novelláskötetében, mely az irodalom Nobel-díj elnyerését követően jelent meg, az indiai lélekre, emberi kapcsolatokra és számunkra furcsa, szokatlan tettekre és viselkedésre koncentrál. A történetecskék megrázóak, felemelőek és elgondolkodtatóak. Az ilyenekre szoktuk mondani, hogy kortalanok. mint az indiai szubkontinens mesevilága és emberei.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Bajos megmondani, hogy került Kadambini megint Ranihatba. Eleinte senkinek sem mutatkozott; az egész napot egy templom romjai közt töltötte, maró éhségtől gyötörtetve. Csak mikor délután koromsötét lett az esőtől s az emberek házukban gubbaszkodtak a vihartól való félelmükben, csak ekkor bújt elő Kadambini. Reszkető szívvel ért apósa házához. Sűrű fátyolt vont arcára, hogy belépett s a kapuőrök nem tartóztatták föl, mert valami szolganőnek tartották.
    Az eső zuhogott; a szél vonított.
    A ház úrnője, Saradasankar felesége, özvegy-nővérével kártyázott. A szolgáló a konyhában volt. A beteg gyermek a hálószobában feküdt. Odalépett, észrevétlenül Kadambini. Nem tudni, miért jött apósa házába. Ő maga sem tudta, csak azt érezte, hogy gyermekét viszontlátni vágyódik. Hogy aztán hová lesz menendő, mit lesz teendő, arról sejtelme sem volt.
    A kivilágított szobában megpillantotta az alvó gyermeket. Kis öklét föltartva, láztól elcsigázott testtel. Kadambini szívét izzó szomjúság töltötte el. Óh, bár kebléhez ölelhetné ezt az elkínzott testecskét. De nyomban ez jutott eszébe: „Én nem vagyok. Ki néz ő utána? Anyja szereti a társaságot, tereferél, kártyáz. Az egész idő alatt, hogy a gyermeket átengedte az én gondozásomra, ő maga gond nélkül volt s nem törődött vele. Ki fogja gondját viselni ezentúl, úgy, ahogy én tettem?”
    A gyermek megfordult s félálomban nyöszörgött:
    - Nénikém, adj innom!
    Íme, szerette, még nem felejtette el a nénikéjét.
    Lázas-izgatottan öntött egy pohárba s a gyermeket keblére emelvén, megitatta.
    Amíg aludt, a gyermek semmi különöset nem talált abban, hogy a szokott kézből igyék. Amidőn azonban Kadambini régóta epesztő szomját oltandó megcsókolgatta s ismét álomba akarta ringatni, fölébredt, s megölelte, kérdvén:
    - Meghaltál, nénikém?
    - Igen, drágám.
    - S megint visszajöttél. Ne halj meg ismét!
    Mielőtt még felelhetett volna, elérte a balsors. Egy szolgáló, aki egy tál szágót hozott be, kiejtette a kezéből s összeesett. A zajra eldobta az úrnő a kártyáját s besietett. Sóbálványként állt a küszöbön. Nem bírt se elfutni, se szólni. A gyermek mindennek láttára maga is megijedt és sírva kiabálta:
    - Menj el, nénikém! Menj el!
    Most végre fölocsúdott Kadambini, hogy ő mégsem halt meg. A meghitt szoba, a meghitt bútorok, ugyanaz a gyermek, ugyanaz a szeretet, mindez megint elevenné vált. Közöttük nem volt változás; közöttük nem volt különbség. Barátnője házában úgy érezte, hogy gyermekségének társa meghalt. A gyermek szobájában pedig tudta, hogy a fiúcska „nénikéje” éppenséggel nem halott. Szorongva kérdé:
    - Nővérem, miért borzadsz tőlem? Lásd, az vagyok most is, akinek ismertél.
    Sógornője nem bírta tovább; elájult. Most maga az ifjabb Saradasankar lépett be. Összekulcsolt kézzel jajongott:
    - Szabad-e ezt tenned? Satis egyetlen fiam. Miért mutatkozol neki? Nem vagyunk tulajdon nemzetséged? Mióta elmentél, napról-napra sorvad; a láz szüntelenül senyveszti. Éjjel-nappal kiáltozott utánad: „Nénikém! Nénikém!” Te odahagytad a világot; törd szét a Maya békóit. Minden áldozatban részesítünk, mi halottat megillet.
    Kadambini nem bírta tovább:
    - Óh, én nem vagyok halott, nem vagyok halott. Óh, hogy győzzelek meg titeket, hogy nem vagyok halott? Élek, élek!
    Bronzedényt emelt föl a földről és homlokához csapta, hogy szemöldökéről lebuggyant a vér:
    - Lássátok, - rikoltá - élek, élek!
    Saradasankar szoborként állt ott; a gyermek sikított félelmében; a két nő ájultan feküdt a padlón.
    Kadambini tovább rikoltá:
    - Nem vagyok halott! Nem vagyok halott!
    S ezzel lerohant az asszonyház lépcsőin a kúthoz és beleugrott. Saradasankar az emeletről hallotta a víz csobbanását.
    Az eső egész éjjel szakadt; özönlött másnap a reggeli szürkületkor, özönlött másnap délben.
    Kadambini halálával bizonyította, hogy nem volt halott.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gndozásában

  • Cikkszám
    9789633989173
Webáruház készítés