Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Polgár Ernő: Óceánia_MOBI

Polgár Ernő: Óceánia_MOBI
1 190 Ft1190

Polgár Ernő ismét elemében van és remekel. Újra úti élményeit elegyíti kulináris tapasztalataival és történelmi tudásával, melyből egy furcsa, polgárernői műfaj keletkezik: a kulináris útleírás történelmi tálalásban. És ami a legérdekesebb: az útiélmények ízlelését követően az otthoni konyhában jónéhány óceániai étel sk megfőzésének is nekiállhatunk, oly részletes és ízletes leírásokat látunk, olvasunk, ízlelünk. Csemegézzenek Önök is jó ízzel!
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Korallok

    Hajónk már valóságos korallmúzeum, annyit gyűjtöttünk össze. Van itt tányérszerű, ágas-bogas, tömbszerű agykorall, igazi természet alkotta kincs valamennyi. A korallok az emberiség legrégibb ékszerei közé tartoznak. A gallok például - mondta Niepelt egyik előadásán - korallokkal díszítették sisakjaikat és fegyvereiket. De manapság is értékesek a korallgyöngyökből formált láncok.
    A korallszedés mesterségét - akár évszázadokkal ezelőtt - korallkereszt segítségével űzik. Ez fából készült uszályszerkezet, amelyet végighúznak a korallmezőkön. A két méternél hosszabb fagerendák hurok formájú kötélzettel rendelkeznek, és letörik a kiálló korallágakat. Ez rablógazdálkodásszerű gyűjtőmódszer arra vezetett, hogy a Földközi-tengerből már majdnem teljesen eltűntek az évszázadok során képződött koralltelepek. Ami még megmaradt, a tenger alatti sziklaüregek oltalmát élvezi, ahová nem ér el a pusztító korallkereszt. Itt, az Óceániai szigetvilág partjainál egészen más a helyzet, s remélhető, hogy marad is még bőven korall, még akkor is ha a Philemon személyzete alapos gyűjtőmunkát végzett.
    A korallok egyébként tíz év alatt fejlődnek ki annyira, hogy kibonthassák a búvárokat és a magunkféle, alkalmi korallszedőket mindannyiszor rajongással eltöltő színpompájukat. Az algériai partok előtt ezért jelöltek ki védett zónákat, amelyekben csak egy évtizedes időközökben szabad korallt gyűjteni. Óceániában semmiféle korlátozást nem vezettek még be.
    A korallok a legkülönösebb tengeri lakók közé tartoznak. Csupán háromszáz esztendeje annak, hogy teljes fény derült arra, hogy növényszerű külsejük ellenére: parányi állatok. Hogy milyen csodálatos teljesítményre képesek, erről egyebek között az Alpok mészkővonulatai "tanúskodhatnának". Egymillió korallnak három évre van szüksége ahhoz, hogy két kilogramm meszet lerakjon. Bármilyen kicsik ezek a mennyiségek, mégis egész zátonyok és szigetek - egy egész szigetvilág! - jönnek létre, ha e miniatűr "építészek" éveken át végzik szorgalmas munkájukat.


    20.
    Mangócápa vacsorára

    Ruiz nagyon érti a mesterségét. Mango maroke volt ugyanis vacsorára. Amikor jó étvággyal elfogyasztottam: már megtudhattam, hogy szárított cápahúst ettem. A mako vagy mangocápa - kutyahalnak is nevezik - húsát négy-öt hónapig szárítják a napon. A végeredmény a jól konzervált, ízletes cápahús.
    Ruiz maori módra úgy készítette el, hogy kumara, szeletelt édesburgonya hasábokra helyezte a fűszerezett cápahús szeleteket, és fél óráig párolta. A feltétet szamoai kenyérrel tálalták. Ez utóbbit úgy készítette, hogy kevés vízzel elegyített lisztbe kókuszkrémet, tört banánt kevert, és fűszerezés után fóliában harminc percig sütötte. A ropogós, barna "kenyér", a faapapa mindenkinek ízlett. Desszertnek fidzsi-szigeteki ananászos kókuszsüteményt kaptunk. Ruiz lisztet kókusztejjel, citromlével elegyített, cukrot, sót, tojássárgáját tett bele, mindezt jól elkeverte, majd kókuszreszelékben meghempergetett ananászszeleteket helyezett a tepsiben szétterített tésztára, az egészet tojáshabbal leöntötte, végül megsütötte.


    21.
    A Gilbert-szigetek és Nauru,
    a milliomosok szigete

    Mikronéziai legenda szerint a tenger istene virágokat szakított egy ősi fáról és szétszórta azokat Szamoától északra. A szirmok helyén keletkezett: Tarawa, Beru és Tabiteuea szigete. Ma ezek a szigetek - és még harminc másik - alkotják a független Kiribati Köztársaságot.
    Kiribati - ejtve: Kiribász - korábbi neve Gilbert-szigetek volt, bár a szigetcsoport eredeti gilbert-szigeteki neve Tungaru volt. Az itt élő emberek rendkívül barátságosak, ugyanakkor kíváncsiak, bátrak, vendégszeretők, tréfáskedvűek, dolgaikat könnyen vevő, kiegyensúlyozott óceániaiak. Szükségleteik minimálisak, a nap legnagyobb részét - természetesen - nem munkával töltik. Találó az angol "easygoing" kifejezés rájuk. De ez a dolgokat könnyen vevő szó egész Óceánia népét is jellemzi. A szám szerint harminchárom, mélyen fekvő kiribati korallsziget összfelülete: hétszáznyolcvannégy négyzetkilométer, amihez a Csendes-óceán középső területéről még ötmillió négyzetkilométer tengerfelület is tartozik. Nincs még egy ilyen ország, amelynek területéhez ekkora kiterjedésű tengervíz tartozna.
    A Banaba- és a Karácsony-szigetek közti távolság majdnem négyezer kilométer. Kiribati a Karácsony-szigeteken keresztül Honoluluból közelíthető meg, Tuvalu a Fidzsi-szigetekről.
    - Mauri-o! - üdvözölt bennünket a kikötőőr.
    - Te raoi! Légy üdvözölve! - felelte Kruppa és odaadta kilépési engedélyünket. Az őr vetett rájuk egy-egy pillantást, aztán visszaadta.
    - Ko raba - jegyezte meg Kruppa, ami annyit jelent, hogy köszönöm.
    - Ko raba - ismételtük mi is utána.
    - Ko uara? - kérdezte az őr. Arra volt kíváncsi: hogy vagyunk.
    - Ko raba - felelte Kruppa, s ettől az őr már szólni sem tudott a kíváncsiságtól. Aztán mégis Kruppa után kiáltott.
    - Tiabo!
    - Tiabo! - mondta Kruppa is, hogy viszontlátásra.
    Robert Louis Stevenson írta naplójába: "itt a Gilbert-szigeteken pompás óceániai klíma van, nappal kellemes napsütés, üdítő széllel, az éjszakák világosak." A legkellemesebb évszak márciustól októberig tart. Az éghajlat meleg, de nem párás. Decembertől márciusig tart az esős évszak.
    Az 1979-ben függetlenné váló Kiribati hatvanezret számláló lakosságának egyharmada a Tarawa-atoll lakója, a többi atoll lakóinak száma ezer és háromezer-ötszáz között mozog. A gyarmati korszak egyik hagyatéka, hogy sokan beszélnek angolul.
    Az angolok egyébként 1892-ben alapítottak kormányzóságot a Gilbert- és a polinéziai Ellice-szigeteken, és amikor 1900-ban a Banaba szigeten foszfátot fedeztek fel, azonnal annektálták a két szigetcsoportot. Az Ellice-szigetiek 1975-ben vívták ki szabadságukat és Tuvalu néven alapították meg független országukat.
    Az első órákban nagyon zavart, hogy nem tudtam hová sorolni az itt élő embereket. Niepelt szerint a Caroline-szigetekről érkezett mikronézek keveredtek tongai, szamoai polinézekkel, és eképpen jöhettek létre azok a sajátos arcvonások, melyek különössé teszik az itteni bennszülötteket. Származástörténetük még nem bizonyított: sok a legenda. Közülük az egyik például azt mondja, hogy a XVI. században egy fehér bőrű, szakállas, vörös hajú hajótöröttet sodort a víz egy ládaszerű csónakban a partra Beru szigeténél. Az életben maradó tengerész végül a törzsfőnök két testvérét vette feleségül, és huszonhárom gyermekük született. Leszármazottaik szóródtak szét a Gilbert-szigeteken.
    Kiribati területén alig találni szállodát, de kényelmesen el lehet tölteni egy-egy éjszakát a maneaba nevű szertartásházakban, ha a falu vezetői engedélyezik. Illik megtenni, minden esetben meg is engedik. Még élelmet is adnak: kenyérfa gyümölcsét, tárót, rákot, halat, gyümölcsöket és a kasewe nevű kedvelt italukat, a kókuszpuncsot. A fertőzés veszélye nem fenyeget: malária nincs. Sokkal veszélyesebb a tűző nap. Sapka, kalap, napszemüveg nélkül nem ajánlatos kimozdulni. Kolera-védőoltás, vízsterilizáló tabletta birtokában nincs mitől tartani, hacsak egy vérhast össze nem szedünk. Szerencse kérdése.
    A Phoenix- és a Line-szigetcsoport mellett Kiribati területéhez tartozik a Karácsony-sziget is, melyet Cook kapitány fedezett fel 1777-ben, éppen karácsonykor. (Létezik egy másik karácsony-sziget is, de az Ausztráliához közel az Indiai-óceánban fekszik.) Az Egyenlítő fölött húzódó nagy sziget kétezer kilométerre délre található Honolulutól. Elszomorító, hogy itt, ezen a paradicsomi helyen az amerikaiak és az angolok hány nukleáris fegyverkísérletet hajtottak végre.
    - De mi legalább élünk! - mondogatják a helybéliek. - Nem úgy, mint a bikiniek!

    Nauru! Gyakorlott keresztrejtvényfejtőkön, Óceánia-szakértőkön kívül kevesen hallhattak erről a köztársaságról. Óceánia a mi világunkban Tahitit, Hawaiit, Pápua Új-Guineát esetleg a Fidzsi-szigeteket jelenti. Pedig huszonegy négyzetkilométer alapterületű, parányi Nauru a szigetvilág leggazdagabb állama. Itt a legmagasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem a világon: közel tizennyolcezer dollár. Magasabb mint Kuvaitban! A gazdagságot a könnyen kitermelhető foszfátkészletnek köszönhetik. Az évmilliók során felgyülemlett guano keveredett a korallszirtek mésztartalmával. A végtermék nyolcvanöt-nyolcvannyolc százalékos mészfoszfát por, amelyből az ausztráliai és új-zélandi műtrágya készül.
    Nauru más csodákkal is elképeszti látogatóját. Légi járatai a legolcsóbbak Ázsiában és a térségben. A kiribati Tarawa után innen küldhetők legolcsóbb tarifával a postai küldemények. Legyen az levél vagy nagyméretű csomag. Óceániát járó turista innen küldheti haza útközben megvásárolt emléktárgyait, olyan felszereléseket, amiket már nem fog használni. Sokkal jobban jár így, mintha túlsúlyt fizetne valamelyik repülőtéren.
    Óceániában az ember ugyanis - akarva-akaratlanul - annyi emléktárgyat szed össze, hogy képtelen hazacipelni.
    Nauru mindössze negyvenegy kilométer távolságra fekszik déli irányban az Egyenlítőtől. Novembertől márciusig csapadékosak a hónapok, ezt követően azután a keleti passzátszelek kellemes változást hoznak. A parányi ország nyolcezer lakosának a fele eredeti nauru bennszülött, azaz polinéz-, mikronéz- és melanézszármazék. A többiek új-zélandiak, ausztrálok, kínaiak és más óceániai népek. Természetesen a négyezer nauru a leggazdagabb. A fényűzés, a pazarlás, a jómód sehol másutt a világon nem látható fokán élnek. Itt - akárcsak Kuvaitban - egyáltalán nem meglepő, hogy egy helybéli feltűnő smaragdzöld Rolls Royce-szal érkezik a bankba, s ott egy bőrönd dollárt borít az asztalra. Nauruban a legmárkásabb autók suhannak az utakon, a hi-fi-torony, a képmagnó olyan alapvető használati tárgy, mint egy tányér. Ráérő, semmittevő nauru feleségek kedvelt szórakozása, kétszázhetven dollárért átruccannak Kiribati-ba vásárolni, de még aznap vissza is repülnek.
    Természetesen itt sem mindenki gazdag. A foszfátbányák jövedelméből kisebb részesedést kapnak azok a nauru családok, akiknél a kitermelés már befejeződött, és többet azok, akiknek a területein éppen folyik a bányászat. A kitermelést vendégmunkások végzik. Kétmillió tonnát exportálnak évente. Elképesztő mennyiség, aminek az eredménye: hihetetlenül magas bevétel. Mi lesz, ha egyszer kimerülnek a készletek? Az olajlelőhelyekkel kapcsolatban ezt a kérdést Kuwaitban is felteszik. De miként ott is, Nauruban is befektetik a dollármilliókat. Évi nemzeti jövedelmük hatvan százalékát. Melbourne-ben, Saipan szigetén jövedelmező üzletházaik működnek. Tengerhajózásuk és az Air Nauru légitársaság profittermelő vállalkozások. Ugyanakkor jelen vannak az amerikai értéktőzsdén. Optimisták a jövőt illetően.
    Ingyenes az oktatás, az egészségügy, a lakás. Még a turistát is térítésmentesen viszik a repülőtérről a városba. Igaz, hogy a kis szigetet még gyalog is be lehet járni négy óra alatt.
    Reyes beszélgetett egy üzletemberrel.
    A nauru bankár így fogalmazott:
    - Ha kétezerre kimerülnének a foszfátlelőhelyeink, nem ijednénk meg, mert van annyi pénzünk, hogy abban az esetben egy másik szigetet, új hazát vásároljunk magunknak. Egyébként is tíz év múlva valamennyi állampolgárunk milliomos lesz! Természetesen dollármilliomos. De hát nem olyan nagy dolog, jegyezte meg Reyes, hiszen csak nyolcezren vannak.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648698
Webáruház készítés