Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Polgár Ernő: Isten madárkái_MOBI

Polgár Ernő: Isten madárkái_MOBI
1 090 Ft

A kereszténység európai hagyományaitól távol Indiában, Kínában és Távol-Keleten bepillanthatott a bráhmanizmus, a buddhizmus, a kínai univerzizmus gyakorlatába, s amikor először olvasta el a Koránt: az élmény hatalmába kerítette. Átkelt a Vörös-tengeren, mezopotámiai, babiloni tájakon járt a sivatagokban, beduin oázisokban, berberek, tuaregek között. Indiai, indonéz, maláj, ceyloni, egyiptomi, szíriai, marokkói és más utazások után Iránba is eljutott.
Arabok, berberek, beduinok, iszlám hívők nagy példaképének, ibn Khaldúnnak hatszáz éve papírra vetett bölcsessége Polgár Ernő életében is igaznak bizonyult: "Ha valaki tudást akar szerezni, vagy azt ki akarja egészíteni, akkor utazni kell!"
Isten madárkái c. művében anyai nagybátyja történetét írta meg. A mű a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium közös pályázatán helyezést ért el, a téma drámaváltozata 2000-ben kiérdemelte a Makovecz Imre által vezetett Magyar Művészeti Akadémia Milleneumi alkotóművészeti pályázatának elismerését. A mű filmváltozatát Szőnyi G. Sándor filmrendező felkérésére írta.
Megszámlálhatatlan fotóját közölték, közel háromszáz írása jelent meg lapokban, folyóiratokban: művelődéstörténeti írások, tárcák, elbeszélések.
Tucatnyi antológia közölte műveit, köteteinek száma harminc.
Levelek tanúsága szerint kéziratait, műveit Illyés Gyula, Szabó Magda, Réz Pál, Tüskés Tibor és Weöres Sándor mindig szívesen olvasták, és pályáját segítették.
Burány Tamás

  • Részlet az e-könyvből:

    Pesti alkotóház
    Megnyugszom, ha beérek a XIII. kerületbe. Hazaérek. Itthon vagyok. Miért érzem ezt? Miért jó itt élni? A kerület nappal belváros, este és hétvégén csendes kisváros. S amit nem találok meg benne, amit nem tudok elintézni, s amit nem kapok meg, az talán nem is létezik?
    Szépek a házak. Lenyűgöző a Váci úti irodabulvár. Rendezettek a parkok. Jók a kávéházak. És csinosak a lányok.
    És a Szent István parki fák?!
    Engem mindig várnak. Hársfaillatuk átölel, alattuk csend, nyugalom költözik belém.
    Gyermekeim játszadoznak, s felügyelve rájuk, arra gondolok, hogy az angolok, ha tehetik, még ebédidőben is a legközelebbi parkba sietnek, cipőjüket lerúgva a tükörsima zöld pázsitra heverednek, s míg elfogyasztják háromszögletű szendvicseiket, élvezik a napsütést, a friss levegőt. De nemcsak ők szeretik a természetet. Ott, velünk szemben, a Margitsziget a legszebb séták lehetőségeit kínálja számunkra. Párizstól Cambridge-ig, Szingapúrtól a Csendes-óceániai szigetekig a kertek, parkok lélegző műremekek, melyeknek sétányai fiatalok, öregek, szerelmesek és a turisták kedvelt birodalma.
    A Wallenberg-emlékművet körülvevő Szent István parknak nincs előkelő múltja, nem olyan, mint az ókori Egyiptomban építészeti szabályok szerint kialakított kertek, vagy mint a babiloni, paradicsomi bőségű erdők hangulatát idéző parkok. Nem tájképillúziót keltő, az ősök iránti vallásos tiszteletet kifejező japánkert, s nem ógörög vagy római villakert, melyben tavak, patakok, vízesések, babér- és platánfák, mirtuszcserjék pompáztak, s nem olyan, mint a várak, kolostorok kerengőtől körülvett középkori kertjei, ahol a "pogány" rómaiak kedvelt virágai, a rózsa és a liliom tiltott növények voltak. Nem tökéletesen szerkesztett reneszánsz kert, nem geometrikus elrendezésű barokk franciakert, s nem a szabad természetet utánzó angolkert.
    A Szent István park sokunknak az, ami a franciáknak a Tuileriák, a Luxemburg-kert, vagy az angoloknak a Hyde Park.
    E kis oázis a pesti sivatagban nekem még szabadtéri alkotóházam is.

    Gyertyaláng
    Chanuka. Zsidó örömünnep. Karácsony. Keresztény, keresztyén örömünnep.
    A Makkabeusok sikeres harcok után felszabadították Jeruzsálemet s a csepp szent olaj, ami megmaradt, napokig égett.
    Ez maga volt a csoda!
    Papa ölében ültem - de jó volt! - s hallgattam, hogy mesélt. A sercegve égő gyertyák lángját bámultuk. Mindig sokat mesélt, s ismételgette: "ahány nyelvet tudsz, fiam, annyi ember vagy!", s "a tudás a legnagyobb vagyon, és azt elviheted a fejedben is!". "Vagonszindrómában" szenvedett, a saját bőrén tapasztalhatta, hogy az ember valóban csak a tudására számíthat.
    A Makkabeusok győzelme után százhatvannégy évvel Dávid nemzetségéből megszületett Jézus, a Messiás, s a három királyok is megérkeztek a betlehemi jászolhoz!
    Ez maga volt a csoda! S a két ünnep a naptárban egész közel került egymáshoz.
    A szobában, ahol Papával ültünk, fatüzelésű kályha ontotta magából a meleget. Mamáék a konyhában karamellt főztek, s a hevített cukorból olvadt sűrű barna öntetből szaloncukrokat formáztak, amiket színes papírokba csomagolták, s a kis szobában feldíszítették a karácsonyfát. Kint fagyos szél járt, fújta a havat, repítette a hópihéket, mint a szaharai szél a homokot.
    - A falra akasztott ingaóra múlatja az időt, mint az élet órája a bölcsőtől a sírig - nézte apám az ingát. Mama a konyhában készítette a vacsorát, már mindenütt barchesz illata terjengett.
    - Majdnem tizenöt év telt el a háború óta! - sóhajtott apám. Mama a fa alatt elrendezgette a betlehemi istállót. Fából készült figurák vették körül a szalmán jászolban fekvő gyermek Jézust, mögötte a szülők: Mária és József álltak. Fogadták a három királyokat, akik mirhát, tömjént nyújtottak át a szent családnak.
    Mama mesélte, hogy ókoriak szerint a fecske Jézus egyik megtestesülése. A fecske a jónak, boldogságnak, kezdetnek a hírnöke, de a reménynek, a kedvező változásnak, az újjászületésnek, reggelnek, tavasznak, napkeltének is: jelzője a szorgalomnak, otthoni kényelemnek, atyai örökségnek.
    Mama belépett a szobába.
    - Nemsokára vacsorázunk... - s kiment. Papa ölében ültem, a gyertyák fényében ragyogott a karácsonyfa, a tűlevelek illatoztak, s úgy éreztük, mintha Salamon király cédrusból épített templomában ültünk volna. A tűlevelűeket már Zarathusztra követői áldozati tűzre hordták. A cédrus Asszíriában volt a király jelképe, az ókori zsidó hagyományban a királyságé, a nemességé, a jó illaté. Később Krisztushoz kötődő jelkép lett.
    Papa énekelni kezdett.
    - O, Tannenbaum! O, Tannenbaum! Wie grün sind deine Blätter!... Te akkor is zöldellsz, amikor hull a hó...
    Mama papám vállára tette a kezét, és együtt énekeltünk. Aztán asztalhoz ültünk. Apám mondta az asztali áldást. S mi minden került az asztalra!
    Alma, dió, mandula, mogyoró és puha barhesz! Mézbe mártogatva csemegéztünk belőle.

    A pesti srácok
    Zúg az óceán Bali partjainál. Fehér habok nyaldossák a lábunkat. Szállodaszomszédaink - dán kulturtörténész professzor, felesége és három lánya - mellettünk napfürdőznek a homokban. A professzor mindig olvas, a lányok is sokat olvasnak, és a professzor felesége is gyakran olvas.
    - Szeretem a magyarokat! - nézett rám a professzor. Rövid pár percet szánt néha beszélgetésre is. - A magyarok Dániában sokunknak a helytállás példaképei. Ha valaki jól megállja a helyét, arra mondjuk: olyan, mintha magyar lenne!
    - Megtisztelő - feleltem.
    - A pesti srácok!... A magyarok! Akik kimentek az utcára, és Molotov-koktélt hajigáltak az orosz tankokra...
    - Szovjet... - helyesbítettem.
    - Hány napig tartott a szabadság?
    - Október 23-án 3 órakor kezdődött a tüntetés a Petőfi szobornál, este fél tízkor döntötték le a Szálin-szobrot a Dózsa György úton, az esti órákban fegyveres csoportok megtámadták a főváros több középületét, a Rádiót, a telefonközpontot, a Szabad Nép székházát, rendőrkapitányságokat és őrsöket, nyomdákat, fegyvergyárakat. Október 25-én megalakult a Nagy Imre-kormány...
    - Koppenhágában hallgattam a Vatikáni Rádiót. XII. Pius pápa enciklikát adott ki a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Támogatta a fölkelőket, és imát rendelt el a győzelmükért.
    - Október 28-án - folytattam - az ENSZ biztonsági tanácsa a három nagyhatalom kérésére, a Szovjetunió tartózkodása mellett, napirendre tűzte a magyarországi helyzet megtárgyalását. Nagy Imre ezen a napon állt ki először a nyilvánosság elé és bejelentette: Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, és tárgyalások kezdődnek az országból való kivonulásukról is, megszüntetik az Államvédelmi Hatóságot, fölemelik az alacsony béreket és a nyugdíjakat... Október 29-re a szuezi válság tetőpontjára jut: megindul a fegyveres támadás Egyiptom ellen. Október 30-án a késő esti órákban egy rétségi katonai csoport kiszabadítja Mindszenty József esztergomi érseket felsőpetényi fogságából... Október 31-én Nagy Imre beszédet mondott az Országház előtt az egybegyűlt tömeghez. Bejelentette, hogy tárgyalások kezdődnek Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből. November 2-án az ENSZ biztonsági tanácsa a "magyar kérdés" rendkívüli közgyűlésen való megtárgyalása mellett foglalt állást. November 3-án Mindszenty József rádióbeszédet mondott, nem ismerte el a Nagy Imre-kormányt. A felelősségre vonás szükségességét hangoztatta. November 4-én a kora reggeli órákban Kádár János rádióbeszédet mondott. Bejelentette a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását. A Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdődött a forradalom és szabadságharc felszámolása.... A pesti srácok megpróbáltak ellenállni!...
    - Köszönöm... - nézett rám a professzor. - Tehát mindössze csak tizenhárom nap!..
    - Igen... Tizenhárom...
    - Hatalmas és erős az óceán!
    A professzor a hullámokat kémlelte, majd újra elmerült az olvasásban.

    Rilke gazdája
    A nyári este csöndjét a siófoki szállodasoron kiabálások hangjai törték meg:
    - Bartók!... Bartók!... Bartók!... Merre vagy?!
    Színészhang volt. Szuhay Balázsé. Felerősödött szavai visszhangzottak a Balaton felől. Most raccsoló hang következett.
    - Barrtók!... Barrtók!... Içi!... Barrtók!...
    Szuhay Balázs egykori gimnáziumi padtársa, Havas Kálmán volt, a Franciaországba disszidált geológus professzor, aki nyaranta a Balaton partján tudott családja tagjaival és barátjával találkozni.
    A geológus felesége, Marie Christine kiáltott ezután.
    - Barrrtók!... Barrrtók!... Mon petit chou!
    Marie Christine francia arisztokrata, ő csilingelő hangjával még jobban raccsolt.
    Szuhay Balázs zendített rá.
    - Bartók!
    A szállodasor egyik ablakából álmos német tiltakozott:
    - Was is das ungarische wirtschaft?!!...
    - Bartók!... Bartók!... Içi!.. Bartók!... Mon petit chou! - harsogták kánonban.
    - Franzözische Idioten! - kiabálta a német. De Havasék magyar vizslája, az elkóborolt Bartók végre előkerült, és ugatni kezdett. Az álmából fölvert német ezek után rendőrért kiáltott. Egy hang angolul mondta neki:
    - Nem látja, hogy híres magyar színészek filmet forgatnak?!...
    Kutyák! Gazdáik kedvencei! Kutyák, akiknek hiánya kimondhatatlan fájdalom.
    Egy pesti házkezelőség irodájában, még az IKV-k korszakában, egy idős hölgy lépett a műszaki vezető szobájába.
    - Nagy a baj, édes fiam! - mondta szomorúan.
    A műszaki vezető szédelgett már a fáradtságtól. A bérlők panaszait, az elöregedett lakások hibáinak bejelentéseit reggel óta hallgatta.
    - Mi történt? Tessék sorolni!
    - Eltemettem a kutyámat, édes fiam.
    - Nagyon sajnálom... De mi közöm nekem az egészhez?... Este hét óra van s én egész nap ügyfeleket fogadtam.
    - Magának az a dolga, fiam, hogy meghallgassa a panaszokat!
    - Gyászolók fájdalmával nem foglalkozunk!
    - A házkezelőségnek kötelessége, hogy szolgálati kutyát tartson! Azért jöttem, hogy kölcsönkérjek egyet!
    A műszaki vezető sóhajtott:
    - Értem... Tehát a szolgálati kutyáért jött.
    - És mikor vihetem el?
    A műszaki vezető dermedten ült a helyén, beidegződött mozdulattal lapozott a naptárában.
    - A jövő hét elején - felelte.
    A hölgy köszönt és sietve távozott. A műszaki vezető nézte még a naptárát:
    - Hm!... Szolgálati kutya!... A hétvégén szerzek neki egyet!
    De a következő ügyfél már tette is elé a beadványát...
    Kutyák és gazdáik!
    Rilke szerencsés!... És Rilke gazdája is szerencsés!... Rilke nagy szemeivel néz fölfelé, gazdája tekintetét lesi. A körfolyosón, az újlipótvárosi házban megfigyelem, hogy fegyelmezetten ül, várakozik vagy éppen önfeledten ugrándozik, miközben gazdája zárja vagy nyitja a lakás ajtaját.
    Az Európa Kávéház teraszán várakozva pedig Rilke ugyanazt kapja, amit a gazdája. A legfinomabb croissant, hozzá ivólevet s aztán gazdája lábainál méltóságteljesen elterülve őt még a szépséges pincérnő is megsimogatja.
    Kutya jó sora van!...
    Rilke gazdája: Vámos Miklós!

    Ó, azok a pest-budai kávéházak!
    A Japán!.. A Centrál!... A New-York!... Az Abbázia!
    És a kávéházi asztaltársaságok! A társadalmi élet központjai.
    A csendes zugok, az ihletett pillanatok s a kávéházi sarkokban elmélyülésre fordított, írásokat termő órák!
    És Karinthy! És Ady! És Kosztolányi! És Csáth Géza! És...
    És a szegény s a még szegényebb skriblerek! Ady szótára szerint a szentlélek lovagjai, akik fűtetlen, dohszagú hónapos szobáikba ledőlni tértek haza, azt is hajnaltájt...
    Csillogó kávéházakban élni és dolgozni: az más! Valami egészen más!
    - Vigye a redakcióba ezt a tárcanovellát, amice! - mondta a mindig fizetésképtelen író a segédpincérnek.
    A pincér szaladt a kézirattal.
    - A tárca - zihált még kicsit.
    - Na és, mit állsz még itt nekem? - nézett rá a szerkesztő.
    Hatalmasság volt az az ember! Szobájában a padlón is kéziratfecnik hevertek. A nagyságos szerkesztő úr mindig olvasott és az író úrnak valódi pénzeket küldött, és ó, az áldott lelkű író úr! pedig, isten oltalmazza minden lélegzetvételét!... a kerek világon különb ember nála nem létezik!, őneki a markába borravalót csúsztat mindig, miután a redakcióból érkezett pénzből már megebédelt, azután meg szivart kért, jóféle habánait, meg kávét és konyakot, és az asztalánál a barátait is megvendégelte..
    - Az Író úr várja a honorációt!
    - Várja! Várja! Várja!... Hát várja!!!
    - De az Író úr üzeni, hogy ha őneki kell az írást hozni: az a nagyságos szerkesztő úrnak többe fog ám kerülni!
    És a kávéházi ugratások!
    A kimerült író elméje is elborult kissé. Be kellett vinni, de hogyan?
    A kávéházi asztaltársaságból valaki kiagyalta a megoldást. Kiment, majd nemsokára berontva a kávéházba így kiáltott fel:
    - A Sárga Házban verik a betegeket!
    Ó, szentséges ég! Írónak ilyet hallani!... Érzi, hogy őt verik valójában!... Azonnal tiltakozni kell! Intézkedni! Aláírásokat gyűjteni!... Nem! Mégsem! Effélékre már nincs idő!... Cselekedni kell!
    S az író, barátaival együtt, a helyszínre hajtatott azonnal s végre oda került, ahová őt bevinni másképp nem lehetett.
    A Sárga Házba.
    Ó, azok a pest-budai kávéházak! És az óbudaiak!
    Óbudát már 1850-ben Budához csatolták, és huszonkét évvel később múlva Pest és Buda egyesülését is törvénnyel szentesítették.
    - Nem vagyunk már sem budaiak, sem pestiek, hanem budapestiek - sóhajtoztak akkortájt. Pest, Buda és Óbuda hatóságai azt az utasítást kapták, hogy tekintettel az egyesítésre, kiadványaikon ezt a nevet használják: Budapest.
    De ebből mennyi galiba keletkezett!
    Óbudáról így érkeztek a levelek: Budapest közönsége Budapesten küldi Budapest közönségének Budapestre.
    Hogy Óbuda ezt a levelet Pest vagy Buda városához intézte-e, azt természetesen a címről nem lehet tudni. A levél először Pestre ment. Mikor itt felbontották, kitűnt, hogy Budára szól, ráírták: "Vissza Budapest közönségének Pest-Budán."
    A levelet azonban, nem tudni mi oknál fogva, a budaiak sem vállalták, és újra címezték: "Vissza Budapest közönségének Óbudán."
    Szegény levél, ki tudja hány hónapig járta így az utat, míg végre révbe jutott.
    A kávéházak közönsége mindezen azonban jókat szórakozott.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648957
Webáruház készítés