Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Polgár Ernő: Isten madárkái_EPUB

Polgár Ernő: Isten madárkái_EPUB

TARTALOM
Az irodalom nem földi színtér!
Sors
Albérlősors
Irodalmi pályára kerülésem
Tudathasadás
Volt egyszer egy érettségi
A büntetőbíró
Sárkányvíz
Nirvána vagy az istenek ajándéka
Isten madárkái
Kitaszítottak
Magyar fohász
A magyarok könnyei
Árvák és boldogok
Zsidó a XX. században
Drámaíró levele Szingapúrba
Vagonok kora
Utolsó utazás
A bácsikám
India
Clotilde Szalon
Minitárcák
A Szent István parki fák
Utószó

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Sárkányvíz

    A pálinkafőzésre erjedő körte kipárolgása betöltötte már a garázs szűk terét, műanyaghordókban bugyogva, szutyogva gőzölgött a cefre, mint a vulkán kráteréből fortyogva felszínre törő láva, s a terjengő szag Radír Lacit, így ismerték őt Angyalföldön, a Szeszgyár levegőjére emlékezette. Radír Laci sofőr volt a Szeszgyárban, de most két napra szabadságot vett ki. Nem indokolta miért, de nem is kellett, mert tudták anélkül is, hogy itt a pálinkafőzés ideje. S Radír Laci olyan kóstolóval fog beállítani, amit mindenki meg fog emlegetni. Radír Laci körtepálinkájának már az első kortya selymesen simult az ember szájába, beszivárgott a fogak és a rések közé, s mint a kipréselt olívaolaj csorgott le a garaton, a nyelőcsőn, illata pedig belélegzés után tágította a hörgőket és az ereket.
    - Ez belül radíroz le mindent! Isten az anyjába! - mondta kínálgatás során, a Radír Laci nevet nem indokolatlanul kapta tehát. Hogy ki volt a névadó, biztosan az emlékezet sem őrizte már. Valaki a barátok közül? Tütő Tibi, targoncás a Papírgyárból? Sajtos Tibi, égetőmester a Zománcgyárból? Egér, a kiugrott papból lett kontár kőműves? Vagy Gyula úr, művezető az Élesztőgyárból?... Egyikük sem tudta, hiszen harminc éve látogatták már Radír Laci garázsát, és ki tudná ennyi idő után a régmúltat pontosan felidézni? Kocsmák látogatása helyett az angyalföldi garázs vidám társasága a közértben vásárolt sörök, borok kortyolgatása közben inkább kedvükre való időtöltés volt. Tütő Tibi szerint ő volt a keresztapa, Sajtos Tibi szerint viszont az Egér az. Egér cáfolta az egészet: benne úgy élt a múlt, hogy Gyula úr volt a keresztapa, amikor kalákában Gyula úr házának alapjait betonozták, és a falakat húzták fel.
    - Ne mondjátok nekem, hogy a Gyula úr volt! Amikor az Egér volt az!... Itt ültünk a garázsban, az előző évi körtét inhaláltunk... piroslott már a kertben a málna!... Emlékszem!... Egér a tél minden lepedékét leradírozta már belül, a málnásban, a bokrok között csuklott össze és csak mondta, ismételgette: "Radír... Laci! Radír... Lacikám!"... Terike jött érte! Ne beszéljetek ti nekem! Kristálytisztán emlékszem mindenre, mintha tegnap lett volna!... Terike a kertben találta meg őt! Egér, amilyen vézna, nem is volt olyan könnyű őt észrevenni!... Nem emlékeztek? Utána órákon át ezen röhögtünk! Terike ... könnyebb őt átlépni, mint megkerülni... olyan húsos, megtalálta, mesélte Sajtos Tibi, Egeret a vállára vette, és hazavitte. Irigyeltük is az ingyenes házhozszállítást! - nézett Egérre.
    - Lehet - Egér széttárta a karját. - Ki emlékszik azokra az időkre? Rég volt, mint Rákosi és ötvenhat!
    Radír Laci felemelte az egyik hordó fedelét, beszagolt és megjegyezte:
    - Itt mese már nincs, főzni kell! Isten az anyjába!
    Összeszerelte a szeszgyári lakatosműhelyben fabrikált pálinkafőzőt, helyére került az üst, a lepárló, az összekötő csövek, most is mint évek óta változatlanul, illeszkedtek egymásba, a felaprított akácfahasábok alatt meggyújtotta az újságot, a Népszabadságot járatta emberemlékezet óta. Előtte a Szabad Népet. Gyújtósnak az is kiválóan megfelelt. Azonnal és nagy lánggal égett, "mint a Molotov-koktél ötvenhatban", állapította meg egyszer Egér, aki orosz tankot is lángba borított már. Recsegve, csattogva égett az akác, s mint egy zenekari művet - élvezet volt hallgatni, de még inkább látni, ahogy működésbe lendült az egész szerkezet. A felfokozott pillanatban aztán egyszer csak nyomkodni kezdte valaki a kertkapura felszerelt csengő gombját. Radír Laci nem látta a garázs ablakából, ki lehet az, csak a házból idáig hallatszó csengő berregése szólt, de úgy, hogy nagyon felidegesítette.
    - Cefrézés közben jön a finánc?!... Isten az anyjába!... - Kinyitotta a garázsablakot és kikiabált: - Ki az? - kérdezte. - Fényes nappal, hétköznap délután, novemberben?
    - A szeszkommandó! - röhögött Tütő Tibi.
    - Ütődött! Gyere be!... Nyitva a kapu, ő meg csönget!... - dohogott Radír Laci, észre se vette Tütő mikor ért a garázsba, számára az volt most a fontos, hogy fát tegyen még a tűzre. - Bolond Istók! Csönget, mint a villanyszámlás - s tűzifát dobott még az üst alá, Tütőre nézett, aki ekkor már a hozott söröket nyitotta ki, és töltötte korsókba.
    - Engedélye van magának pálinkafőzésre, Radír? - kérdezte Tütő.
    - Van - hangzott a válasz -, de Sajtos Tibi Creptónak képzelte, és azzal törölte ki.
    Ittak a sörből.
    - Ászok! A legeslegjobb! - sóhajtott Radír Laci.
    - Egérék? - kérdezte Tütő.
    - Jönnek, ne félj: nem hagyják ki! Sajtos Tibi a gyárból egyenesen idejön...
    Tütő az órájára nézett.
    - Akkor már itt kellene lennie!
    - Egér fusizik, errefelé valahol a Vizafogónál. Gyula úr meg kiíratta magát...
    - Évi rendes egy hétre?
    - Legalább!... Csönd! - Radír Laci felemelte a mutatóujját, és fülelt.
    A vilmoskörte illata terjengett már a garázsban, s mint az esőcsatornából nyári hőség után az égi áldás, a körteillatú gőz cseppekké duzzadva csordogálni kezdett a nádfonatú demizsonba.
    - Elindult! - mondta Radír Laci.
    - El - felelte Tütő Tibi. Álltak és nézték miként válik tiszta itallá a rothadó gyümölcs.
    - Varázslat!
    - Az - bólogatott Tütő Tibi. Megitták a sört, a pálinka pedig csak csorgott, és időközben megérkeztek a többiek is. Sajtos Tibi tatárbífszeteket, Egér kocsonyát, Gyula úr darált erőspaprika darabkáktól pirosló, ropogós, friss káposztáspogácsát hozott.
    - Dinszteli a káposztát a lányom, az első sodrás után rakja rá a tésztára, és csak aztán szórja meg darált paprikával, majd az egészet még egyszer gyúrja és sodorja! Ez a haszidok receptje! - mondta Gyula úr. És ivott sört ő is a pogácsára.
    - Áldott legyen a keze annak a lánynak! Egyszer még rabbi felesége lesz! Isten az anyjába! - majszolta a pogácsát Radír Laci, és a garázsba beállított konyhakredencből porcelántálat vett elő. Fénylő ünnepnapokon, amilyen a mai is, mindig készített olvasztott csokoládéval bevont tortát, amit rumban áztatott kókuszreszelékkel díszített.
    A műhelyasztalon terítettek maguknak.
    - Sajtos Tibi "tatárja" és Egér kocsonyája úgy tartozik hozzánk, mint halotthoz a mozdulatlanság - jegyezte meg Tütő Tibi, és erős paprikával szórta meg a kocsonyáját is. Egér csóválta a fejét, de nem a paprika miatt, hanem azért, mert temetett ő már olyan halottat, amelyik megmozdult, aztán meg fel is ült. De most nem fogott a történetbe, úgy rémlett neki, hogy már megtette.
    - Olyan - felelte Gyula úr. - Aki nem ült még itt, nem tudja, miért jó élni!
    - Nem - bólogatott Radír Laci, s megfordult a fejében "lehet egy kocsmában bármi ehhez fogható?"
    Csöpögött a körtepálinka, Radír Laci kupicákba töltött belőle mindannyiuknak. Előbb csak szagolgatták, aztán az első kortyot ízlelgették, a szájukban csettintgetve morzsolgatták, s csak aztán nyelték le. Radír Laci mély lélegzeteket vett... Inhalált... Egér a Székely Himnuszt kezdte énekelni. "Ki tudja merre, merre visz a végzet..." A többiek mentek a szöveg és a dallam után. "Göröngyös úton, sötét éjjelen..." Egér emelt egy kicsit a hangerőn: "Segítsd még egyszer, győzelemre néped..." A kórus vele énekelte: "Csaba királyfi, a csillag ösvényen..." Egér pap volt régen, nem kántor, gyönyörűen énekelt mégis, most pianora szelídülve folytatta: "Maroknyi székely, porlik mint a szikla..." A kórus együtt énekelt vele: "Népek harcától, zajló tengeren. Fejük az ár, ezerszer elborítja..." A hangerőt emelve fejezték be: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!"
    - Sárkányvíz... - jelentette ki Radír Laci. - Ha meggyújtanánk a leheletet: lángba borulna!
    - Az biztos! - mondta egyetértve Egér, s amennyire vissza tudott emlékezni, azt még biztosra vette, hogy éjfélig is eltartott, amíg az utolsó hordó is kiürült... Tütő Tibi fát aprított, Sajtos Tibi tüzelt, Radír Laci demizsonból üvegekbe töltögette a pálinkát... Gyula úr kóstolta ... és én is... hebegte Egér...
    - És a házigazdát meg ki vágta fejbe? De úgy, hogy belehalt? - kérdezte a nyomozó.
    - Miket beszél?!... Hogy a Radír Laci meghalt?!... - Egérrel forogni kezdett a világ.
    A felesége emelte ki reggel az ágyból, hogy keresik a rendőrök, és hogy Radír Lacihoz viszik. Tütő Tibit, Sajtos Tibit és Gyula urat már elő is állították, ők már Radír Laci kertjében fagyoskodtak, amikor Egeret kiszállították a rendőrautóból.
    Egér, amikor Radír Lacit holtan meglátta, sírva fakadt és úgy zokogott, hogy hiába kérdezgették, válaszolni sem tudott. Igaz, hogy nem is emlékezett semmire, ahogy máskor, éjjel most is Terike cipelte haza. Radír Laci felesége meg azt vallotta, hogy hallotta, hogy a férje bemegy a fürdőszobába, miután az összes szeszkazán hazaténfergett már, de többre nem emlékezett, mert elaludt. Reggel pedig már halva találta a párját a fürdőkád mellett. Orvost hívott, aki megállapította, hogy Radír Laci meghalt. A holttestet elvitetni mégsem engedte, mert az idegenkezűséget nem lehetett kizárni, hallgatta Egér a tényállást, amit a nyomozó ismertetett.
    - Radír...! Radír... Lacikám! - szipogott Egér.
    Nagy nehezen végre mindenkit hazaengedtek. A rendőrség ugyanis végül valószínűtlennek minősítette az idegenkezűséget, azt találta inkább jegyzőkönyvezhetőnek, hogy az elhalálozott személy ittas állapotában csúszott meg a fürdőszobában, fejét a kád szélébe ütötte, és baleset okozta a halálát.
    Elérkezett a temetés napja is. És még az első hó is leesett. Egér utolsónak érkezett a ravatalozóba, körülnézett, a családtagokat megismerte, végül Tütő Tibi, Sajtos Tibi és Gyula úr mellé állt, nézte, csak nézte a nyitott koporsót, a koporsón a feliratot: "Elekes László élt 51 évet!" Előbb a gyomra kavarodott fel, aztán meg valami bizonytalanság vett erőt rajta. Tétovázás után Tütőhöz fordult:
    - Ő az? - suttogta.
    - Ő - felelte Tütő.
    - Biztos?
    - Igen.
    - Ne dumáljatok! Temetésen vagytok! - sziszegte Sajtos Tibi.
    - Miért? - kérdezte Egértől Tütő.
    - Elekes van a koporsóra írva.
    - Az a földi neve!
    - Értem - mondta Egér és egy ideig csendben maradt. A pap közben megérkezett, a siratóasszonyok pedig elkezdtek énekelni. - Odajönnél hozzá velem? - szólalt meg Egér újra.
    - Minek? - kérdezte Tütő.
    - Meglátod! - Egér a koporsóhoz ment. Tütő követte. - Takarj el!
    - Mit csinálsz?
    Egér laposüveget vett elő, és azt Radír Laci fejpárnája alá csúsztatta.
    - Sárkányvíz! Az ideiből... Kell az útra, ebben a hidegben, amíg Szent Péter elé visznek! - suttogta Egér, majd csendben visszatértek a helyükre.
    A temetés után szó nélkül indultak haza, jó ideig együtt mentek, aztán ki-ki amerre lakott. Egér azon kapta magát, hogy Radír Laci háza felé tart, s hallani vélte a hangját:
    - Megvolt ez is! Isten az anyjába!
    Esni kezdett újra a hó, fújt a szél, Egér inkább mégis hazafelé vette az útját. A kocsma előtt érzett azért bizsergést, hogy inni kellene valamit, de erőt vett magán, és gyorsan hazament.
    - Radír... Radír Laci! - Miért iszunk mi ennyit?!... Miért vagyunk mi rabjai az alkoholnak?!... Ó, Uram, bocsáss meg nekünk, vétkezőknek!... Poharakhoz láncolt Prométheuszoknak!... Akik a Kárpátok sziklái alatt örök idők óta dacolunk Veled!... - motyogta kortyolgatás közben maga elé, mintha imádkozna, de az idei körtepálinka bármennyire ragadta is el, nem érezte, hogy a sárkányvíz le tudná radírozni mindazt, ami belülről most úgy marta őt.
    Radír Laci tragikus balesetére gondolt, és szeméből cseppenként indultak el a könnyei.
    Hogy került az ágyba, arra másnap reggel nem is emlékezett már.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648940
Webáruház készítés