Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Polgár Ernő: Indiai dekameron_MOBI

Polgár Ernő: Indiai dekameron_MOBI
1 190 Ft1190

TARTALOM
Prológus
Illatok!
Késő délután
Ambassador
Reggel
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    S vonszoltak vezír elé, aki apámat megölte. A vezír és köztem régi ellenségeskedés volt, ami onnan eredt, hogy szenvedélyes nyíllövő voltam, s egyszer véletlen szerencsétlenség történt. Egy napon, amikor apám palotájának tetején tartózkodtam, nagy madár szállt le a vezír palotájának erkélyére, ahol a vezír éppen ott tartózkodott, s íjammal le akartam lőni a madarat, de a lövést elhibáztam, s a vezír szemét találtam el.
    Amikor a vezír szemét így menthetetlenül kioltottam, akkor nem volt bátorsága semmit sem szólni, mert apám volt a város királya.
    Ám most, amikor összekötözött kézzel eléje vezettek, mindjárt megparancsolta, hogy vágják le a fejemet.
    Amire azt kérdeztem tőle:
    - Miért öletsz meg engem? Nem vétettem neked semmit.
    - Véthettél-e nagyobbat ennél? - s hiányzó fél szemére mutatott.
    - Véletlenül történt - feleltem.
    - Ha te véletlenségből tetted, én jól megfontolva fogom megtenni!
    Ezután így kiáltott:
    - Adjátok tüstént a kezembe!
    S a kezébe adtak.
    Ekkor kinyújtotta a kezét, egyik ujját belenyomta a bal szemembe, és tökéletesen megvakított. Azóta vagyok félszemű, valamennyien láthatjátok. Aztán a vezír megkötöztetett, és egy ládába záratott, majd azt mondta hóhérának:
    - Rád bízom ezt az embert! Húzd ki a kardodat hüvelyéből! Vidd el innen magaddal! Vidd ki a városból, öld meg, és hagyd ott, hogy megegyék a fenevadak!
    A hóhér addig ment, míg csak ki nem értünk a városból. Ott aztán kihúzott a ládából, miközben kezem és a lábam gúzsba volt kötve, be akarta kötni a szememet is, mielőtt a halálba küldött volna. De elkezdtem sírni, és verset szavaltam neki.
    S amikor a pallost tartó hallotta a versemet, visszaemlékezett rá, hogy apám pallostartója volt, és arra is, hogy akkor jótéteményekkel halmoztam el, és így szólt:
    - Hogy ölnélek meg téged? Alázatos rabszolgád vagyok.
    Majd így folytatta:
    - Fuss innen! Szabad az életed, de vissza ne térj soha, még csak tájékára sem ennek a helynek, mert vesztedbe jössz, és magaddal együtt engem is elveszítesz.
    S amikor ezt mondta, kezet csókoltam neki. De csak akkor hittem el valójában, hogy megmenekültem, amikor már messze jártam.
    Fél szemem elvesztése miatt idővel megvigasztalódtam, mert csak arra gondoltam, hogy megmenekültem a halálos veszedelemtől. S aztán folytattam az utazást, és megérkeztem nagybátyám városába. Betértem hozzá, és elbeszéltem neki, mi történt apámmal, velem, s hogy a fél szememet hogy veszítettem el. Erre sírni kezdett, hullt a könnye, mint a záporeső, és így kiáltott fel:
    - Ó, testvérem fia! Új bánattal tetézted a bánatomat! Fájdalmamat fájdalommal. Mert tudd meg, hogy szegény bátyádnak, akit itt látsz magad előtt, elveszett a fia! Nem tudom, mi történhetett vele. És senki sem tudja megmondani, merre van!
    Azzal úgy elkezdett sírni, hogy elájult. Amikor magához tért, azt mondta:
    - Gyermekem! Keserű bánattal bánkódom fiam után. Te most csak bajjal tetézted a bajt, mikor elmondtad, mi történt veled és az apáddal. De neked, gyermekem, mégis jobb, hogy csak a szemedet veszítetted el, és nem ez életedet.
    E szavak után nem tudtam tovább hallgatni, s elmondtam, hogy mi történt a tulajdon gyermekével. Felfedtem előtte a teljes igazságot. Szavaimra nagybátyám öröme nem ismert határt. Azt mondta:
    - Mutasd meg gyorsan azt a sírt!
    - Allahra mondom, nem tudom a helyét annak a sírnak. Számtalanszor elmentem a temetőbe, hogy megkeressem, de sohasem akadtam a helyére!
    Ekkor a nagybátyámmal együtt mentünk ki a temetőbe, s amint hol jobbra nézelődtem, hol balra nézelődtem, végül ráismertem a sírra. Határtalanul örvendeztünk, és beléptünk a sírboltba. Felástuk a földet, aztán fölemeltük a kőlapot, és ötven lépcsőfokon mentünk le. Amikor leértünk a lépcső aljára, láttuk, hogy nagy füst gomolyog felénk, amely egészen elvette a látásunkat. De nagybátyám nyomban kimondta az igét, amely eltávolítja a félelmet attól, aki kimondja:
    - Nincs hatalom és erő, csak Allahnál, a Mindenhatónál!
    Aztán továbbmentünk, és egy nagy terembe értünk, ami tele volt liszttel, gabonával, a legkülönbözőbb ételekkel. És sok más egyébbel. A terem közepén ágyat pillantottunk meg, amelyet egy függöny takart el. A nagybátyám benézett az ágyba, és ott találta a fiát, aki annak a nőnek a karjában feküdt, akivel ide leszállt, de mind a ketten szénné égtek, mintha tűzsírba vetették volna őket.
    A látványra nagybátyám fia arcába köpött, és így kiáltott fel:
    - Rászolgáltál erre, te elvetemült! Ez a büntetésed ezen a világon, de még hátra van számodra a túlvilági büntetés, ami még rettenetesebb és még hosszabb lesz!
    Nagybátyám ezután még egyszer fia arcába köpött, lehúzta papucsát, és a talpával arcul ütötte.
    Az ütés láttára nagyon megdöbbentem. Sajnáltam nagybátyám fiát, ahogy így kellett látnom szénné égve őt és a fiatal leányt is.
    - Allahra, nagybátyám! - kiáltottam fel. - Öntsd ki szíved bánatát. Engem, s egész bensőmet szüntelenül az foglalkoztatja, mi történt a fiaddal, s bánt, hogy így szénné válva látom őt és ezt a fiatal leányt, és azt is látnom kell, hogy neked még ez se elég, hanem ütöd is papucsod talpával.
    Ekkor a nagybátyám a következőket mondta:
    - Tudd meg, hogy tulajdon gyermekem már gyermekkorától kezdve szerelemre gyulladt a tulajdon testvére iránt. Én mindig távol tartottam őket egymástól, s magamban azt mondtam: "Légy nyugodt! Még fiatalok." - De nem használt semmit. Alig serdültek föl, már megtörtént köztük a szörnyű tett, s én tudomást szereztem róla. De valójában nem is hittem el egészen. Fiam mégis rettenetes dorgálást kapott, s azt mondtam neki:
    - Óvakodj ezektől a bűnös cselekedetektől! Ilyent senki nem tett előtted, és utánad sem fog. Különben halálunk napjáig szégyen és megvetés lesz a részünk a királyok közt. Lovas futárok fogják hirdetni történetünket az egész világon. Óvakodj ezektől a cselekedetektől! Ha nem, megátkozlak és megöllek. - Aztán gondom volt rá, hogy elválasszam őt a leánytól, és a leányt tőle. De elhiszed vagy sem, ez az elvetemült leányomat csodálatos nagy szerelemmel szerette. A sátán műve volt, hogy mély gyökeret vert a szívében. S amikor a fiam látta, hogy elválasztottam őt a testvérétől, akkor találhatta ki, hogy elkészíti ezt a föld alatti helyet, amiről nem szólt senkinek. Amint látod, ételt és mindenféle jót hordott ide. Aztán felhasználta a távollétemet, s amikor vadászni voltam: idejött a testvérével. Ezért érte utol őket a Magasságbeli és Dicsőségteljes büntetése. Ezen a helyen szénné égette mindkettőjüket.
    Nagybátyám sírva fakadt, s vele én is. Majd így szólt:
    - Ezentúl te leszel a fiam a másik helyett.
    S kijöttünk a sírból, rázártuk a fedőt, betemettük fölötte a földet, és hazatértünk.
    De alig értünk haza, még le sem ültünk, amikor harci zaj csapta meg a fülünket. Dobpergés és kürtharsogás. Harcosokat láttunk rohanni. Az egész város felkavarodott. Csupa zaj és por volt minden, amelyet a száguldó lovak patája vert föl. S nem tudtunk rájönni, mi lehet ennek az oka.
    Aztán nagybátyám megkérdezte, s azt felelték neki:
    - Fiútestvéredet megölette a vezíre, aki összegyűjtötte minden katonáját, és itt termett, hogy elfoglalja a városodat. A város lakói látták, hogy nem tudnak ellenállni, ezért átadták a várost.
    - Biztos, hogy meg fog ölni, ha a kezébe kerülök - szólaltam meg. És a sok baj és a gond újra föltornyosult a lelkemben. Nem tudtam, mitévő legyek. Ha megmutatom magam, a város lakói és apám katonái rám ismernek, és megpróbálnak majd megölni. Más kivezető utat nem találtam, mint azt, hogy levágtam a szakállamat, más ruhába öltöztem, és elhagytam a várost. Bagdad városa felé vettem utamat, abban a reményben, hogy itt biztonságban leszek. S hogy majd csak találok valakit, aki az Igazhívők emírjének, a Mindenség Ura kalifájának, Hárún ar-Rasídnak palotájához vezérel engem, s akinek elbeszélem majd történetemet és kalandjaimat.
    Végül épségben megérkeztem Bagdadba ezen az éjszakán. De nem tudtam hová, merre menjek. S egyszerre csak szembetalálkoztam egy szalúkkal. Békességet kívántam neki, és így szóltam:
    - Idegen vagyok.
    - Magam is az vagyok - válaszolta.
    Így barátságosan elbeszélgettünk, amikor láttuk, hogy jön felénk a harmadik szalúk. Békességet kívánt és így szólt:
    - Idegen vagyok ezen a tájon.
    - Mi is - feleltük. És együtt folytattuk utunkat, míg ránk nem telepedett az éjszaka. Aztán a sorsunk ide vezérelt bennünket, hozzátok, szép úrnőim! S most már tudjátok, hogy miért van leborotválva a szakállam, és miért van csak fél szemem.
    Amikor az első szalúk befejezte elbeszélését, a fiatal lány így szólt hozzá:
    - Jól van, simogasd meg a fejedet, és siess innen!
    - Szép úrnőm! - felelte a szalúk. - Nem megyek innen, míg nem hallottam valamennyi társam történetét.
    Eközben a jelenlévők mind ámultak-bámultak a hallott történeten, s a kalifa azt mondta Dzsafárnak:
    - Szent igaz, hogy soha életemben nem hallottam még hasonló történetet, mint ezé a szalúké!
    Az első szalúk leült és a második szalúk lépett elő, megcsókolta a földet a ház ifjú úrnőjének színe előtt, s történetébe kezdett, amit én majd csak akkor folytatok neked, jó uram, mondta látogatóm, ha szeretnéd.
    - Alig várom! - feleltem. - Agrában nem találkozhatnánk holnap délután, a Tádzs Mahal kertjében? - kérdeztem.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648650
Webáruház készítés