Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Polgár Ernő: A tenger hangja_EPUB

Polgár Ernő: A tenger hangja_EPUB
1 090 Ft1090
  • Részlet az e-Könyvből:

    Hanna hazatért Londonból. Adler kapcsolatuk helyreállításával addig próbálkozott, amíg kibékültek. De annyit vitatkoztak, hogy amikor Adler első szerelmével, Zsuzsával újra összefutott, Zsuzsa vissza tudta hódítani.
    S Adler olyan szívesen emlékezett a múltra! Amikor Lennonnak szólították! S nosztalgiázott ágyban, asztalnál, és az utcán csavarogva.
    Zsuzsa szívesen hallgatta.
    A biológiatanár a koponyacsontok illeszkedésének magyarázatába kezdett, amikor Ringo az ablakon kinézve csettintett a nyelvével:
    - Micsoda formák, anyám!
    - A homlokcsontokra gondolsz? - kérdezte Caruso, aki otthon, a fürdőszobában operaáriákat énekelt, a bulikon Beatlest, Animalst, Bee Geest. Életének csillapíthatatlan vágya volt, hogy Demis Roussos legalább egyik dalát el tudja adni.
    - Persze - vigyorgott Ringo, valamennyiünk keresztapja. A suliban ő találta ki a legjobb beceneveket. Az orosz nyelv tanárát Ringo Bunkónak anyakönyvezte, s mint minden névadásnak: ennek is megvolt a magyarázata. Bunkó tanár úr kántortanító - kántorként is működő egyházi iskolai tanár - volt, amikor még nem Lenin és Marx képei dekorálták a tantermeket. Iskolánk zárda volt, a rend és a fegyelem fellegvára. Ebből nekünk a gyönyörű színházterem maradt, a színpad, ahol reflektorfényben fürdeni zenélés közben volt a legélvezetesebb. És még Bunkó tanár úr is maradt, a bunyevác származású kántor, aki délszláv nyelvismeretével képes volt arra is, hogy oroszul megtanuljon, a cirill betűs hieroglifákat hibátlanul írja és Tolsztoj, Csehov világnyelvét folyékonyan beszélje. Kezeit, ujjait oly keményre edzeni, hogy aki tőle a fejére híres bunkójából egyet is kapott: az orosz nyelvtől elment a kedve. Óra előtt sokunkat felsorakoztatott a katedra előtt, megkaptuk a bunkót, mindig egyet, nem túl nagyot, hogy azért ne fájjon túlságosan, s Bunkó tanár úr megjegyezte: "Nem akarom ezzel az órát félbeszakítani. Kiadom előre a jussotokat!"
    Németek, magyarok, délszlávok jártak az iskolába, a vasárnapi nagymisén magyar, német és bunyevác nyelven imádkoztunk, hallgattuk a prédikációkat: ministrálni viszont latin nyelven kellett. Szüleink, nagyszüleink otthon is anyanyelvükön beszéltek: a gyengébb nyelvérzékűek is magukba szívták tehát az idegen szavakat, a német és bunyevác identitást, s az orosszal megbirkóztunk Bunkó tanár úr örömére.
    Osztályfőnökünket Ringo Embernek nevezte el. Ember tanár úr Dávodon született, családjának mozgófilmszínháza volt. A némafilmek vetítésekor zongoristát alkalmaztak. Ember tanár úr tudott zongorázni, s amikor az iskolai színpadon leült a zongora mellé, s játszani kezdett: mindent abbahagytunk, és szájtátva hallgattuk!
    Később gondoltam arra, hogy Ringo azért nem hívta őt Claydermannak, mert Claydermann akkor az iskolapadokat koptatta még, mint mi.
    Ember tanár úr játszott, virtuóz improvizálások közben peregtek le előtte gyermekkorának némafilmjei: szerelmes jelenetek, drámai fordulatok és felkavaró háborús képek.
    A mozikat, és ami magántulajdon volt, államosították. Ember tanár úr nem lett zongorista, de tanár sem.
    Meghaltunk volna érte!
    - Pengető tanár úr fizikát tanított, édesapja Baján volt főorvos. Jól keresett, fiának a legdrágább gitárt, erősítőt és hangfalat vette meg, s azokat mindig kölcsön adta nekünk. Ember tanár úrral zenélt sokszor, s tánc közben a tanárok egymáshoz simultak, felfedezték egymás rejtett testrészeit, s elfelejtették foglalkozásuk miatt kialakult vagy eredendően meglévő idegbajukat. Ringónak vagy nekem szóltak e jeles összejövetelek előtt, hogy üljünk a dobhoz: úgyis a színpadon szédelgünk állandóan.
    Találkozóik nekünk erotikaórákat jelentettek, s mindig nagyon figyeltünk. Naplófőkönyv tanár úr - ki nézte volna ki belőle! - volt a legjobb táncos. Úgy pörgette a tanárnőket, ahogy szokása szerint a naplót, miközben névsorolvasást tartott. Nekünk, bácskai születésűeknek volt csak természetes a nevek változatossága. Adler, Aradi, Letenovich, Jellasich, Marx - szódát árultak s nem olvasták a Kommunista Kiáltványt -, Oswald - nem álltak rokonságban Kennedy elnök későbbi gyilkosával -, Prikidanovich, Schweibert - vitézi rangjukat Horthytól kapták -... s a névsorból most csak szemelgettem. Naplófőkönyv tanár úr nem. Ő mindig kedvét lelte a teljességben! A kitelepítettek, kutyabőrösök pontos előneveit is tudta... Czuczor Gergely egyenes ági leszármazottainak, akik kertészkedéssel foglalkoztak, anyámnak is csak tőlük lehetett kitavaszodás táján palántát hozatni, a tudós Czuczor megszólítás dukált... Jellasich: áruló volt. Egyszer szomorúan felém fordult, és megkérdezte: "Ugye te nem tartasz engem árulónak?" Velem kapcsolatban naplófőkönyv tanár úr azt a megoldást alkalmazta, hogy anyai, máskor apai ágon adta közre családfa-kutatási ismereteit. Bárót, grófot, vagyontalant számon tartott! Hercegünk nem volt. Elment a plébánia irattárába is, képes volt utánajárni, hogy a Czeglédi csak Cegléd.
    S a fiút minden óra előtt lefokozta. Aztán ott ütötte fel a naplót, ahol kinyílt, áldozatát a táblához hívta, aki akkor a feladat megoldása közben úgy vergődött, mint rovar a pók hálójában. Karinthy már tudott erről az érzésről.
    Lélek tanár úr irodalomórán Ringótól meg is kérdezte: "Olvastad, édes fiam, a Tanár úr, kéremet?" "Nem, tanár úr! Én matematikaórákra járok." Boncmester tanár úr, aki az emberi test apollói tökéletességét másodpercek alatt szedte darabokra, s elvárta tőlünk, hogy azokat megnevezzük, s összerakjuk. Állt Miska mellett, s a koponyacsontokat sorolta. Úgy átélte, hogy Miska recsegve rádűlt. Ringo felriadt az első sorban, Boncmester tanár úrról leemelte Miskát, és megszólalt: "Óvatosan a Miskával, tanár úr!"
    Ringo a kivételezettek közé tartozott a történtek után, hozhatta, vihette Miskát. Ő lett a szertár felelőse. Biológiából más teendője már nem volt. Miskára vigyázott, Boncmester fel sem szólította.
    - Nézd, Lennon! - fordult felém Ringo.
    - Aha - makogtam -, csak őt nézem.
    Zsuzsi bemelegített az ablak előtt, s mi szájtátva néztük alma kemény, vénuszi melleit. Bimbócskái úgy dagadtak a tornadressz alatt, mint a keltbukta - mondta nagyokat sóhajtva Ringo.
    Zsuzsi mindkettőnket megbabonázott. Tündöklő szépségű Psyché volt, s a szerelembeesés gyötrelmei, mint Cupidót kínoztak, sebeztek bennünket a nap minden lassan mozduló percében. Bármire képesek lettünk volna érte. Ötletemre, hogy a lányok tornaóráján, szabadon kukkolhassunk, Ringo az ablak melletti padba kérte átültetésünket, azzal az indoklással, hogy Miskát jobban szemmel tarthassa. Boncmester tanár úr a megindokolt kérelmet azonnal támogatta.
    A határszéli városkában, ahol diákéveinket pergettük, akkoriban a koedukált nevelés még korszerűtlennek bizonyult: így fordulhatott elő az a sajnálatos helyzet, hogy amíg a lányok tornaórán viháncoltak, gyönyörű testecskéikkel tündököltek, nekünk biológiát kellett tanulni. Ringo beadványban tiltakozott érdekképviseleti szervünknél, az úttörőszövetségnél, ahonnan postafordultával érkezett a válasz: "Pajtás, neked most az a feladatod, hogy tanulj!"
    Így csak bámultuk a lányokat, a legutóbbi időben csakis Zsuzsit.
    Szerencsénk volt, hogy Zsuzsi gimnazista bátyám iskolatársának húga volt, így a gimnazista úrfik társaságához csapódva néha együtt lehettünk imádott istennőnkkel.
    Tanultuk is, hogy Zeusz igyekezett békességet teremteni a titánok között.
    Este éppen moziban voltunk, Ringo szorongatta Zsuzsi bal kezét, én a jobbot.
    - Lehetetlen... - fortyant fel Ringo -, hogy ne tudjon dönteni!
    - Képzeld, ha mellettem döntene!
    - Akkor inkább ne döntsön! - válaszolta salamoni bölcsességgel, és ebben maradtunk.
    Ebéd után, szokásunk szerint, felmentünk a színpadra. Ringo fergeteges dobszólóval indított. Caruso a torkát köszörülte, én bekapcsoltam az erősítőket, és az orgonához ültem. Lassú számot kezdtünk játszani, úgy emlékszem Bee Gees lehetett. Észre se vettük, hogy összegyűltek a tinik. Zsuzsi feljött a színpadra, állt ott egy ideig, aztán homlokon csókolta Ringót, majd engem, és szó nélkül elment. Ringo olyan izgalomba jött, hogy szakadni kezdett róla a veríték. Még az is megfordult a fejemben, hogy lemondok Zsuzsiról a javára, de rögtön el is vetettem az ötletet, mert megvilágosodott bennem minden. Itt csakis Zsuzsi dönthet!
    Nem játszottunk sokáig, mert kiégett az egyik biztosíték. Elindultunk a boltba. Ringo végig csendben volt, egy szót nem lehetett kihúzni belőle. Caruso sokáig válogatott az üzletben, Ringo meg csak állt bambán a pult előtt, mint a hóember az iskolaudvaron. Kint az utcán végre megszólalt:
    - Elloptam egy trafót - vette elő a transzformátort a zsebéből. - Jó lesz az erősítőhöz.
    Caruso elsápadt, majdnem összeesett. Rémülete nem volt megalapozatlan: a kisvárosban ugyanis mindenkit ismertek. Ha kitudódik ez az egész, nekünk befellegzett.
    A vízözön iszonyata következhet. Caruso már látta maga előtt a menekülő Noét, akinek bárkájára felkapaszkodunk.
    - Miért csináltad?! - kérdeztem.
    - Nem tudom. Elkapott a vágy, hogy megtegyem.
    Caruso addig hisztizett, amíg vissza nem mentünk a boltba. Alibiként még egy biztosítékot vettünk. Caruso megint sokáig válogatott, világéletében ilyen pepecselő volt. Ringo mint egy profi tolvaj, kinyitotta újra a vitrint, és visszalopta a drága transzformátort. Caruso a megrázkódtatások után berekedt, napokig nem tudott énekelni. Ringót egyre gyakrabban kapta el a vágy, és lopnia kellett valamit.
    Zsuzsi sokáig vívódott. Végül egy harmadik megoldást választott. Döngető mellett kötött ki. Döngető tíz méterről, nekifutásból, teljes erővel volt képes fejjel a táblának rohanni. Remegtek a falak. Nem akartunk hinni a szemünknek.
    Nyolcadik után, ahogy történni szokott, szétszóródtunk a világban. Ringo többször került börtönbe. Nemrég találkoztam vele a körúton. Meghívott egy sörre. Mondta, hogy már nem dobol, de még hallani fogok róla, mert ne higgyem azt, hogy nem tudná ellopni az Eiffel-tornyot.
    Nem kérdeztem meg tőle, hogy az eredetire vagy kisebb másolatra gondol, melyekkel Párizsban mindenhol találkozhatunk.
    Zsuzsi nevetett, s egymás után szívta el a marihuánás cigarettákat.
    S Adlerral bármikor ágyba bújt, amikor a kadét csak akarta.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648926
Webáruház készítés