Új jelszó kérése
Termék részletek


Petőfi Sándor: Bolond Istók_EPUB

Petőfi Sándor: Bolond Istók_EPUB
340 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    Én ugyan próféta nem vagyok,
    Hanem annyit merek jóslani,
    Hogy ma nem gyönyörködhetnek már
    Bennem a város leányai.

    Sajnálom szegényeket,
    De hiába, nem tehetek róla...
    Hogyha mégis szállni tudnék,
    Mint amottan az a gólya.

    Mit csináljak hát?
    Ha az éjet itt kinn töltöm,
    Gyönyörű mulatságocska lesz,
    Nedves háttal sáros földön...

    Bár Bolond Istóknak hínak,
    Ily bolond csak nem leszek -
    Mit tünődöm? amott egy tanya,
    Bemegyek.

    Zsiványfészek is lehet
    Barátságos alakjára nézve,
    De nincs annak félelem szivében,
    Akinek még bányában a pénze.

    És a kémény füstölög,
    Ergo tűz van a konyhán,
    Ergo megmelegszem, sőt még
    Vacsorálok is talán.

    Mily szerencse, mily boldogság,
    Hogy tanultam logikát,
    Most ezt föl sem érném ésszel...
    Éljenek az iskolák!"

    Ez komor tanya,
    Ahová az ifju mégyen,
    Mélyen benn a
    Puszta közepében.

    Félig ép,
    Félig rom:
    Ház-e vagy
    Sírhalom?

    Mint az árva gyermekek
    Anyjok sírhalmánál,
    Egy pár vad fa körülötte
    Olyan szomorún áll.

    Éspedig nagy épület,
    Nem paraszt kőmíves rakta,
    Drága mű,
    Csakhogy az enyészet lába rajta.

    Oldaláról hull a vakolat,
    Kopott zsaluk lógnak lefelé,
    Mint helyökből kifeszíté
    Egyik-másik kósza szél.

    Az ajtó előtt egy
    Életúnt komondor,
    Ellenséget s jóbarátot
    Egyaránt megmormol.

    Hátul a cselédház, oldalánál
    Egy öreg mogorva béres lézeng;
    Dolgoznék, ha dolgoznék,
    Balta és járomszög a kezében.

    Minden oly bús,
    Oly kedvetlen,
    Mintha egy világnak
    Átka volna itten.

    Gondolá is fiatal barátunk,
    Hogy elért e tanya közelébe:
    "A tatárjárásnak itt talán még
    Mostanában volt csak vége.

    De ha benn még mostan is Timurlán,
    Dzsengizkán s az egész Tatárország,
    Még ugyis belépek, lábamat
    Vissza még ez urak sem riasztják."

    S a küszöbre
    És belépett,
    S láta egy vénséges
    Asszonyképet,

    A parazsat túrta
    Csiptető vasával...
    Szólt az ifju hozzá
    Elragadtatással:

    "Jó estét magának,
    Szerelem galambja,
    Ifjuság rózsája,
    Nagyanyám nagyanyja!..."

    De az érdemes hölgy közbevágott,
    A beszédnek végét el nem várva:
    "Mit keres kend? isten hírivel
    Menjen arrébb, ez nem csárda.

    Majd biz itt minden sehonnait
    Befogadni, hát hogy is ne!
    Kivált ilyen tájban,
    Mikor itt van már az este."

    "Ej babám," felelt a vándor,
    "Hisz nem ment el az eszem,
    Hogy beüssem orrom ilyen helyre,
    Ha el nem esteledem.

    Ép azért, mert este van..."
    De szavát el nem végezheté,
    Nagy csetepatával küldte
    Őt az asszony kifelé.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980033
Webáruház készítés