Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Percival Wren Szahara császára EPUB e-könyv

Percival Wren Szahara császára EPUB e-könyv
1 090 Ft

A nagysikerű Kék Csillag (Beau Geste) trilógia szerzőjének regénye - mint minden Wren-regény - egzotikus környezetben játszódó lebilincselően izgalmas, mindamellett hiteles légiós történet. Napoleon Riccoli, a marokkói francia helyőrség jóképű és jó képességű tisztje meglehetősen becsvágyó… Nagy névelődjét utánozva császár akar lenni, a Szahara Császára. Elindul hát a "dcsőség útján" csapatával Mekkazzen várerődítményének elfoglalására, mert tudja, hogy akinek a kezében a vár, azé a város és az ország is. "Őrült ez az ember!" - jellemzi őt Raisul, a hatalmas mekkazzeni uralkodó fia, aki szintén nagyhatalmi ambíciókat táplál, le akarja győzni a szultánt, és bevenni Marokkót. De ehhez tőrbe kell csalnia Riccolit… Le Sage, a francia titkosszolgálat ezredese, Riccoli régi ellenfele nehéz feladatot kap. Bármi áron meg kell akadályoznia a nagyravágyók őrült terveit, meg kell teremtenie végre a békét a nyugtalan sivatagban. Szövetségeseket keres tehát a mekkazzeni várban, és Riccoli enyhén szólva is vegyes összetételű csapatában…

  • Részlet az e-könyvből:

     

    II.

    Békés egyhangúságban élt a csapat az egyes számú erődben, mikor egy eddig észre nem vett bajtárs egyénisége mindjobban feltűnt Othónak. Ezt az embert eddig a négy angol és barátai csak úgy ismerték, mint egyikét azoknak, akiket úgy hívtak, hogy „Vittorelli kedvencei”. Egy szép napon öszvérekkel érkezett meg, s aztán ott is maradt az erődben.
    Kétségtelen, hogy Vittorelli őrmester „kivételezett”, s ez az ember egyike volt a fő kedvenceknek. Vittorelli éppúgy megbecsülte, mint a többi korzikait, s ő ezekkel együtt sütkérezett az őrmester rokonszenvében. Ennek a rokonszenvnek számtalan jelentőségteljes és hasznos megnyilvánulása volt.
    Nagyon valószínű, hogy Vittorelli azért kedvelte meg ezt a fickót, mert korzikai volt, ismerte Ajacciót és beszélt olaszul. De nemcsak Vittorelli őrmesternél voltak sikerei, mert kiváló és befolyásos pártfogója bemutatta értékes és szolgálatkész védencét Riccoli őrnagynak is. A fickó itt is boldogult és annyira megkedveltette magát, hogy Riccoli őrnagy őt jelölte ki ordonáncául az időre, amikor itt tartózkodik.
    - De mégis: miért ő volt a kiválasztott, s nem valamelyik másik korzikai?... Othónak ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy ennek az embernek pénze van, sőt - legionista szempontból - sok pénze van.
    A vakok országában a félszemű a király, a legionista nyomorúságban a magánjövedelmű ember már Krőzusnak számít
    Nem mintha az, hogy pénze volt bármi összefüggésben lett volna azzal, hogy Riccoli őrnagy megkedvelte, s az sem hihető, hogy az erődben parancsnokló őrmester hajlandó lenne legionistától pénzt elfogadni. Nem, nem. Mindamellett az bizonyos, hogy a diszkrét tapintatos és kellő garasokkal rendelkező „csúszómászó” nagyon hosszú utat tud megcsúszni.
    Otho óriásit ásított, hatalmasat nyújtózkodott és felült fekvőhelyén.
    Nagyon jó volt ez a pihenésre szánt idő, és a szigorúan megkövetelt pihenés is nagyon okos rendelkezés volt, ha nem is a gyakorlatban, de legalább elvben. Kétségkívül megakadályozott néhány bolondot hogy a nap legmelegebb időpontjában kimenjen a hőségbe, s így nagyszámú napszúrást és hőgutát előzött meg.
    Mindenesetre jót tett volna a meggyötört idegeknek és kimerült izmoknak ez a kétórai nyugalom, ha valaki tudott volna pihenni. Azonban átkozottul kellemetlen az a pihenés, melyet szűk és levegőtlen lyukban, ráadásul emberekkel tömött lyukban kell eltölteni. A legtöbb verekedés is ebben az időben történt, bár valószínű, hogy még több hajba kapás történik, ha nincs ez a pihenő.
    Otho behunyta a szemeit, hogy még jobban tudjon gondolni és emlékezni Margaretre.

    *

    - Add kölcsön, pajtás, azt a rongyot… igen, igen, így, majd visszaadom. Mi is a neved?
    - Bombelli.
    Joe Mummery és az a furcsa fickó - a „Csúszómászó” - beszélgettek, aki újabban a négy angollal és pajtásaikkal barátkozott
    - Mit mondtál?
    - Bombelli.
    - Hű! Ez egy kicsit robbanós, nem? Meg kellene változtatnod.
    - Comment?
    - Bombelli! ... Azt hiszem, pajtás, hogy ehelyett majd Gránátnak foglak hívni.
    - Az én nevem nem Granad, hanem Bombelli.
    Otho nevetett
    - Úgy látszik, Joe-nak megfelelt ez a finom változat: bomba helyett gránát. Vajon miért törleszkedik ez az ember olyan erőszakosan és félre nem magyarázható módon Othóhoz? Miért keresi mostanában Joe, William Bossum, a hajós Harris, valamint Tant de Soif, Poussin apó és Petrovich barátjuk társaságát?
    - Vajon mit remél ettől... ? Mi rejlik emögött?

    Végtelenül mulattató és érdekes alak, kimeríthetetlen humorral. Lassan kiderült róla, hogy bámulatos életpályát futott be - végigjárta az egész világot és sok mindenben részt vett. Még most is csodaszép hangja volt, és Európa valamennyi nagy operaházában énekelt Végtelenül mozgékony, gyors és ügyes volt, s mint akrobata és bűvész is kereste a kenyerét Bár nem volt hatalmas termet, olyan izmai voltak, mint a kábeldrót. Ráadásul nagyon szép arca is volt, klasszikus római vonásokkal.
    Ámulatba ejtő ember.
    Ha az életük különösen mostoha, az eleség különösen kevés és bor sem volt hozzá, akkor Bombelli hangosan sopánkodott saját gyávaságán, mely idehoz a a légióba.
    - Hát gyenge szívű, lilioméletű, reszkető inú gyáva vagy? - mosolygott Joe Mummery, mikor Bombelli első ízben siránkozott bátorságának hiányán, melynek következtében éppen annak az ezrednek lett katonája, mely mindig harcban van.
    - Bizony az, pajtás - felelte Bombelli olaszos angolsággal -, mégpedig átkozottul gyáva... menekültem... eltűntem... lány elől szöktem meg... úgy csöppentem ide és innen bizonyára már csak a pokolba jutok...
    - Fecsegés - vonta föl a vállát Harris -, ha minden férfi, aki lány miatt odébb áll, gyáva lenne, akkor ki a bátor?... Hej, hogy én már hány nő elől futottam meg!... de azért mégsem tartom magamat gyávának.
    - Ah, csakhogy ez megkorbácsolt... leütött... azt mondtam neki: „ha megütsz, visszaütlek”, erre megint rám ütött, s én ezt sem élűiről, sem hátulról nem adtam vissza neki, mert knockautolt, aztán nyakamra tette a lábát és saját korbácsommal vert végig rajtam... mikor pedig kifelé hordtam az irhámat, utánam jött, s újból elvert...
    - Hol történt mindez, Bombo?
    - Az USA-ban. A Barnum cirkuszban voltam akrobata... más cirkuszban is voltam akrobata, tornász, szemfényvesztő, trapézművész, műlovar, oroszlánszelídítő, zenebohóc... mindenfélét csináltam.
    És ki volt az a lány, Gránát? - kérdezte Joe. - Nem tudtad megakrobatáztatni, megtornásztatni, vagy megszemfényveszteni, vagy a trapézre és lóra menekülni előle, vagy megszelídíteni, vagy zenével elbájolni, vagy...
    - Nem - felelte Bombelli -, semmi áron.
    - Hát nem tudtál hegyibe nyújtani? - tudakolta a hajós Harris -, egy kicsit ráütni, saját érdekében?
    - Nem - nevetett Bombelli -, nem tudtam volna bántani - tette hozzá egyszerűen.
    - A feleséged volt? - gúnyolódott Joe -, és paprikajancsit csinált belőled? Mert nagyon szeretted?...
    - Igen, a feleségem volt... paprikajancsit csinált belőlem... mert nagyon szerettem és mert... mert ő volt a Slocum cirkusz díjbirkózónője. Olyan erős volt, mint négy férfi és olyan gonosz, mint négy asszony, és én nem szeretnék egyike se lenni annak a négy férfinek, akivel birkózik. Egyszerre a földre terítette mind a négyet, aztán az egyiket felemelte, s ezzel vert végig a többin. A Slocum cirkuszban voltam oroszlánszelídítő, mikor megismerkedtem Herculeával... oh, hogy micsoda szép nő volt úgy megnézésre... micsoda gyönyörűség az ilyen feleséghez hazasietni és micsoda gyönyörűség... azt a mindenségit! az ilyenhez soha többet haza nem menni... Szóval: a Slocum cirkuszban voltam oroszlánszelídítő, és szebb egyenruhám és több érmem volt, mint a Lyautey tábornoknak. Egy napon így szólt hozzám Herculea:
    - Szeretlek, kis bogaram, feleségül fogsz venni, és átjössz az én társulatomba.
    - Nem lehet - feleltem - mert... - Mire magamhoz tértem, az állkapcsom el volt törve, és nem tudtam enni... csak inni... s míg ittam, Herculea megházasodott velem... oh, Irgalmasság anyja és Könyörületes Szentek, ettől a naptól kezdve nem volt sem irgalom, sem könyörület.. egy napon tele tál levest öntött az egyenruhámra, mert tagadtam, hogy megcsókoltam azt a kis műlovarlányt… dühömben felugrottam, s aztán búbánatomban leültem, mégpedig az utcai pocsolya közepébe, mert Herculea a zárt ajtón keresztül kidobott a szobából. Mielőtt fel bírtam tápászkodni, majdnem kiverte belőlem a lelket saját oroszlánkorbácsommal. Rémületemben berohantam az oroszlánketrecbe, ahol a nagy Cézár meg a párja volt Az elődömet ezek ették meg. Most már, biztonságban lévén, kiöltöttem nyelvemet a feleségemre.
    - Pompás! - nevetett fel Harris.
    Az ám - folytatta Bombelli -, de nagyon rossz taktika volt nem ismertem jól azt az asszonyt. Mielőtt visszahúzhattam volna a nyelvemet, Herculea már bent volt a ketrecben. Én, szerencsémre kiugrottam, rázártam az ajtót és könyörögtem a két oroszlánnak, hogy egyék meg az asszonyt. Aztán hazamentem, hogy békességben végigegyem az ebédemet. Közben megérkezik a főnököm, s azt mondja, hogy elbocsát, mert a feleségem bent van az oroszlánok között, s azok sokkal jobban engedelmeskednek neki, mint nekem. Hát jó, megyek, de előbb bosszút állok! Nem hiába volt korzikai az anyám. Hiszen megsértett az asszony! Rám öntötte a levest, a pocsolyába dobott, megvert, kikergetett az oroszlánjaim közül és elvette az állásomat. Bosszú! Véres bosszút fogok állni... és álltam is!
    - Csak nem ölted meg a feleségedet? - kérdezte Joe.
    - Nem, ezt nem tettem, de borzalmas bosszút álltam rajta.
    - Elcsúfítottad tán valamivel az arcát? - tudakolta Harris.
    - Ezt sem! De egész életén át megemlegeti azt, amit vele tettem.
    - Megkínoztad valamivel, vagy megcsonkítottad? - kérdezte Joe.
    - Hogy megkínoztam-e? De meg ám... hárommérföldnyi távolságra is hallani lehetett a sikoltozását és a cirkusz emberei mind odarohantak…
    - Mit tettél? - kérdezte végül Otho is, bár nem is volt rá kíváncsi -, csak nem bántottál asszonyt?
    - Mondom, hogy bosszút álltam, igazságos, habár kegyetlen bosszút. Hát nem szégyenített meg? Hát nem tett tönkre? Hát nem sértette meg Bombelli lelkét? Ez pedig sokkal súlyosabb a testi bántalmazásnál. Körülnéztem tehát és elkezdtem keresni a bosszúmhoz szükséges fegyvert.
    Bombelli mosolygós arca most kegyetlen, ravasz és ördögi lett A vonásaival és a kezeivel ez az ember ugyanúgy beszélt mint a szájával. Otho üvegtőrre gondolt melynek hegye menthetetlenül beletörik a sebbe, maró savra, összetört bambuszra vagy porrá őrölt üvegre, melyet az áldozat ételébe tesznek, hosszú kínt és biztos halált okozva, vagy gyorsan ölő méregre, majd egyéb borzalmas támadó fegyverre.
    Csakhamar aztán meg is találtam a keresett fegyvert amivel megbüntetem az asszonyt.. - mesélte Bombelli -, amivel megmentem a büszkeségemet a tekintélyemet a jó hírnevemet amivel lemoshatom a Bombelli lelkén esett foltot Mondom, hogy megtaláltam. .. megszereztem... a zsebembe dugtam... és későn éjjel odakúsztam a feleségem sátrához, ahol igazság szerint nekem is az ágyban kellett volna aludnom. Minden csendes volt. Nem volt más zaj, csak az elefánt szuszogása és Herculea horkolása... igen, csak a két elefánt csinált neszt Halkan kinyitottam az ajtót felcsavartam a villanyt A világosságra felébredt Herculea, rám nézett és felült az ágyban. Sehogy sem tetszett neki a nézésem, látta rajtam, hogy ütött az órája. Mielőtt mozdulni tudott volna, jobb kezemmel a zsebembe nyúltam, s elővettem amit magammal hoztam... aztán rádobtam!
    - Kést? - dörmögte Joe.
    - Csak nem vitriolt?! - rémült meg Otho.
    - Kátrányt és aztán tollakat? - kiáltotta a hajós Harris.
    - Kígyót? - ezt Joe kérdezte, aki emlékezett arra, hogy ilyesmit már hallott, vagy olvasott.
    Bombelli pokolian vigyorgott és nem felelt a kérdésekre.
    - Rádobtam! - ismételte és megnyalta ajkait, míg a többiek némán bámultak. - Kis békát dobtam rá, ő pedig idegrohamot kapott Úgy futottam el, mint aki az életét menti, s még három mérföldnyi távolságban is hallottam az ordítozását
    Mikor az emberek befejezték a kacagást Joe megjegyezte:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740858
Webáruház készítés