Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Percival Wren: A kigyó és a kard_EPUB

Percival Wren: A kigyó és a kard_EPUB
840 Ft840

Percival Wren a Kék Csillár trilógia és a Szahara császára regényei után ezúttal Indiába helyezi izgalmas, titokzatos és fordulatos történetét.
Damocles de Warrene ősi család sarja. Biztos jövő, gyors karrier vár rá. De átok ül rajta születése pillanatától. Életének sorsdöntő fordulatainál végzetszerűen és valóságos formában megjelenik a Kígyó, az ősi ellenség, amely édesanyja halálát okozta és amelynek láttán rémséges, titokzatos félelem, iszonyat fogja el.
Az árván maradi fiú nagyapja angliai kastélyába kend. Itt ismerkedik meg a hűséges, mellette mindig kitartó Lucille-lel, és talál rá a család ősi kardjára, Úgy tűnik, sorsa nyugvópontra jut, de egy napon ismét megjelenik a Kígyó és vele az iszonyat, a görcsös roham és önkívület. Nagyapja gyávának véli és elűzi a kastélyból. Álnéven közlegény lesz egy Indiába készülő lovasezredben.
A zord, rideg katonai környezetben irtózatos és emberfeletti megpróbáltatások sora éri és újra megjelenik a Kígyó is, méghozzá roppant különös, bizarr körülmények közölt. A pohár csordultig teli, az örökös idegkimerültségben élő Dam végzetesen elveszti fejét... Otthagyja a hadsereget és Lucille-lel is szakítva nekiindul a sivatagnak...
Sikerül-e legyőznie a rajta ülő átkot? E borzalmas próbatétel lenyűgöző története ez a letehetetlen kalandregény. Az olvasási élményt Zigány Árpád bravúrosan élő műfordítása garantálja.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    - Nagyszerű volt, hallod! Csak így folytasd tovább … Lebukni és visszavágni: ez legyen a taktikád. Csak üsd, vágd, mint a répát! A fickónak sejtelme sincs a bokszolásról, csak üt jobbra-balra, mint a bolondóra. Fáraszd ki, de jól vigyázz és kerüld az öklét! Mert ha csak egyetlen egyszer is eltalálja a fejedet, ahogy körül hadonászik, félek, fiam, hogy azonnal véged lesz.
    - Segédek, ki a ringből! … Idő! - hangzott újra az időmérő szava.
    Dam fölkelt és kinyújtott kézzel ment Harberth felé, aki elébe jött, úgyhogy a ring közepén találkoztak. Dam látható undorral fogott vele kezet, mire Harberth, abban a szempillanatban, ahogy Dam eleresztette a kezét, irtózatos ütést mért a gyanútlan fiú arcára, aki megtántorodott és összeesett.
    - Szégyen, gyalázat! - üvöltöttek a fiúk fölháborodva. - Bíró! ... Hol a bíró? ... Orozva ütött! ... Hitvány, gyáva fickó!
    - Csöndet kérek! - üvöltött a játékvezető. - Fogják be a szájukat, uraim, és hallgassanak meg nyugodtan ... Sportszempontból nem kifogásolható az ütés, bár gentlemanszempontból nem volt helyes.
    Dam azonnal talpra ugrott. Az ütés egyáltalán nem tett kárt benne, sőt fokozta dühét és elszántságát. Csakis azért bukott el, mert összetett lábakkal állt, s így testének nem volt támasztéka. Ha lett volna rá ideje, hogy szétvesse a lábait, ki se mozdította volna-helyéből az ütés, amelynek Harberth se tudott megfelelő lendületet adni, mivel ő is összetett lábakkal állt. Az ütés tehát inkább csak pofonnak számított.
    Kerülgetve az ellenfelét, Dam leste a kedvező pillanatot, hogy hol nyílik rés a támadásra, és egyúttal megfigyelte Harberth taktikáját is.
    Nyilvánvaló volt, hogy- a kamasz - testi erejében bizakodva - gyorsan akar végezni vele. Nagyon óvatosan és esetlenül mozgott. Jobb öklét úgy tartotta - távol a testétől -, mintha fegyver lett volna és nem a testével összenőtt tag. Amint, jobb karját előre nyújtva, fenyegetően, látható izgalommal közeledett Dam felé, készülve, hogy rámérje a döntő csapást, a bal karja tétlenül lógott le testének hosszában.
    Most hirtelen nekirohant Damnek, előre lökte az öklét, testének egész súlyával belefeküdve a lökésbe. Dam villámgyorsan oldalt lépett és kissé félre hajlott, úgyhogy a veszedelmes lökés csak súrolta a fülét. Aztán ő ütött vissza. Jobb öklét irtózatos erővel lökte be Harberth bordái közé, a ballal pedig ellenfelének a szemére célzott. Mind a két ütés pontosan odasújtott, ahová Dam szánta. Gyors egymásutánban hallatszott a két éles csattanás, - a közönség nagy örömére, amely már kezdett belemelegedni a játékba.
    Billy Harberth taktikát változtatott. Bal karját védőleg keresztben tartotta a melle előtt, jobb öklét pedig döfésre készen hátrahúzta, s így közeledett Dam felé, aki óvatosan kerülgette és nem támadott. Nyilvánvaló volt, hogy Harberth a bal karjával távol akarta tartani magától Damet, a jobbjával pedig le akarta ütni. így szorította Damet egyre jobban a ring szöglete felé, ahol végezni kívánt vele. Dam azonban elébe vágott ennek a tervnek. Bal karjával hirtelen leszorította Harberth bal karját és jobb öklével egyidejűleg villámgyorsan lecsapott Harberth orrára, amelyből nyomban kibuggyant a vér ... Az első vér.
    Úgy látszik, hogy az orra vére megdöbbentette és zavarba hozta Harberthet, mert hátrahőkölve, jobb keze fejével végigtörülte az orrát. Ezt a mozdulatot úgy használta ki Dam, hogy nekiugrott Harberthnek és szilaj erővel vágta be öklét a szívpontra, amitől Harberth rögtön kétrét görnyedt és nyögve, fulladva kapkodott levegőért.
    A sikerült ütés után Dam hátraugrott és várt. Delorme idegesen kiáltott rá.
    - Jogod van rá, hogy végezz vele! ...
    A közönség tapsolt, de a mérkőzésvezető csöndet parancsolt és megrótta Delorme-ot az „illetéktelen beavatkozásáért.
    Mihelyt Harberth fölegyenesedett görnyedt helyzetéből, Dam azonnal rá akart rohanni, de a kamasz hirtelen megfordult és rémülten menekült a székéhez. A diáksereg tombolva tiltakozott, fütyült, legyávázta Harberthet. Coxe Major, a versenybíró élesen sípolt és intett az időmérőnek, aki torkaszakadtából beleordított a sípolásra támadt pillanatnyi csöndbe.
    - Idő!
    - A kezedben volt, te tökfilkó! - mérgelődött Delorme, amint vizet csurgatott a szivacsból Dam fejére. - Mi az ördög ütött beléd, hogy nem végeztél vele?
    - Nem lett volna „fair”, hogy akkor üssem le, mikor összegörnyedt és szuszogni se bírt - vélte Dam.
    - Hát az „fair” volt, hogy ő akkor ütött le téged orozva, mikor kezet fogtál vele? - fortyant föl Delorme, szorgalmasan legyezve Damet a törülközővel.
    - Na mindegy! - vigasztalta magát Delorme. - Azért mégis te maradsz felül, ha ezután is úgy verekszel, mint eddig ... Föl a fejjel, fiú és ne törődjünk azzal, ami elmúlt - bátorította Damet. Táncold körül mindaddig, míg jó alkalom nyílik, hogy fölüthessed az állát. Biztos knockout, érted?
    - Segédek, ki a ringből! ... Idő! - hangzott a jeladás.
    Ez a menet már nem végződött oly szerencsésen, mint az első. Valószínű, hogy Harberth segédje valamelyes oktatást adott Harberthnek, mert az most bal karjával állandóan a szívpontját védte, s egyúttal támadt is vele, ha alkalom nyílt rá. Egyet-mást tanult továbbá Damtől is, mert amikor Dam teljes erejéből nekilökte bal öklét Harberth arcának, a kamasz villámgyorsan lebukott és előreszögezett fejével, mint faltörő kos, nekirohant Damnek. Szerencsére a feje magasan érte Dam mellét és így csak az történt, hogy Damnek elállt az lélegzete egy pillanatra ... úgyhogy ha Harberth el nem mulasztja a szerencsés lökés kihasználását, alaposan helybenhagyhatta volna Damet.
    Az időmérő éppen „Idő!”-t kiáltott, mikor Harberth kinyújtott karral irtózatos ütést kanyarított Dam fejének, ami ha célba talál, Dam knockoutolva bukfencezett volna föl., De a fiú hirtelen lebukott, s amint az ütés elsuhant a feje fölött, másodszor is teljes erőből belevágta öklét Harberth szívpontjába.
    - Hogy vagy? - kérdezte Delorme aggódva, amint Dam lihegve leült a székre.
    - Boldog vagyok! - mosolygott a fiú.
    - Ne beszélj zöldeket! - pirongatta Delorme. - A közérzetedről beszélj! ... Hogy vagy a lélegzeteddel? Nem fáradtál el?
    - Szó sincs róla! - rázta a fejét Dam. - Még csak most kezdek belejönni... Mondom, hogy boldog vagyok!
    Hogyne lett volna az? - Hiszen most szemtől szembe állt a Kígyóval ... azaz a csatlósával, ami ugyanaz volt - és szabadon védekezhetett ellene ... nem úgy, mint álmában, amikor minden tagját megbénította a rémület! ... Most nekimehetett a Kígyónak, visszavághatott minden ütésre és talán le is győzheti... Oh, le kell győznie, földre kell tepernie az átkos Szörnyeteget, aki már oly sok év óta gyötri megtorlatlanul... Le kell győznie - és le is fogja győzni, vagy inkább itt hal meg, mint tovább élje a szörnyű lázálmokat!
    - Segédek, ki a ringből! ... Idő! - hangzott a jeladás.
    Delorme még egyszer rácsurgatta Dam fejére a vizet a szivacsból és Dam talpra ugrott.
    Úgy látszott, hogy Harberth most végezni akar. Vad szitokkal, szilajon hadonászva a karjaival, rárohant Damre, hogy legázolja, feldöntse testének súlyával.
    Oly hirtelen jött ez a támadás, mint a förgeteg, és Damnek nem volt ideje az ütésre - sőt még arra se, hogy elegendő mélyre bukjék a rettenetes csapás elől, melyet Harberth az állára mért. Az ütést tehát megkapta Dam, de mégse az állára - ami végzetes lett volna -, hanem a homlokára, mert ennyire mégis sikerült lebuknia. Ám így is fölbukfencezett - de, mint a földhöz vágott gumilabda, villámgyorsan pattant föl, s már féltérden állt, amikor Harberth hozzá ugrott, hogy megadja neki a kegyelemdöfést...
    Addig se tartott, mint egy szemvillanás - és Dam ökle éles csattanással csapott bele Harberth vékonyába ... A kamasz felhördült és meggörnyedt szörnyű fájdalmában. Dam most megcsikorgatta a fogait, és összeszedve maradék erejét, irtózatos dühvel csapott a fölébe hajló kamasz állára...
    Harberth úgy dőlt el, mint a meglökött liszteszsák és meg se mozdult.
    Az időmérő méltóságteljesen kelt föl, és kezében tartva a stopperórát, emelt hangon kezdett számolni.
    - Egy ... kettő... három ... négy ... öt... hat...
    Harberth kinyitotta a szemeit és fölült, de mindjárt visszahanyatlott.
    ... - hét... nyolc .. .kilenc ...
    Dam már éppen cigánykereket akart hányni örömében, s a diáksereg torkából már kitörni készült az egetverő hurrá! - mikor a végzetes „Out! ” helyett Harberth föltápászkodott, s az időmérő valósággal csalódott hangon jelentette.
    - Idő!
    Ha Dam csak egyetlenegy másodperccel hamarabb méri a borzalmas ütést Harberth állára, a mérkőzésnek már vége lett volna és ő maradt volna a győztes. így pedig Harberth kipihenheti magát a legközelebbi menetig. - íme, ilyen az ő szerencséje! - Megmondta Miss Smellie sokszor, hogy a Szerencse minden ... Hát jó: neki nincs szerencséje. Sebaj - küzdeni fog tovább, mert verekedni a Kígyóval: boldogság ... és akár győz, akár elbukik, mindenképpen túl lesz sok kegyetlen szenvedésen:
    Delorme szorgalmasan csurgatta a hideg vizet Dam fejére és törülgette mellét a nedves szivaccsal, közben pedig legyezgette a törülközővel, hogy fölfrissítse. Bár titokban aggasztotta Harberth szemmel látható dühe - és félt a gonosz lelkű, brutális kamasz alávalóságától -, semmivel se árulta el aggodalmát, sőt igyekezett éleszteni Dam bátorságát. Erre azonban semmi szükség nem volt, mert Dam valósággal lángolt a vágytól, hogy mennél előbb ismét összecsaphasson a Kígyó csatlósával.
    - Segédek, ki a ringből! ... Idő! - hangzott az időmérő harsány vezényszava.
    Harberth látszólag egészen rendbe jött, csak kissé furcsa volt az arcszíne, s a mozgása mintha lomhább lett volna.
    Dam megfogadta Delorme tanácsát, hogy férkőzzék mennél közelebb Harberth testéhez, mert csak így ragadhatja meg a kellő pillanatot a knockoutolásra. Ebben az iparkodásában azonban túllőtt a célon ... Mikor Harberth feléje csapott a bal kezével, Dam hirtelen lebukott és éppen oda akart sújtani Harberth szívpontjára - de ebben a pillanatban egyszerre csak elfeketedett előtte a világ ...
    Úgy rémlett neki, mintha hallotta volna, hogy valahol messze megpattant valami lánc ... idáig hallatszott az acéltörés reccsenése ... aztán nagy, fekete függönyt eresztettek le a szemei előtt, a füleiben pedig afféle tompa zúgást hallott, mint a tengerjárás ...
    Egy pillanatra szétlibbent a fekete függöny, s a nyíláson át megpillantotta Harberthet és hallotta az időmérő tompa hangját.
    … öt... hat... hét...
    Föltérdelt... - nyolc - visszaroskadt, megint föltérdelt, támolyogva talpra állt... - kilenc ... - És Harberth másodszor is knockoutolta.
    Az időmérő ismét elölről kezdte a számolást.
    - Egy… kettő... három…
    Dam meg se moccant. Ez a második ütés - kijózanította. Mozdulatlanul feküdt a földön, tele tüdővel nagyokat lélegzett - teljes kilenc másodpercig pihent -, összeszedte magát és megjött a lélekjelenléte meg a bátorsága is.
    ... - Kilenc ...
    Mintha rugóra jártak volna a lábai, Dam talpra ugrott, s ahogy Harberth rárohant, hogy örökre elintézze, Dam villámgyorsan félreugrott. Harberth, az eddigi tapasztalatokon okulva, azonnal a szívpontját védte mindkét karjával, mire Dam irtózatos csapást mért a kamasz védetlenül hagyott állára… Ah, ezt megkapta végre a Kígyó! … Harberth megtántorodott és szédelegve tett néhány lépést. Dam azonnal a nyakán termett - mint a zápor, zuhogtak Harberthre az apró, de gyors ökölcsapások, míg végre elbukott.
    Dam abbahagyta az öklözést és hátralépett... Az időmérő kezdte a számolást. Harberth félig fölült, a feje reszketett, az arca halálsápadt volt, színtelen ajkai vonaglottak - s mialatt az időmérő még egyre számolt, Harberth lassan négykézlábra állt.
    - Nekem már elég volt - dörmögte és lihegve cammogott székéhez a ring szögletébe.
    Dam tehát legyőzte Billy Harberthet és ujjongó öröm lüktetett szívében, mert érezte, hogy a Kígyó sohase volt még távolabb tőle, mint ebben a pillanatban.
    - De Warrenne győzött - jelentette ki Coxe Major ... s ebben a pillanatban ugrott be a ringbe a hatodikos Flaherty, aki heves műfelháborodással fakadt ki a „tervezett” bokszmérkőzés ellen, amelyről „éppen most” szerzett tudomást és megparancsolta, hogy azonnal szüntessék meg az intézethez nem méltó - „paraszti verekedést” ...
    Senki sem vetette a szemére, hogy miért csak „éppen most” szerzett tudomást a mérkőzésről, amelyet elejétől fogva végignézett?... Senki nem törődött most ezzel, mert az egész diáksereg tombolva versenyzett egymással Dam ünneplésében, aki a fényes diadal után még kedveltebb pajtás és cimbora lett, mint amilyen azelőtt volt.
    És a Kígyó most jó darabig békén hagyta Damet. Nappal egyáltalában nem gyötörte még a ráemlékezéssel sem, és éjszaka is csak jóval később zavarta meg az álmát - jóval később, amikor már kinőtt az iskolai falak közül... De akkor aztán végzetes hatással volt sorsa alakulására.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649183
Webáruház készítés