Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Percival Wren A fekete szirén MOBI e-könyv

Percival Wren A fekete szirén MOBI e-könyv
990 Ft990

A fekete szirén fölugrott a helyéről.
- Oh, hallgasson! - kiáltotta lángoló arccal. - Ne beszéljen tovább, Stacey!... Miért kínozza magát is, engem is? Hiszen minden egyes szavában, minden pillantásában ott ég, ott lüktet az erőszakkal visszafojtott szerelem!... Azt hiszi, nem veszem én azt észre?... Én pedig szeretem magát, Stacey... imádom! Maga az egyetlen férfi ezen a világon, aki iránt igaz, nagy szerelem ébredt föl a lelkemben... Csókoljon meg, Stacey!
- Egy csörgőkígyót vagy krokodilt szívesebben csókolnék meg, mint önt, asszonyom! - felelte Burlestone kapitány, s ő is fölállt a székéről.
Végigment a szobán, s csak akkor fordult vissza, amikor keze már a kilincsen volt.
- Azt mondja, hogy én szeretem önt, Daphne?... Igen, szerettem nagyon, és... szégyenlem magam érte. Hálát adok az Istennek, hogy mindmáig egy szót sem szóltam önnek az én szerelmemről. Remélem, soha ez életben nem kell önt viszontlátnom!... - és nem csak Burlestone kapitány vélekedik ekként a gyönyörűszép fekete szirénről, hanem nagyon sok katonatársa. Főleg azok, akik személyesen is megismerték a fekete szirén halálos szerelmét...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Aubrey Easterwood szabályszerű ökölvívómezben, de rajta földig érő meleg gyapjúköpenybe burkolózva, fölkapaszkodott a ringbe, s leült a neki kijelölt sarokba. Két karját jobbról-balról végigfektette a kötélkorláton, hátával a tartóoszlopnak dőlt, és szemeit félig behunyva gondolkozni próbált.
    Első gondolata ez volt:
    - Milyen szerencse, hogy szabad levegőn folytathatja le a mérkőzést, a csillagokkal telehintett égbolt sötétbársony kárpitja alatt! Micsoda bolondság és kegyetlenség, amikor rosszul szellőztetett, fülledt levegőjű, zárt teremben kényszerítik „dolgozni” az ellenfeleket.
    A második gondolata a hatalmas acetilénlámpák láttára támadt. Több világosságot csakugyan nem kívánhatna. Pedig a híres Mackleworthszel szemben kétségkívül nagy szüksége lesz arra, hogy jól lásson! A legyőzött versenyzők rendszerint a nem megfelelő világítást szokták okolni vereségükért!...
    Harmadik gondolat:
    - Micsoda tömeg! Legalább három- vagy négyezer brit katona, nem is említve a polgári közönséget. Mint a hullámzó tenger, kicsiny négyszögű szigettel a közepén, a ringgel, aminek most ott ült egyik sarkában. S a tömeg hol gyengülő, hol erősödő lármája mintha a tenger morajlása lenne!
    Milyen különös, hogy ez az emberfejekből álló tenger egyszerre el fog csöndesedni abban a pillanatban, amint ő fölkel a helyéről, és szembeáll Mackleworthszel. Milyen furcsa, hogy ez a hatalmas tömeg most mind róla gondolkozik vagy beszél! De vajon mit?
    Kétségkívül azt, hogy neki semmi esélye sincs Mackleworthszel szemben... Nos, ezt majd meglátjuk!
    Negyedszerre az jutott az eszébe, hogy vajon előnyére vagy hátrányára van-e, hogy gyűlöli az ellenfelét? ... Mert tagadhatatlan, hogy gyűlöli és utálja teljes szívéből és lelkéből. Mármost ez a gyűlölet nem fog- ja-e elvakítani „munka” közben? Nem fog-e a harag és düh fátyolt ereszteni a szemei elé - éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége lesz arra, hogy tisztán lásson?
    Nos, mindez elválik rövidesen! Egyelőre nincs annál fontosabb, mint hogy megőrizze nyugodtságát és hidegvérét... Jobb, ha nem gondol semmire!Eget verő éljenzésre nyitotta ki a szemeit hirtelen. A nagyon népszerű és kedvelt altábornagy, a hadosztály parancsnoka lépett a fehér vászonfalakkal körülvett területre a quetawuri dandár parancsnokával, aki tábornok volt. Közvetlen utánuk jött az éppen szemlét tartó lovassági tábornok, s még egy negyedik is, aki átutazóban volt Simlából Bombaybe. A két utóbbi tábornok jelenléte természetesen tiszta véletlen volt a nehézsúlyú ökölvívó-bajnokság döntő mérkőzésén.
    - Vajon rendes viadalról lesz-e szó, vagy pedig újabb Mackleworth-gyilkosságról? - kérdezte a lovassági felügyelő tábornok az altábornagytól.
    - Ezt bizony igazán nem tudnám megmondani - hangzott a felelet. - Annyi bizonyos, hogy ez a fiatalember ott kemény legénynek látszik, s egyébként is érdekes dolgokat hallottam róla. Csodákat beszélnek az izmairól. Mindazáltal örülök, hogy csak három menetet állapítottak meg. Az izomerő még nem minden...
    - Kétségkívül - helyeselte a tábornok. - Különösen az ökölvívásban nem, ahol a tudás a döntő. Márpedig Mackleworth rettenetesen tud. És izomereje is bizonyára van annyi, mint ennek a fiatalembernek. Am azért könnyen meglepetésben lehet részünk... Különben, ahogy fél füllel hallottam, a mérkőzés hátterében kis dráma húzódik meg. Egy kis személyes ellenszenv a sportvetélkedésen kívül...
    - Ah, igazán? - érdeklődött a lovassági felügyelő. - Miről beszélnek?
    - Hát... a többi között hallottam, hogy Mackleworth egyik este a Gymkanában nem éppen szépen viselkedett. Hivatalosan természetesen nem jutott el hozzám a dolog, de a szóbeszédből kihámoztam annyit, hogy Mackleworth csakugyan úgy viselkedett, ami semmiképpen sem méltó angol tiszthez és gentlemanhez. Állítólag Easterwood - szerinte - túl sokat táncolt a feleségével, vagy valami ehhez hasonló... Amire aztán elhatározták, hogy „megmérkőznek a bajnokságért”, de kesztyű nélkül, természetesen...
    - Oh, összeverekedtek volna a Gymkanában?
    - Nem, ennyire nem ment a dolog. Amint mondják, Easterwood igen szépen és higgadtan viselkedett. Máskülönben kitört volna a botrány. Egyébként kezdettől fogva nem néztek jó szemmel egymásra.
    - Mackleworth különben nem is nagyon rokonszenves fickó, ugye? - kérdezte a dandárparancsnok.
    - Nem mondhatnám, hogy az volna - mosolygott az altábornagy. - De annál bájosabb a felesége!... Ennivaló kis teremtés! Ott voltam azon a hajón, amelyen Indiába jött. Bombayben, a jachtklubban táncoltam is vele. Majd elájultam, amikor megmondta, hogy Mackleworth menyasszonya... Erős a gyanúm, hogy azóta már őt is elpáholta néhányszor az a durva fickó. Bár most megkapná a magáét ettől a jóképű legénytől!
    - Ha így áll a dolog, én sem kívánhatok neki mást! - nevetett a másik.
    Colin Mackleworth kapitány fölmászott a ringbe. Egy pillantást vetett ellenfelére, majd körültekintett a tömeg feje fölött.
    Zúgó éljenzés köszöntötte, többnyire azok részéről, akik pénzüket tették föl rá. Márpedig ezek meglehetősen nagy számmal voltak, mert nemigen akadtak olyanok, akik ellenfelére lettek volna hajlandók fogadni. Még tízszeres pénzért sem!
    Aubrey Easterwood kinyitotta a szemét.
    Ellenfele tehát ott állott előtte az igazi, tökéletes ökölvívó alakjában. Göndör haj, könnyedén hajlott, lapos orr, hatalmas, szilárd, előreugró csont a szemek fölött, azon a helyen, amely a homlokot az orral összeköti, hatalmas állkapocs, duzzadt, vastag nyak, pompás vállak, izmos karok, széles mellkas, lapos, ráncos gyomortájék és vastag, erős combok.
    Az erős, harcos férfi mintaképe..., és ráadásul híres ökölvívó.
    - De hát hogyha még sincs meg benne az a gyorsaság - tűnődött Aubrey -, ami szükséges lesz ahhoz, hogy őt legyőzze?... Aztán meg minden küzdelem, minden harc jórészt a szerencsén is múlik, s a harcok istene sem éppen mindig a nagyobb számú légiók oldalán van.
    Aubrey Easterwood is fölállt, levetette a köpenyét, s odanyújtotta segédjének, Buckley őrmesternek, akitől valaha első leckéit vette az ökölvívásból, s amint körültekintett, minden oldalról harsány hip-hip-hur- rával üdvözölték. Főleg a helyőrség katonái.
    - Ejha! - jegyezte meg a dandárparancsnok. - Egészen jóvágású fiú!
    - Pompás! - bólintott az altábornagy. - Apolló küzd itt Herkules ellen!
    - Vagy inkább Herkules a gorilla ellen! - szólt közbe a lovassági tábornok.
    - Ha bokszolni tud... - vélte a negyedik tábornok, de nem végezte be a megkezdett mondatot.
    Aubrey Easterwood kissé csodálkozva tekintett körül az éljenzésre. - Neki szólna ez az üdvözlés?
    Kétségkívül, hiszen minden ember szeme csak rajta függ és Mackleworth még ott ül a ring sarkában.
    - Nos, rendben van! Igyekezzünk a publikumnak valamit nyújtani a pénzéért!
    A kikiáltó bemondta a neveket és súlyokat.
    - Segédek, ki a ringből! - hallatszott a következő pillanatban.
    - Rajta!
    Aubrey Easterwood szép fiatal arcán a legtökéletesebb nyugalom és önbizalom ült, mikor a ring közepére lépve kinyújtotta mind a két kezét, s barátságosan mosolyogva rázta meg ellenfele kezeit.
    Erre mind a ketten visszaléptek, s ökölvívóállásban néztek farkasszemet.
    Hirtelen teljes és tökéletes csönd lett, és több ezer szempár izzó sugara szállott feléjük...
    Első menet.
    Nos hát, itt állt előtte az az ember, aki jó néhányszor sértő és durva módon viselkedett vele, sőt legutóbb kevés híján meg is ütötte. Aki a Daphne életét elkeserítette, rabszolgaként bánt vele, s több ízben nyilvánosan megalázta. Itt állt előtte ez az ember, s most büntetlenül elpáholhatja - ha bírja...
    Határozott önbizalmat öntött bele az a tudat, hogy jóval fiatalabb és fürgébb Mackleworthnél s hogy nemcsak az ezrede, hanem az egész hadosztály legerősebb embereként emlegették. Olyan embernek, aki rövid időn belül az egész brit hadsereg, sőt talán a világ legerősebb embere lesz.
    Egyelőre azonban nem izomerőről, hanem ökölvívótudásról volt szó, amiben Mackleworth hosszabb gyakorlata mindenesetre nagy előnyt jelentett.
    Az izomkolosszus megindult...
    Gyorsan előrelépett, jobb öklét cselvágásra lökte előre, hirtelen lehajolt Easterwood pompás balkezese előtt, majd, felső karjával védve ki ennek villámgyors horogját, jobb ökle irtózatos erővel csapott le a fiatal hadnagy szájára. Easterwood végigzuhant a deszkákon.
    Mackleworth, a „gyilkos”, kitűnő formában volt!
    - Gyalázat! - dörmögte az altábornagy elégedetlenül. - Hát nem kivégezte... öt másodperc alatt?
    A bíró fölállt a „kiszámoláshoz”, de vele együtt fölállt Easterwood is a tömeg dörgő éljenzése közepette.
    Ohó! Hiszen ez csakugyan kemény legény, akit nem ütünk ki csak úgy könnyedén egy csapással!
    Mackleworth dühösen rontott még egészen föl sem állt ellenfelére, s újabb hatalmas ökölcsapást mért annak bal arcára. Ezt Easterwood bámulatos ügyességgel kerülte ki, s a következő pillanatban ő „helyezett el” pompás balkezest Mackleworth gyomra tájékán.
    Ugyanekkor ki is bújt szorongatott helyzetéből, s három vagy négy hosszú és erős egyenest vágott, amelyeket azonban Mackleworth könnyedén kivédett vagy elhárított. Utána Mackleworth villámgyors balra ugrással megint kilökte félelmetes jobb öklét, s megint csak szájon találta Easterwoodot, akit a lökés ereje a kötélen átvetve kidobott a közönség közé.
    - Majd megjavítjuk kissé az úrfi szépségét! - jegyezte meg Mackleworth a fogait csikorgatva.
    Tomboló lelkesedés és éljenzés közben kapaszkodott vissza Easterwood a ringbe, s Mackleworth rögtöni támadását elhárítva kis ideig tisztán csak védekezésre szorítkozott. Jobbra-balra ugrált, hajladozott, kapkodta felső testét mindaddig, amíg alkalmas pillanatban irtózatos jobbkezese ott nem „ült” ellenfelének fedetlenül hagyott gyomorszáján.
    A rettentő ütés olyan hirtelen állította meg Mackleworthöt lendületében, mintha egy vasrúdba ütközött volna. Felső teste hirtelen előrehajolt, s jobb kezét ösztönszerűen odakapta, ahol az ütés érte. Vad zihálását még az aréna legtúlsó szélén figyelő nézők is hallhatták...
    Easterwood azonban még csak ezután ütött igazán!
    Villámgyorsan fölegyenesedett, s minden borzalmas erejét összeszedve, teljes „szívéből és lelkéből” sújtott. Azt az ütést, amit napról napra ezerszer is begyakorolt, s aminek a küzdelem végét kellett jelentenie...
    A hatalmas ököl rettentő zuhanással érte el célját: Mackleworth védtelen állkapcsát. Az izomkolosszus a következő pillanatban úgy zuhant végig a deszkán, mint a talapzatáról ledöntött szobor.
    Elnyúlt teste vonaglott egyet, megremegett, majd mozdulatlanul fekve maradt.
    Halálos, dermedt csöndben kezdte számlálni a bíró a végzetes másodperceket. Mackleworth azonban sem a hetediknél, sem a nyolcadiknál és kilencediknél nem mozdult.
    Elmúlt a tizedik másodperc is, elhangzott az „Out” kiáltás is, de Mackleworthöt a háromezer torok eget verő vad „hurrá”-ja sem térítette magához.
    Nem is tért magához - sem ott a ringben, sem... azután.
    Tudniillik... meghalt...
    Aubrey Easterwood szabályos mérkőzésben, az ökölvívószabályok és sportszerűség tökéletes betartásával több ezer ember szigorú ellenőrzése mellett megölte Colin Mackleworthöt - egyetlen csapásának erejével...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740216
Webáruház készítés