Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Pedro Alarcon: Különös történetek EPUB e-könyv

Pedro Alarcon: Különös történetek EPUB e-könyv
540 Ft

Nem, ezek a történetek nem a vidám és kacagtató, "A háromszögletű kalap" modorában íródtak. Különösségüket helyszínük (messze fent, észak) vagy témájuk (cimboraság a Halállal) adja. Az első elbeszélés főhőse cimboraságba kerül a mindeható Halállal, és pokoli időutazásban látja mindazt, amit a Halál, aki halhatatlan és hatalma határtalan. Emberi szív felfogni képtelen ezt a távlatot és omnipotenciát. A másik történet keserű szerelmi történet, ahol észak sötét fia küzd szerelméért egy spanyol napsugártól sugárzó hősszerelmessel. S ki fog győzni, és miért vívnak élethalál harcot? Nos, ez is egy különös történet, mint ahogy a Spitzbergákon játszódó történet is. Alarcón mesélőereje és szuggesztív emberábrázolása garancia a remek olvasmányélményhez.

  • Részlet az e-könyvből:

    - Ölj meg, - kiáltott Magno, midőn a spanyol másodizben ütötte ki kezéből a kardot.
    - Nem akarom halálodat, - felelt Alfonso - és ha tizszer győzök is, akkor sem bántlak, hogy viszont aztán felelj nekem Fedoráért, kiről azt mondtad, hogy meghal, ha te meghaltál.
    - Vivjunk még egyszer, - felelt Magno.
    Harmadik tusájuk még borzasztóbb volt, mint a két előbbi.
    De ez a harcz sem döntött. A norvég dühe megtört a spanyol nyugodtságán és ügyességén; és midőn aztán lefegyverezte a norvégot, ez oly fáradt volt, hogy egész testében remegett és fájdalmasan kiáltott fel:
    - Megölöm magam, megölöm magam! - Nem tudnék elviselni olyan életet, melyet a te kegyelmednek köszönök!
    És aztán ráhajlott a ledőlt fenyő törzsére, a melyet a hold átható fénye világitott meg.
    - Engedném, hogy harczra képtelen kezeddel ölj meg, vagy e pillanatban magam vetnék véget életemnek, ha megesküdnél, hogy nem ölöd meg Fedorát - szólt Alfonso.
    - Az ellenkezőre esküszöm - felelt a norvég. - Esküszöm, hogy Fedora mindenképpen a halál martaléka leszen! Ha meghalok, senki sem mentheti ki onnan, a hol hagytam és éhen vész el. Ha te halsz meg, én ölöm meg, ugy a hogy megmondtam neked... Ölj meg hát... Vedd el éltemet, a mint elraboltad becsületemet és boldogságomat!
    - Nem vagyok képes megölni téged - felelt a spanyol. - De sem te nem ölöd meg Fedorát, sem Fedora nem hal meg ott, a hová bezártad! Futok hajómra és megelőzöm vele a tiedet. Tengerészeid aranyaimért, vagy hogy az enyimek keze által ne vesszenek el, elvezetnek majd Fedora börtönéhez és én megmentem őt és örökre enyém lesz.
    - Felveszem spanyoljaid párbaját az én skandinávjaim ellenében, fajomét a tiéd ellenében, briggemét a te goletád ellenében - kiáltá Kimi jarl, felemelkedve és kardját kezébe ragadva. - Ha a pokol ördögi ügyességet ád néked a fegyverekkel bánásban; ha szivem és karom tehetetlenek voltak sátáni alattomosságoddal szemben, nem ugy lesz ez, majd abban az uj harczban, a melyre felszólitasz! - Tengerre, Haro Alfonso! Tengerre!
    - Tengerre - felelt vissza a spanyol, a part felé indulva.

    IX.

    Pitymallani kezdett. A tengeren irtózatos szél dühöngött. A Thor, melyet Kimi Magno vezényelt, és a Finisterre, melyen Haro Alfonso parancsnokolt, ágyu- és puskalövésektől volt átlyukasztgatva és egyik oly közel volt a másikhoz, hogy kötélzetüket a zajongó orkán sokszor egymásba bonyolitotta.
    - A kikötőbe - orditá mindkét legénység rémületes hangon.
    - A kikötőbe - kiáltá végül a két kapitány.
    De a vihar, mely mindinkább borzasztóbbá vált, lehetetlenné tette a küzdelem folytatását, mig végre egyszerre a süvöltő délnyugati szél ereje összekapcsolta a két hajót, és most ember ember ellen küzdött... Magno és Alfonso a Finisterre fedélzetén találkoztak, mindkettőnek kezében balta volt s mindketten meg voltak sebesitve.
    Ujból harczra akartak kelni, uj párviadalt akartak víni, a melynek eredménye talán kedvező lehetett volna Kimi Magnora nézve, midőn egyszerre borzasztó, rémes, gyászos kiáltás volt hallható, mely vagy tiz, irtózattól megdermedt, elfagyott torokból jött és a két küzdő hőshöz is elhatott:
    - A maelstroom! - A maelstroom!
    Mindannyian ismételték ezt a gyászos kiáltást és mindnyájan elvetették fegyverüket. Nem volt többé sem vetélytárs, sem ellenség... Már nem voltak csak olyanok, kikre egy és ugyanaz a biztos, kikerülhetetlen, közeli halál vár, mely egyszerre ragadja magával mindnyájukat és sem belőlük, sem hajóikból még roncsot sem hágy épen és kikről e világon csak a bárdok fognak megemlékezni.

    X.

    - Mi az maelstroom? - kérdé egy ujoncz hajósfiu Kimi Magno legidősebb tengerészétől.
    - A maelstroom, - felelt szomoruan az agg - a tenger áramlása, a föld egy tisztitó csatornája, feneketlen örvény; sir, a melyet Isten ás meg mindazoknak a hajósoknak, kik az oczeán e részén járnak.
    - A maelstroom a hajónak az, a mi a boakigyó a madárnak: ránéz, magához huzza, elnyeli. - Szörnyeteg, mely már feni fogát, mely már tátja ránk torkát és nehány percz multán elnyel mindnyájunkat. - Nem hallod-e miként búg, bömböl? - Nem használ itt vitorla, nem használ az evező... Minden hasztalan. - Borulj térdre ugy mint én és imádkozzál... mert a maelstroom a - halál.
    A hajósfiu a tengerbe vetette magát.
    Mindkét hajó tengerészei közül már többen tették ugyanezt. Sokan kardjukba dőltek. A kevéssé bátrabbak barátjaikat kérték, hogy öljék meg őket. Nem volt rémesebb halál, mint élve ragadtatni meg a maelstroomtól!
    Magno és Alfonso hallgatagon nézték egymást.
    Fedorára gondoltak.
    A forgószél mindinkább erősebben kezdett bugni, bömbölni. A vihar elállt. A forgószél felülkerekedett az orkán dühén...
    A fekete, fényes, néma tenger ólom-lemezhez vált hasonlóvá; olyan volt, mint valamely hajlott sik, melyen őrült gyorsasággal ringadozott a két hajó, melyeket egymáshoz lánczolt, tapasztott a szélroham ereje.
    Még egy mérföldnyi távolságra voltak a titkos mélységtől, de azért nem telik el négy percz és belé kell esniük.
    A két nemes lelkén egy és ugyanazon gondolat czikázott át: messze eldobták baltájukat, ünnepélyes ájtatossággal kezet adtak egymásnak és mindketten a Finisterre előrészére menve, várták a rettentő katasztrófát.
    Egyszerre csak recsegni kezdett a két hajó, s rettenetes erőtől egymásra zuditva... egyik a másikát roncsolta széjjel. Alfonso és Magno ekkor szorosan megölelték egymást, mintha mindegyikük biztositani akarta volna magát, hogy vetélytársa tul ne élje őt és vissza ne térhessen és láthassa Fedorát; aztán egy percz mulva a két vetélytárs, több mint hatvan ember és a Thor és Finisterre szétroncsolt maradványai, az imádságok, sóhajok, átkok rettentő khaosza, minden... minden örökre elmerült a rettenetes mélyben.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988282
Webáruház készítés