Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Paul Heyse Laurella megcsókol MOBI e-könyv

Paul Heyse Laurella megcsókol MOBI e-könyv
440 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Laurella a csónak elejére ült és félig hátat fordított a fiúnak, úgyhogy az csak oldalról láthatta.
    Még komolyabbak voltak vonásai, mint rendesen. Alacsony homlokára mélyen lelógott a haja, a kis orra körül egy makacs vonás ült, telt ajkait erősen összeszorította.
    Szótlanul haladtak egy ideig így a tengeren, s a leány érezte a nap melegét, kivette a kenyerét kendőjéből s a kendőt a fejére tette. Utána enni kezdett a kenyérből, jobban mondva ebédelt, mert Capriban bizony nem evett semmit.
    A legény nemsokáig nézhette ezt. Egy kosárból, mely reggel még tele volt naranccsal, kivett két narancsot és így szólt:
    - Itt van valami a kenyered mellé, Laurella, Ne gondold, hogy külön a te számodra tettem félre! A csónakba begurult még reggel s akkor találtam meg, mikor az üres kosarakat visszaraktam.
    - Csak edd meg magad, elég nekem a kenyerem.
    - Ebben a hőségben frissítene, bizonyára sokat jártál.
    - Kaptam fönt egy pohár vizet, ez már felfrissített.
    - Ahogy akarod - mondta a legény és újra bedobta a narancsokat a kosárba.
    Újra hallgatás következett.
    Tükörsíma volt a tenger, a csónak körül is alig mozgott. A fehér tengeri madarak, melyek a part mélyedéseiben fészkelnek, szintén hangtalanul repültek zsákmányuk után.
    - Vidd el ezt a két narancsot anyádnak - kezdi újra a legény.
    - Nem viszem. Van még otthon, ha pedig elfogy, újból veszek.
    - Vidd csak el ezt a két narancsot anyádnak és mondd, hogy tiszteltetem.
    - Hiszen anyám nem is ismer téged.
    - Mondd meg neki, hogy ki vagyok.
    - Én sem ismerlek.
    Ez nem volt az első eset, hogy a legényt így megtagadta. Egy évvel ezelőtt, amikor éppen a festő Sorrentóba jött, egy vasárnap Antonino a helység többi legényével a főút mellett egy szabad téren bocciát játszott.
    Ott találkozott a festő először Laurellával. A leány fején vizes korsóval, a festőre rá sem nézett, úgy haladt tovább. A festő, akit a látvány meghatott, megállt és a leány után nézett, habár éppen a játszók vonalában állott és két lépéssel kitérhetett volna útjukból. Végre egy gyengédtelen golyó, mely bokáját érte, figyelmeztette a nápolyit, hogy ez nem az a hely, ahol gondolatokba merülhet. Körültekintett, mintha azt várná, hogy bocsánatot kérnek majd tőle a legények. A fiatal hajós, aki a golyót dobta, hallgatva és dacosan állt barátai között, úgy, hogy az idegen jobbnak látta a hallgatást és elment.
    De még sokáig beszéltek erről az esetről, különösen akkor, mikor nyiltan megkérte a festő Laurella kezét. Nem ismerem! - mondta a leány kedvetlenül, mikor a festő kérdezte, hogy amiatt az udvariatlan fickó miatt utasítja-e vissza? Pedig Laurella is tudott arról, mi történt, s azóta, ha Antonióval találkozott, bizony megismerte.
    Halálos ellenségként ültek most a csónakban és mindkettőnek hangosan dobogott a szíve. A legény kedélyes arca máskor piros volt; úgy belecsapott a hullámokba, hogy a tajték keresztülcsapott a csónakon s időnkint úgy remegett az ajka, mintha gonosz szavakat mondogatna. Laurella meg úgy tett, mintha semmit sem venne észre; a legártatlanabb arccal kihajolt a csónakból és játszadozva beledugta ujjait a vízbe. Újból rendbeszedte haját, levette kendőjét, mintha egészen egyedül lett volna a csónakban. Csak olykor-olykor rándult meg a szemöldöke; pedig hiába igyekezett kezével lehűteni égő arcát.
    Már egészen a nyílt tengeren voltak, s nyoma sem volt a közelben, sem távol vitorlának.
    A sziget elmaradt, a part messze fénylett a napban, még csak egy sirály szárnycsapása sem zavarta a mélységes csendet. A legény körülnézett. Úgy látszott, mintha elszánta volna magát valamire. Hirtelen eltünt arcáról a pír; letette az evezőket. A leány félelem nélkül, akaratlanul is visszanézett.
    - Végre végét akarom vetni ennek a dolognak! - kiáltotta a legény. - Már nagyon sokáig tart és azon csodálkozom, hogy eddig is kibírtam. Te azt mondod, hogy nem ismersz? Nem elégszer láttad, hogy mint az őrült közeledtem hozzád és szívem csordultig volt valamivel, amit meg akartam neked mondani? Ilyenkor te mindíg csak félrehúztad a szádat és hátat fordítottál.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó megbízásából

  • Cikkszám
    9789634741503
Webáruház készítés