Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Paul Bourget: Bűnös szerelem EPUB e-könyv

Paul Bourget: Bűnös szerelem EPUB e-könyv
540 Ft540

A mű pszichológiai boncolás és etikai szakrendelés egyben. Stílua annyira szuggesztív és magával ragadó, hogy észre sem vesszük benne a prédikációt, mely úgy búvik meg benne, mint orvosság a cukorkában, mígnem a példabeszéd hazatér elménkbe és részünké válik akkánt, ahogy szívünket ragadja meg a történet - írja C. C. Starkweather, a mű angol fordítója. A történet amúgy meglehetősen egyszerű: a kicsapongó életmódú Armand elcsábítja legjobb barátjának (Alfred) feleségét, Helen-t, mely alapjaiban változtatja meg mindhárum életét. Sokkal fontosabb aspektusa a regénynek az a mélység, ahogy Bourget ábrázolja ezen három ember érzéseit és gondolatait, amint keresztülvergődnek csaláson, féltékenységen, szerelmen, gyűlöleten és megbocsátáson.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Ha embert látok, nincs a szivemben egyéb szánalomnál, szánom, mert szenved, mert szenvedni fog, mert rajta van a lét átka. Ha a halál, a kikerülhetetlen halál nem volna testileg fájdalmas, sem pedig a képzeletet nem rémitené az, a mi utána következik, - ó, hogyan rohannék a halálba, melynek gondolata annyi rossz órát szerzett nekem!
    Vagyunk; de miért? Gondolkozunk; de miért? És mikor asztalnál ülünk, szép asszonyok meztelen vállai közt, poharazva, miért jut eszembe mindig a sir képe, és az a megoldhatatlan kérdés, hogy mi értelme van annak a gyilkos komédiának, mely a természet, a világ, az élet?
    A viszonzott szerelem kéjéről álmodozom; képtelen ábránd, melyet a czivilizáczió a párosodás egyszerü ösztönére redukált. Ó, ha volna egyszerü érzelem, mely érzékenységemet ugy tapasztaná oda egy másik teremtéshez, mint a hogy egy nedves papiros ragad az üvegre!
    És ez a deklamáló filozófia mind csak azért van, mert tegnap este a Theâtre-Françaisban láttam de Ruglenét, és látása nem izgatott egy csöppet sem. Mit mond a logika? Hogy ne erőltessük magunkat indulatokra, mikor azt látjuk, hogy nincs bennünk egy csepp hajlandóság sem; és forditsunk hátat az asszonynak Chopin polonaiseét fütyülve, melyet az asszony néha estenkint annyi czélzattal és költőiséggel zongorázott. Ez érzelemből csak ennyi maradt meg.

    Páris, 1881. januariusában.
    Konstatálom, hogy szörnyen, czudarul önző lettem és ez önzés külső jelenségei csak ma leptek meg elsőbben, holott már régen is ilyen önző voltam, csakhogy skrupulusok nélkül, az időben, mikor mégis többet értem, mert ábrándképet alkottam magamnak.
    Mikor az ember hazugságok nélkül bölcselkedik magában, úgy megkönnyebbedik, mint ha epét hány. Kutatom karakteremet gyermekségem óta. Látom, hogy képzeletem szertelen és érzelmeimet tönkre tette, mert közöttem és a valóság között mindig egy előre kigondolt ideát állitott gát gyanánt. Képzeletem nagybátyám rossz bánásmódja révén el is sötétült és a bizalmatlanság felé hajolt. Mindig féltem mindenkitől a ki él, apa, anya nélkül ez a hiba nem javulhatott meg. A nevelőintézetbeli élet és a modern irodalom beszennyezte gondolataimat, mielőtt voltaképpen éltem volna. Az olvasmányok vallásosságomtól is megfosztottak, a hitetlenség, ó, szégyen! mint valami előkelő dolog csábitott. A kommün mészárlásai megmutatták nekem az embert teljes mivoltában. A következő évek ármányai a politika szennyét tárták föl előttem. Élt bennem a szükség, hogy valami nagy eszméhez ragaszkodjam; de melyikhez? Már igen fiatal koromban föl tudtam fogni a művészélet nyomoruságait. Vagy legyen az ember lángész, vagy hagyjon békét az egésznek. Ötvenedik lenni az irók vagy a zenészek közt, köszönöm alássan, nem kérek belőle. Vagyonom révén különben sem voltam kénytelen semmi mesterséghez folyamodni. Hát valamelyik miniszteriumba lépjek, vagy a diplomácziában lábatlankodjam? Minek? Elegen, kelleténél többen vannak a hivatalokban. Hát megházasodjam? Béklyóba verni az életemet sohasem volt kedvem. Én is csak ugy tettem volna, mint B***, ki esküvője napján vonatra ült és sohasem tért vissza többet.
    Akkor hát mit? Semmit... Szivem még csak nem is öreg, de halva születtem. Kalandjaim, melyeket mégis üztem, mert az asszonyok talán érdeklenek valamelyest, - kalandjaim arról győztek meg, hogy nincsen csók, a mely ne lenne hasonló a már adott és kapott csókokhoz. Mindez oly rövid, oly fölületes, oly hiu volt, hogy valóban kétségbe kellene esnem, ha gyakorta gondolnék magamra, a miről még mindig nem birtam egészen lemondani. Mi ez, ha nem a misztikusok kárhozata: a nem szeretés?...
    Ez csak egynehány lap volt a sok közül. A lélek titkos betegségének e rut monografiája száz meg száz ilyen vallomásra terjedt. Néha csak a kelet volt a papiroson, egy-két rövid szóval: lovaglás, látogatás, klub, szinház, mulatság, bál és refrain gyanánt ez: spleen. Armand, mikor az utolsó füzetet is végig lapozta, maga előtt látta összes éveit 1860 óta. Minden évszám után ez volt irva: Szenvedés, legvégül pedig ez: »Én nem kivántam élni. Ha szörnyü vétkeket is követtem el, annyit szenvedtem, a mennyit ember csak szenvedhet; és ha szembe állitom büneimet és szenvedéseimet, jogom van azt mondani a felfoghatatlan hatalomnak, a mely teremtett és éltet, - ha ugyan ennek a hatalomnak szive van: - Könyörülj rajtam.«
    A fiatal ember ellökte magától ezt a papiroscsomót, melyben oly hü képe volt erkölcsi sivárságának. Lassan sétálni kezdett a szobában. Mindenütt benső nihilizmusának nyomait látta. Alacsony könyvesszekrényében kevés könyv volt, a melyekben még gyönyörködött. Rideg analizisü regények, a Liaisons dangereuses, Adolphe, az Affinités, embergyülölő és önmagukat vizsgáló moralisták, a minő Chamfort, emlékiratok. A falakon szétszórt fényképek utazásait juttatták eszébe, ezeket a haszontalan utazásait, a melyeken nem sikerült unalmát elüzni. A kandallón két elhunyt barátjának portraitje között egy rejtelmes kép volt: két nő; az egyik a másik vállára hajtja a fejét, ez mintegy eleven emléke volt egy szörnyü történetnek, a legkeservesebb hütlenségnek, melyet valaha elszenvedett. Elég czinikus, vagy elég kaczér volt, hogy nevessen rajta a két hősnővel együtt. De a halál volt a szivében, mikor nevetett; e tárgyak, élete tanuinak láttára a szivbeli nyomoruság oly teljes érzete támadt benne, hogy kezét tördelve kiáltott fel: »Micsoda élet ez, istenem, micsoda élet!«
    Az ilyen lelki válságok adták meg szemének, ajkának azt a csöndes, bánatos kifejezést, mely talán Hélène szerelmét is megszerezte számára. A szánalom a legnemesebb asszonyokat is megejti. Armand e válságai azonban nem szoktak sokáig tartani. Izmai erősebbek voltak az idegeinél. Ismét elővette naplóit és bedobta a szekrénykébe. »Ez ugyan okos foglalkozás, légyott előtt,« gondolta magában. Képzelete ismét Hélène felé fordult. Eszébe jutott e nő előkelő bája és egyszerre elérzékenyedett: »Miért is tolakodom én ez asszony életébe, mikor nem szeretem? Alig tizenegy hónapja még nem ismert engemet és nyugodt volt. Még mindig van rá idő, hogy ugy tegyek, amint becsületes emberhez illik.« Kisértetbe esett, hogy ismét azt cselekedje, a mit egyszer már cselekedett: lemondani a kalandról, mielőtt helyrehozhatatlan dolog történnék; nem venni el egy szivet, melyért nem adhatja a magáét. »Hélène talán szeret engem«, gondolta magában és iróasztalához ült, hogy irjon neki. Aztán hátradőlt karosszékében és gondolkozott. Egyszerre eszébe jutott Varades és az a tiszta nyugodtság, melylyel Hélène az imént férjének hazudott.
    »Együgyü ficzkó vagyok,« mondta magának egész hangosan, »ha én nem lennék, lenne más... A kikapós menyecske meg a kalandvadász egy huron pendül, összeillik...« Ideges kaczajra fakadt és visszaemlékezett, mily véghetetlen megvetéssel illette őt az a nő, a kiről csupa lelkiismeretességből lemondott. Ez a nő volt egyetlen ellensége az asszonyok között, a kikkel foglalkozott.
    Az óra ütött.
    »Két óra van«, gondolta magában, és korán kell kelnem, hogy egy kis szállást foglaljak le a jó Palmyrené asszonyságnál, mint a Ruglené idejében. Ha még tovább virrasztanék, fáradt találnék lenni és majd sajnálnák azt a Varades urat!
    Félóra mulva már aludt, fejét karjára hajtva; álma olyan volt mint egy kis gyermeké, ettől az egytől nem fosztotta meg életmódja. Ily alvó kisdednek ábrázolta őt a hálószoba falán atyjának egy rajza. Vajjon a holt ember és a holt asszony, kinek a fia volt, ha most látják őt, elitélték volna? Vagy talán sajnálják vala?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988343
Webáruház készítés