Osvát Ernő: Az elégedetlenség könyvéből_MOBI

690 Ft

Kosárba

Osvát Ernő neve nem műveiben maradt fönn. kritikáin keresztül évtizedeken át szabta meg az 1900-as évek első felében azt, hogy ki indul el fényes irodalmi dicsőség felé és ki az, aki megjelenéshez sem juthat. Életműve tehát indirekt. Nevét őrzik azok, akiket jó szemmel felfedezett és elindított az irodalmi hírnév felé.

Ám ez az ember mégis hátrahagyott valamit. Egy olyan gyűjteményt, mely csak halála után kerülhetett nyomtatásba. Az elégedetlenség könyvéből aforizmák, gondolatok gyűjteménye ez, amely 1930-ban látott napvilágot. nem könnyű olvasmány. Ahogy általában az aforizmagyűjtemények sem azok. mégis érdemes a kötet mellé leülni és átolvasni. Egy több évtizedes szerkesztői, kritikusi gyakorlat és tapasztalat leszűrt értékei ezek. Néha meglepően önálló és előremutató gondolatokkal. (a Kiadó)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

Részletek Hasonló termékek Vélemények, Adatok

Részlet az e-Könyvből:

Megállni a lejtőn - felér a dicsőséggel.
A „siker” lényegénél fogva túlzás.
A szépérzék és az életismeret képmutató kompromisszumaival van tele az irodalom.
A maradi kritika, mely azt, ami van, félti attól, ami még lehet: a megállapított értékek központi helyét védi dühödten. Istent nyugalmazza. Az anyáknak nem engedélyez új zsenit.
Éneink szóváltása:
– Nem kell a lehetetlenhez ragaszkodni.
– De igenis ragaszkodni kell a lehetetlenhez.
Talán nem is volna olyan jó, mint lehetetlenségében hisszük: sohasem csalódni magunkban.
Az író benne van minden alakjában. Az olvasó benne van minden író minden alakjában. Minden igaz jellemzésben van valami tükörillúzió. Ö lélektan fölött mosolygó lélektan. Önismeret öniróniája.
Szerencsétlen ifjúság, melyet Tékozló Apáik megfosztottak gyermekességétől majd megtettek koruk egyetlen tekintélyének.
Haragszol rá? Gondold, hogy meghal – és hogy feltámadt.
Furcsa emberek. Lusták gondolkodni és hiúk a gondolkodásukra.
Furcsa írók. Előbb akarják megjavítani a világot s csak azután megteremteni.
A fércművek és a remekművek titokzatos rokonsága magyarázza meg leginkább a nagy kritikusok csúfos tévedéseit.
Illúziók: belső szekréciók tündérmeséi.
Középen van az igazság? Nem, ez csak az egyensúly-pásztorok hagyománya.
Semmi sem teljesen kifejezéstelen. A dekoratív a kifejezés báb-állapota.
Nem kell úgy dobálódni a mások jól megszenvedett dicsőségével. Minden szép vers után Adyt emlegetni, vagy éppen - Petőfit.
Könnyen belecsábítható az ember a saját legendájába –, de alig lehet ereje onnan kitépni magát.
A bizonyosság önfeledt, bizarr mozzanata a bizonytalanságnak.
Nem szeretem az értelem titokzatoskodását. Az értelem exkluzivitása - paradoxon. Nem is paradoxon: maszlag!
Az önuralom – gátlás-kultúra.
Senkire sem lehet rábízni, hogy helyettünk gondolkozzék.
Könyörgő karú gyönyörű gyermek a vágy - oly ártatlan, hogy ölni lehet érte.
Mi az egyszerűség? Mikor a kifejezés felemészti a formát? vagy mikor a forma elfelejteti a kifejezést? a csupasz így van, vagy a vak tökély?

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában