Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Oscar Wilde: A canterville-i kísértet_MOBI

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet_MOBI
590 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    Másnap a kísértet nagyon gyönge volt és fáradt. Az utolsó négy hét borzalmas izgalmai kezdték éreztetni hatásukat. Az idegeit mindez teljesen földúlta, és a legkisebb neszre is fölrezzent. Öt napig ki sem mozdult szobájából, és végül is elhatározta, hogy nem csinál becsületbeli kérdést a könyvtár padlóján lévő vérfoltból sem. Ha az Otis családnak nincs szüksége rá, akkor nyilván meg sem érdemli őt. Hiszen az ilyen közönséges, anyagias lények nem is tudják megbecsülni az érzéki tünemények szimbolikus értékét. Más dolog azonban a kísérteties látomások és az asztráltestek megjelenésének kérdése, ezekkel már nem rendelkezhetett tetszése szerint. Neki az volt magasztos kötelessége, hogy hetenként egyszer a folyosón mutatkozzék, és hogy minden hónap első és harmadik szerdáján tücsköt-bogarat papoljon a nagy ablakrozettánál: s így sehogy sem tudta, hogy vonja ki magát tisztességgel e kötelezettsége alól. Igaz, hogy nagyon gonosz életet folytatott, másrészt azonban nagy lelkiismeretességgel végzett el mindent, ami a természetfölöttivel állott kapcsolatban. Ennélfogva a következő három szombaton szokása szerint éjfél és három óra között végigment a folyosón, de nagy óvatossággal, hogy valaki meg ne hallja, vagy meg ne lássa. Lehúzta a cipőjét, oly halkan lépkedett az öreg, szúette deszkán, amennyire csak lehetett, azonkívül fekete kabátot vett föl magára, és gondosan megolajozta láncait a Napsugár Kenőolajjal. Be kell azonban ismernem, hogy csak nagy lelki küzdelem után határozta el magát az utóbbi védelmi eljárásra. Egy este ugyanis, mialatt a család az estebédnél ült, belopózott Mr. Otis hálószobájába, és elvitte az üveget. Kissé röstellte a dolgot eleinte, de aztán volt annyi esze, és belátta, hogy ennek a találmánynak nagy hasznát veheti, sőt bizonyos mértékben a célja szolgálatába is állíthatja. Mindezek ellenére egyetlen éjszakán sem hagyták nyugodtan. Folyton zsineget feszítettek ki a folyosón keresztül, amin elbotlott a sötétben, és egy alkalommal, amikor éppen a “Fekete Izsák vagy a Hogleywoodi Hajtóvadászat” szerepére öltözködött, majd kificamította a lábát, mikor rálépett a vajas csúszkára, amelyet az ikrek kentek föl a gobelines szoba bejáratától egészen a tölgyfa lépcső tetejéig. Ez az utóbbi merénylet rendkívül fölháborította; elhatározta, hogy egy utolsó kísérletet tesz tekintélyének és társadalmi helyzetének helyreállítására, s föl fogja keresni a szemtelen fiatal etoni diákokat a következő éjjel egyik ünnepelt szerepében, vagyis mint “Rettenthetetlen Rupert vagy a Fejetlen Fejedelem”.
    Hetven éve már, hogy nem alakította ezt a szerepét; valóban akkor lépett föl benne utoljára, amikor annyira megrémítette vele a bájos Lady Barbara Modisht, hogy az váratlanul fölbontotta eljegyzését a jelenlegi Lord Canterville nagyatyjával, és megszökött a csinos Jack Castletonnal Gretna Greenbe, és kijelentette, hogy a világ minden kincséért sem házasodna be egy olyan családba, amely eltűri, hogy egy ilyen szörnyű rém sétálgasson szürkületkor föl és alá a kastély teraszán. Szegény Jacket később párbajban agyonlőtte Lord Canterville a wandsworthi réten, és Lady Barbara meg ugyanabban az évben meghalt Tunbridge Wellsben, megtört szívvel; így hát mindenképpen nagy sikere volt a szereppel. Az igazat megvallva, nem volt könnyű “mutatvány”, ha ugyan szabad ezt a cirkuszi kifejezést használnom a természetfölöttinek, vagy tudományosabb műszóval: a természetfölötti világnak egyik legnagyobb misztériumával kapcsolatban. Teljes három órájába került, míg az előkészületeket befejezte. Mikor minden rendben volt, megjelenése határozottan megnyerte tetszését. A hatalmas lovaglócsizmák, amelyek a ruhához hozzátartoztak, kissé lötyögtek ugyan rajta, és a két lovassági pisztoly közül csak az egyiket tudta megtalálni, de egészben véve teljesen meg volt elégedve magával, és negyed kettőkor kibújt a faburkolat mögül, és végigsompolygott a folyosón. Mikor az ikrek szobájához ért - amelyet, hogy el ne felejtsem, kék szobának hívtak az ágyfüggönyök színe miatt -, az ajtót csak betámasztva találta. Azt akarván, hogy föllépése hatásos legyen, egy lökéssel messze kitárta az ajtót, mire egy nehéz vizeskorsó hullott a nyakába, majd leütötte a bal vállát, azonfelül csuromvizes lett tőle. Ugyanakkor elfojtott vihogás hallatszott a hatalmas ágy felől. Ez annyira megrendítette a kísértet idegrendszerét, hogy hanyatt-homlok visszarohant a szobájába, és másnap reggeltől estig vacogott a hidegleléstől. Egyetlen vigasza az volt, hogy a fejét nem vitte magával, mert annak igen súlyos következményei lettek volna.
    Most már föladott minden reményt, hogy valaha megfélemlítse ezt a neveletlen amerikai családot, és általában megelégedett azzal, hogy posztópapucsban végigsompolygott a folyosókon, és vastag vörös kendőt kötött a nyaka köré, mert félt a léghuzattól, továbbá magával vitt egy kisebbfajta muskétát, arra az esetre, ha megtámadnák az ikrek. A végső csapás azonban szeptember tizenkilencedikén érte. Lement a nagy előcsarnokba, és ott némi biztonságban érezvén magát, azzal mulatott, hogy szatirikus megjegyzéseket tett a nagykövet és felesége nagyított fotográfiáira, amelyek most elfoglalták a canterville-i ősök arcképeinek helyét. A kísértet egyszerűen, de rendesen volt felöltözve: hosszú halotti leplet viselt, melyen a temető penészfoltokat hagyott, az álla föl volt kötve sárga vászonkendővel, és a kezében ásó meg lámpás volt. A szerep, amelyre öltözött, nem volt más, mint a “Temetetlen Tóbiás vagy a Chertsey-barni Tetemrabló”, egyike legnevezetesebb alakításainak, amelyet a canterville-iek még ma is emlegetnek, mert annak köszönhették a szomszéd Lord Rufforddal való állandó pörlekedésüket. Hajnali negyed háromkor indult meg, és a házban, amennyire megállapíthatta, minden néma és mozdulatlan volt. Mikor a könyvtár felé lépkedett, hogy megnézze, maradt-e még nyoma a vérfoltnak, egyszerre egy sötét sarok mögül két alak ugrott elébe, vadul forgatva a fegyvereiket a fejük fölött és hangos “bu-bu” üvöltést ordítva fülébe.
    Nem csoda, hogy elfogta a vakrémület, s a lépcső felé menekült, ahol azonban Washington várakozott rá kezében hatalmas kerti locsolóval. Minden oldalról ellenség vette körül, szinte beleesett a kelepcébe, úgyhogy nem maradt más hátra, minthogy a nagy vaskályhában tűnjön el, amely szerencsére nem volt befűtve, és így a kéményen és a kürtőkön kellett hazatérnie. Ziláltan, piszkosan, kétségbeesve ért a szobájába.
    Ezután nem látták többé semmiféle éjjeli kiránduláson. Az ikrek hiába álltak lesbe több alkalommal, és hiába szórtak el minden éjjel dióhéjat a folyosókon szüleik és a cselédség bosszúságára. A kísértet önérzetét nyilvánvalóan annyira megsértették, hogy nem akart többé mutatkozni. Ennélfogva Mr. Otis ismét belefogott nagy munkájába a demokrata párt történetéről, amelyen már több éve dolgozott; Mrs. Otis egy pompás pikniket rendezett, amely ámulatba ejtette az egész szomszédságot; a fiúkat az amerikai nemzeti játékok, a lacrosse, euchre és póker foglalkoztatták; Virginia bebarangolta pónija hátán a vidéket, a fiatal cheshire-i herceg kíséretében, aki vakációja utolsó hetét a canterville-i kastélyban töltötte. Általában azon a nézeten volt mindenki, hogy a kísértet máshová költözött, és Mr. Otis levélben értesítette az esetről Lord Canterville-t, aki nagy örömét fejezte ki a hírre, és legszívélyesebb üdvözletét küldte a nagykövet méltó hitvesének.
    Otisék azonban csalódtak, mert a kísértet még ott rejtőzött a házban, s bár valósággal rokkant volt, mégsem adta föl teljesen a játszmát, kivált mikor meghallotta, hogy a vendégek között van a cheshire-i herceg, akinek dédnagybátyja, Lord Francis Stilton egyszer száz guinea-ba fogadott Carbury ezredessel, hogy kockát fog játszani a kísértettel; másnap reggel azonban a játékszoba padlóján fekve találták olyan tehetetlenül béna állapotban, hogy bár nagy kort ért meg, nem tudott többé mást mondani, mint azt, hogy “dupla hatos”. Az esetnek akkoriban híre futott, bár természetesen a két előkelő család érzékenységére való tekintettel mindent elkövettek, hogy agyonhallgassák a dolgot. Aki az esetet a maga teljességében olvasni akarja, az megtalálhatja Lord Tattle Visszaemlékezések a régenshercegre és barátaira c. munkájának harmadik kötetében. Érthető tehát, hogy a kísértet meg akarta mutatni: nem vesztette el befolyását a Stiltonok fölött, akikhez távoli rokonság fűzte, mert unokahúgának második férje Sieur de Bulkeley volt, akitől, amint azt mindenki tudja, egyenes ágon származtak a cheshire-i hercegek. Ennélfogva készülődni kezdett, hogy Virginia ifjú udvarlója előtt tiszteletét tegye hírhedt szerepében, mint a “Vérszopó Barát vagy a Vértelen Bencés”. Mikor annak idején az öreg Lady Startup ebben a vérfagyasztó alakításban meglátta, ami egy végzetes újévi estén, 1764-ben történt, velőtrázó sikoltozásban tört ki, majd olyan heves agyszélhűdés érte, hogy három nap múlva belehalt, előbb azonban kitagadta örökségéből a canterville-i grófokat, akik pedig legközelebbi rokonai voltak, és minden pénzét londoni patikusára hagyta. A kísértet mégis annyira félt az ikrektől, hogy az utolsó percben nem merte elhagyni a szobáját és így a kis herceg nyugodtan alhatott a király számára fenntartott vendégszobában nagy tollas ágyában, a díszes baldachin alatt, és álmodhatott Virginiáról.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980149
Webáruház készítés