Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Nyírfalvi Károly: Laza naplók_MOBI

Nyírfalvi Károly: Laza naplók_MOBI
1 190 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

     

    a felfeslő hajnalban belép

    Valaki komor ajtókat nyitogat
    a lompos éjszakában, aludni nem
    tud, fogát csikorgatja, kihajtja
    álmából szunnyadó angyalát,

    elindítja úttalan útján,
    szótlanul hívja a múzsákat,
    szédülten közelednek, másvalaki
    nyitott ablakot zörget a felfeslő

    hajnalban, belép a szövegbe,
    tudja nem valaki, csak a testet
    öltött valami mászkál a házban…
    Nyugtatja az alvók családját.

    X. 3.


    surranva bútorok között

    Mindig rejtőzködni kell? Ha nincsenek
    a kamerák, itt vannak a kíváncsi
    tekintetek. Hajnalban kelek. Fázom.
    Gyorsan öltözöm. Zuhanyozom.

    Beszappanozom ingem, nadrágom.
    Belül még tiszta vagyok. A korai
    ébredés után. Lassú kortyokban
    kávét iszom. Láthatják, hogy

    csendben surranva bútorok között
    felkutatom az ágyam, és elalszom
    újra, takaró fejemre húzva, ne
    lássák ott azok a szemem és álmaim…

    X. 6.


    ahogy a kezét tördeli

    Nincs közös emlékezet, ahogyan
    tapasztalat sem, amit együtt élünk
    át, arra is másképp gondolunk vissza.
    Vissza se gondolunk, felidézzük

    csupán, felötlik, eszünkbe jut egy szag
    illat, íz kapcsán… Egyszerű ez, ahogy
    a kezét tördeli, csuklanak egymásba a
    szavak s velük a hangtalan emlékek.

    Gazolom az időt, mint a túl-
    burjánzott kertet régen holt anyám s ha
    feltámasztanám, Istenünk sem volna
    közös, egyikünk sem hitt benne, de

    valamiben mégis, és csak szállt a
    pernye, fel az égig, hogy majd vissza-
    hullva jelet adjon, mosolyogjon a
    múltra csendben szétterülve, elnyúlva.

    X. 8.


    a tárgyak mint holtak

    Emberi időben – nincs másmilyen – érek
    haza. A tárgyak, mint holtak hevernek
    szanaszét, csak lelküket emeli a
    lassú lég, fúj át rajtuk a messzeség.

    Itt hagyták őket, vagy itt akartak
    maradni – nem tudom. Csendben, fel ne
    ébredjenek, kicipelem mind,
    konok ég tárul udvarom fölé.

    Esőben fürdeni jó, bokor tövében
    használt babakocsi, ki csempészte
    ide, ázni, hagyni pusztulni, avagy

    játék ez az idetévedt angyalarcú
    gyermeknek az ősz rozsdás levelei
    között egy elveszett, meglelt percben.

    X. 10.


    akkortól hallgatok majd…

    Valami feszítő érzés a fogban
    elhordja legszebb szavaim, a rend-
    teremtő erő helyére tesz mindent
    a fejemben, akkortól hallgatok majd,

    nem kell körmölnöm semmit, langyos, könnyű
    teát kortyolok, vaskos könyveket
    lapozok, hizlalom fagyos figyelmem
    könnyszegény udvarát…

    X. 15.


    mint akit löknek…

    Úgy mozdulni rá, ahogyan ő tenné
    ha élne, vacakol agyamban a mód
    nem jut el kezemig, ő élne, én
    félek, úgy visz el innen a busz, mint

    akit löknek elfogadva a leg-
    utolsó esőcseppet, mielőtt még
    tovagördül vele a tömeg, sosem
    feded fel rosszban a jót… (?)

    X. 17.


    megáll és leszállít…

    Füstszagú köd üli a hajnalt, nem
    hazugság, másképp emlékezem, a
    sofőr megáll és leszállít néhány
    zavargó egyedet. Nem alszom, csak

    pihennék keveset, végigélve
    újra kegyes tódításaim, a
    tények úgysem izgatnak fel senkit.
    Nyugalmat költeni szeretnék, míg

    varjak menekülnek a város felett
    megülnek a külszéli parkokban
    olyan ez a nap, mint a többi, ócska
    érméim az élükön állnak.

    X. 19.


    estére sötétbe fordul

    Álló nap képeket nézel, a látvány
    bevarrja szájad, estére sötétbe
    fordul szélesre tárt tekinteted
    kénköves álmaid életre kelnek.

    Ahol majd meghúzod magad: rettentő
    nagy ház, falai most rogynak össze
    a romok még lehetnek otthonod
    kijelölt, önkényes határai…

    X. 22.


    elnézem rozsdás levelük

    Kesztyűben dolgozom, levelenként az
    apró kertet és kupaconként a
    kutyaszart, majd egyszerre is, marokra
    fogva, míg fordul a gyomor a teljes

    ürességig. A hétvégi munka
    enyhén megizzaszt, körmöm egyre nő
    egyre keményebb, lehetek durva és
    ebéd közben férfiasan hallgatag.

    Ablakot tárok a kertre, beszívom
    a haldokló virágok illatát, elnézem
    rozsdás levelük, romló gyomrom
    semmi nem feledteti és a

    tényt csak szükségből túrom a kertet,
    magam köré bokrot, gyepet és néhány
    követ képzelve rendmániám örök
    jeleként nappal éjszaka mindig…

    X. 27.

  • Cikkszám
    978963398106N
Webáruház készítés