Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Nyírfalvi Károly: Laza naplók_EPUB

Nyírfalvi Károly: Laza naplók_EPUB
940 Ft940

Ez az írás nem egyéb, mint olvasók számára szerkesztett dokumentum, egy hosszan és lassan készült verses napló olvasható változata. Lehetne kézzel írott is, de ki tudná elolvasni.

Felmerül a kérdés, miért nincs a végén tartalomjegyzék, és miért nincs oldalszámozva. Azért, mert így hitelesebb, személyesebb, közelebb áll a valódihoz. Így is olvasható folyamatosan, felcsapható bárhol, lehet belőle szemezgetni, és bizonyos, hogy tovább, többet van kézben. Amúgy pedig nem volt kedvem ilyesmikkel bajlódni, megpróbáltam, belekezdtem, a gép lelke győzött, nem azt tette, amit akartam, tehát lebeszélt a fontosnak tűnő, ámde elhagyható részletekről.

Mindenki úgy olvassa, ahogy neki tetszik. Csak olvassa, ezért a nyomtatott betűk.
Írja a kötet (Laza naplók) utószavában a szerző, Nyírfalvi Károly. Több száz verset gyűjtött egy kötetbe a lírikus, mely bő tíz év termését öleli föl. Számos bensőséges tépelődés, gondolatok a mindennapokról. Ajánljuk mindazoknak, akik egy perc szünetet szeretnének a mindennapok rohanásában. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    Testes veréb szárnyát

    Testes veréb szárnyát törve az út
    közepén. Keskeny bottal próbálom
    odébb kotorni, autók sodra
    meggátol, feltart.

    A szükség majd csendben eltemet, puha
    léptekkel érkezik sírod, macskának
    nevezik, vagy görény jár a kertek
    alatt… Ez itt a város széle, kitől
    ki veszi el a földet?…

    VII. 14.


    Amikor az utcán

    Amikor az utcán járok, szakad az
    eső, amikor az ágyban fekszem, ragyog a
    hold, amikor a föld alá megyek,
    szikrázik az ég.

    Testem még viháncol az elemekkel,
    fejben már a homokban gázolok,
    várakat emelek az elmúlásnak.

    Még a legsekélyebb víz is elmossa
    építményeimet, amikor támad
    a lassú déli szél.

    Füst a vízen, tűz az égben, amikor
    ideér a mindent szétoszlató
    vihar; kétségnek, bizonyosságnak
    egyaránt vége…

    VII. 19.

     

    A banános ember

    A banános ember a kerítés
    mögött áll, a tájat figyeli; várja
    s felzavarná punnyadt álmukból a
    zaklató múzsákat, hogy papírhoz
    űzzék végre annyi kihagyott nap,
    annyi napon felejtett illanó
    délutánból hazatérve.

    Majszolja a fonnyadt gyümölcsöt, ott áll,
    és szemléli a zsibbadt, napszúrásos
    utcát. A banános ember én vagyok.

    VIII. 2.


    Napi teendő a…

    Napi teendő a gyümölcsszedés.
    A földre hullott szemekért egyenként
    lehajolni, megdörzsölni csupasz
    kézzel a héjukat, s megenni
    azonmód erősítve az ellustult
    gyomrot.

    Közben fák övezte ligetben állni a
    napon, szembenézve a ténnyel: az
    idő állandó, a tapasztalat
    múlékony.

    Ezernyi ránc egy arcon, akár a
    forróságtól töppedt almán. A szavak
    állandók, a forma alakul. A
    kérdés ugyanaz, a válaszok nem.

    VIII. 8. (Nagykozár)


    A kabin csendje

    A kabin, mint üldözöttnek
    a cella, hol bezárva is jobb
    a biztos félelemnél, míg már szinte
    várja a lebukást.

    Aztán pőrére vetkőzve kimenni,
    pedig, tudod, egy vagy a sok közül,
    mégis előbb írnád le titkaid
    versben, csak ne egy száll gatyában a
    tömegbe mindenki tekintetével
    a hátadban.

    VIII. 9. (Nagykozár)



    Az udvar tövében

    Az udvar tövében görögdinnye
    hever félbetörve, a napba néz,
    darazsak még nem rohanták le.

    Eszik a kutya ilyet, kérdezem
    magamtól - öreg már, alig látom,
    odabaktat, száját sem nyitja, csak
    egykedvűen tűri a simogatást.

    Hanem a nyúl, akit csak egyszer rövid
    pillantásra, … de ő talán elszökött,
    vagy megették. — Békés, csendes, lassú
    utca furcsa néppel.

    VIII. 13.



    Ma nyugodt péntek

    Ma nyugodt péntek. A részletek rám
    néznek. Én nézem őket. Minden szó,
    mondat csupán énközlés. Vagy van, vagy
    nincs helye.

    Ha szétesel elemeidre, gondolj
    rám, és a múlékony holdra, hogy fogy,
    ahogy nő… és ha megáll az idő, nem
    körmölök tovább. Akkor majd az alvók
    kiszolgáltatott arcára gondolok.

    VIII. 17.


    Pépes ételt eszem

    Pépes ételt eszem, de a súlyom nem
    csökken, mint a kisöregeknek, megvan
    mindenem: tej, kenyér, némi cukor.

    Fogam nem fájna, rágnék többet, nem
    írnék, s talán jobb volna úgy. Majd
    holnap. Holnap majd… vagy akkor sem.

    Nem tudom, mire várok, ha meglátom,
    lehunyom a szemem, az utóképet
    is letagadom. Maradok helyben:
    tej, kenyér, némi cukor… Jótékony
    hallgatás.

    VIII. 22.


    Kis rohamokban tör

    Kis rohamokban tör rá; fokozódik,
    míg lassan kilép önmagából, pedig
    csak a foga fáj, tűrésküszöbét
    igyekszik emelni, de most már elég.

    Becézgeti az ismeretlen fogat,
    alig is törődik formával, s
    mikor elhatározásra jut, akkor
    épp enyhül, s mikor elaludna
    végre, épp erősödik a fájdalom.

    Már nem fél, de még nincs itt az ideje,
    s már csak úgy beszél, mintha kívül-
    álló lenne saját fájdalmából is.

    VIII. 25.



    Az a rongy…

    Az a rongy az út szélén elgázolt
    állat tetemére hajaz, reggel
    folyton megtéveszt, odamehetnék,
    felemelhetném akár; az undor, vagy
    tudom is én…

    Ha elszánom magam, kis réseket
    arra éles szememmel akkor is
    észrevennék, marad a rongy a „táj”
    szerves része. Már semmi másra nem jó.

    VIII. 26.

  • Cikkszám
    978963398105N
Webáruház készítés