Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Nyírfalvi Károly: Laza naplók_EPUB

Nyírfalvi Károly: Laza naplók_EPUB

Ez az írás nem egyéb, mint olvasók számára szerkesztett dokumentum, egy hosszan és lassan készült verses napló olvasható változata. Lehetne kézzel írott is, de ki tudná elolvasni.

Felmerül a kérdés, miért nincs a végén tartalomjegyzék, és miért nincs oldalszámozva. Azért, mert így hitelesebb, személyesebb, közelebb áll a valódihoz. Így is olvasható folyamatosan, felcsapható bárhol, lehet belőle szemezgetni, és bizonyos, hogy tovább, többet van kézben. Amúgy pedig nem volt kedvem ilyesmikkel bajlódni, megpróbáltam, belekezdtem, a gép lelke győzött, nem azt tette, amit akartam, tehát lebeszélt a fontosnak tűnő, ámde elhagyható részletekről.

Mindenki úgy olvassa, ahogy neki tetszik. Csak olvassa, ezért a nyomtatott betűk.
Írja a kötet (Laza naplók) utószavában a szerző, Nyírfalvi Károly. Több száz verset gyűjtött egy kötetbe a lírikus, mely bő tíz év termését öleli föl. Számos bensőséges tépelődés, gondolatok a mindennapokról. Ajánljuk mindazoknak, akik egy perc szünetet szeretnének a mindennapok rohanásában. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    Testes veréb szárnyát

    Testes veréb szárnyát törve az út
    közepén. Keskeny bottal próbálom
    odébb kotorni, autók sodra
    meggátol, feltart.

    A szükség majd csendben eltemet, puha
    léptekkel érkezik sírod, macskának
    nevezik, vagy görény jár a kertek
    alatt… Ez itt a város széle, kitől
    ki veszi el a földet?…

    VII. 14.


    Amikor az utcán

    Amikor az utcán járok, szakad az
    eső, amikor az ágyban fekszem, ragyog a
    hold, amikor a föld alá megyek,
    szikrázik az ég.

    Testem még viháncol az elemekkel,
    fejben már a homokban gázolok,
    várakat emelek az elmúlásnak.

    Még a legsekélyebb víz is elmossa
    építményeimet, amikor támad
    a lassú déli szél.

    Füst a vízen, tűz az égben, amikor
    ideér a mindent szétoszlató
    vihar; kétségnek, bizonyosságnak
    egyaránt vége…

    VII. 19.

     

    A banános ember

    A banános ember a kerítés
    mögött áll, a tájat figyeli; várja
    s felzavarná punnyadt álmukból a
    zaklató múzsákat, hogy papírhoz
    űzzék végre annyi kihagyott nap,
    annyi napon felejtett illanó
    délutánból hazatérve.

    Majszolja a fonnyadt gyümölcsöt, ott áll,
    és szemléli a zsibbadt, napszúrásos
    utcát. A banános ember én vagyok.

    VIII. 2.


    Napi teendő a…

    Napi teendő a gyümölcsszedés.
    A földre hullott szemekért egyenként
    lehajolni, megdörzsölni csupasz
    kézzel a héjukat, s megenni
    azonmód erősítve az ellustult
    gyomrot.

    Közben fák övezte ligetben állni a
    napon, szembenézve a ténnyel: az
    idő állandó, a tapasztalat
    múlékony.

    Ezernyi ránc egy arcon, akár a
    forróságtól töppedt almán. A szavak
    állandók, a forma alakul. A
    kérdés ugyanaz, a válaszok nem.

    VIII. 8. (Nagykozár)


    A kabin csendje

    A kabin, mint üldözöttnek
    a cella, hol bezárva is jobb
    a biztos félelemnél, míg már szinte
    várja a lebukást.

    Aztán pőrére vetkőzve kimenni,
    pedig, tudod, egy vagy a sok közül,
    mégis előbb írnád le titkaid
    versben, csak ne egy száll gatyában a
    tömegbe mindenki tekintetével
    a hátadban.

    VIII. 9. (Nagykozár)



    Az udvar tövében

    Az udvar tövében görögdinnye
    hever félbetörve, a napba néz,
    darazsak még nem rohanták le.

    Eszik a kutya ilyet, kérdezem
    magamtól - öreg már, alig látom,
    odabaktat, száját sem nyitja, csak
    egykedvűen tűri a simogatást.

    Hanem a nyúl, akit csak egyszer rövid
    pillantásra, … de ő talán elszökött,
    vagy megették. — Békés, csendes, lassú
    utca furcsa néppel.

    VIII. 13.



    Ma nyugodt péntek

    Ma nyugodt péntek. A részletek rám
    néznek. Én nézem őket. Minden szó,
    mondat csupán énközlés. Vagy van, vagy
    nincs helye.

    Ha szétesel elemeidre, gondolj
    rám, és a múlékony holdra, hogy fogy,
    ahogy nő… és ha megáll az idő, nem
    körmölök tovább. Akkor majd az alvók
    kiszolgáltatott arcára gondolok.

    VIII. 17.


    Pépes ételt eszem

    Pépes ételt eszem, de a súlyom nem
    csökken, mint a kisöregeknek, megvan
    mindenem: tej, kenyér, némi cukor.

    Fogam nem fájna, rágnék többet, nem
    írnék, s talán jobb volna úgy. Majd
    holnap. Holnap majd… vagy akkor sem.

    Nem tudom, mire várok, ha meglátom,
    lehunyom a szemem, az utóképet
    is letagadom. Maradok helyben:
    tej, kenyér, némi cukor… Jótékony
    hallgatás.

    VIII. 22.


    Kis rohamokban tör

    Kis rohamokban tör rá; fokozódik,
    míg lassan kilép önmagából, pedig
    csak a foga fáj, tűrésküszöbét
    igyekszik emelni, de most már elég.

    Becézgeti az ismeretlen fogat,
    alig is törődik formával, s
    mikor elhatározásra jut, akkor
    épp enyhül, s mikor elaludna
    végre, épp erősödik a fájdalom.

    Már nem fél, de még nincs itt az ideje,
    s már csak úgy beszél, mintha kívül-
    álló lenne saját fájdalmából is.

    VIII. 25.



    Az a rongy…

    Az a rongy az út szélén elgázolt
    állat tetemére hajaz, reggel
    folyton megtéveszt, odamehetnék,
    felemelhetném akár; az undor, vagy
    tudom is én…

    Ha elszánom magam, kis réseket
    arra éles szememmel akkor is
    észrevennék, marad a rongy a „táj”
    szerves része. Már semmi másra nem jó.

    VIII. 26.

  • Cikkszám
    978963398105N
Webáruház készítés